138386. lajstromszámú szabadalom • Magnetron rendszerű nagyfrekvenciájú elektromos oszcillátor

Megjelent 1948. évi április hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 138386. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. — S-20370. ALAPSZÁM. Magnetron rendszerű nagyfrekvenciájú elektromos oszcillátor. Sayers James fizikus, Birmingham-ban és Wright Charles Seymour igazgató, London-ban. A bejelentés napja: 1946. évi április hó 29. Angolországi elsőbbsége: 1911, évi október hó 3. A találmány magnetron rendszerű, nagyfrekvenciájú elektromos oszcillátorokra vonatkozik, amelyekre a készülék testében alkalmazott nagyobb számú, lényegileg 6 egyenlő önfrekvenciájú, egymással elektromágnesesen vagy elektrosztatikusán csatolt rezonátor üreg jellemző, amelyek mindegyike a katódot tartalmazó térbe nyíló réssel van ellátva. A rezonátorok 10 összességét az elektronáram és rezonátorrendszer közrehatása hozza rezgésbe a készülékre működő mágneses mező, valamint a katód és a rezonátorok közé fektetett feszültségkülönbség hatására. 15 Az ily rendszerű oszcillátor egyik fajtájánál a rezonátorok egy gyakorlatilag hengeres üreg körül vannak elosztva, míg a katód eme tér tengelyében fekszik,' amint ezt például az R-8974 aíapszámú bejelen-20 tés mutatja. Ez utóbbi példánál a rezonátorok a tér körül vannak elrendezve és ebbe torkolnak és a torkolónyílások a rezonátoroknak az említett térrel való csatolására szolgálnak, amidőn is pl. elektromosa san vezető burkolattal meggátoljuk, hogy a nagy frekvenciájú energia a magnetronból szétszóródjék lehetőleg meggátoltassák. A rezonátorok közötti csatolást célszerűen azzal fokozzuk, hogy véges vegtereket al-30 kalmazunk a magnetronban. Gyakorlati szerkezeti megoldásnál a rezonátorok körkeresztmetszetűek és aránvlag szűk réssel nyílnak az axiális anódkatód térbe, azonban más alakú rezonátorokat is használhatunk pl. a központi térből kifelé levágott 35 radikális hornyokat. Ügy találtuk, hogy a fent leírt szerkezetű magnetronok rezgéskeltőkként használva, adott működtetési körülmények mellett, különböző módokon és így több külön- 40 féle frekvenciával igyekeznek rezegni, még ha az egyes rezonátorok közelítőleg azonos önfrekvenciájúak is. Ez akkor következik be, ha a munkakörülmények pl. az elektronáram, az anódfeszültség, a mág- 45 neses mező, vagy a terhelés természete, megváltoznak. így a magnetron az említett módok mindegyike vagy néhánya szerint rezeghet egyidejűleg vagy egyenként, az egyik rezgési módról a másikra térhet 50 át és ennek megfelelő frekvenciákat gerjeszthet, a működtetési körülmények csekély változásánál is. A fentemlített rezgési módokat a rezgő rendszer különböző pontjai, vagy régiói közötti különböző fázis- 55 viszonyok jellemzik, és a rezgési módok egyik jellemzője a sajátos rezgési frekvencia. Az ily frekvencia gerjesztése sajátos munkakörülményeket igényel, de a gyakorlatban ezek a körülmények egymást átla- 60 poliák és oly módon változnak, hogy az említett hatásokat hozzák létre. A fent említett egyidejű működés azonban a gyakorlatban nem lép fel gyakran, de felléphet, ha a munkakörülmények nagy mér- 65 tékben átlapolják egymást.