138361. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási berendezés valamint tárgy térbeli helyzetének megállapítására

4 138361. sodik főirányban mért irányszöge ennek megfelelően a (18) egységgel adott vezérlő impulzusoknak megfelelően változik. Tegyük fel, hogy adott időpontban a suti garnyaláb irányszöge (0), amint azt a 2. ábrában'a (B) görbe szemlélteti, mely szög megfelel a (14) egységgel keltett hullám (f3) frekvenciájának, továbbá, hogy a kisugárzott hullám eléri a (12) visszaverő 10.tárgyat és a (12) vevőállomásra verődik vissza. A viszavert vivőhullámot a (11) állomáson vesszük, a (19) egység rádiófrekvenciás erősítőjében a jeleket erősítjük és azokat a (19) egység (22) generátorá-15 val és modulátorával közbenső frekvenciás hullámmá alakítjuk. A közbenső frekvenciás jeleket a (19) egység modulátorának kimenő körében a közbenső frekvenciás (23) erősítővel erősítjük, a (24) határoló-20 val előre meghatározott, lényegében állandó amplitúdóra korlátozzuk és a (25) frekvencia-detektorba vezetjük. A (25) egység frekvenciájának lefolyását a 3b. ábra (C) görbéje tünteti, fel, amelyben a 25 frekvenciát az abseisszára és ennek függvényében a kimenő amplitúdót, más szavakkal a vonaleltolódás mértékét, az ordinátára vittük fel. Ennek következtében a (25) egység ki-30 menő körében (e3) amplitúdójú vezérlő impulzus keletkezik. , Ezt a potenciált az egyenáramú (26) erősítőben erősítjük és a (28) katódsugárcső (27) kitérítő elektródáira vezetjük. 35 A (24) határoló rendszer kimenő körében létesített, amplitúdójában határolt, közbenső frekvenciás vivőjelet ugyancsak a (29) egység amplitudódetektorába vezetjük és ily módon második vezérlő jelet 40 létesítünk, amelyet a (29) egység erősítője erősít és azt a (28) cső (31) vezérlő elektró-, dája és (32) katódája közé kapcsoljuk, mimellett a vezérlőjel polaritása v

a (30) áramforrás polaritásával ellenjtett előjelű, *5 úgy, hogy a (28) csőben a cső ernyőjéreirányuló katódsugárnyaláb keletkezik. A (10) adóállomás (18) generátorának kimenő körében keletkezett vezérlőimpulzust a (28) katódsugárcső (33) kitérítő 50 elektródájára vezetjük, miáltal ezeken az elektródákon oly potenciál uralkodik, amely az élesen nyalábolt sugárzás fentemlített második főirányban mért irányszögével szinkron változik. Ez a második főirány a 55 (13) antennarendszer (Dl—D4) dipólsorának irányára harántirányú. Ennek következtében a (28) katódsugárcsőben a másodsorban említett és a (31 — 32) elektródák közötti vezérlőjelek hatására létesülő katódsugárnyaláb áthalad a 60 (33) kitérítő elektródák között és az egyik irányban az elektródákon pillanatnyilag uralkodó potenciálnak megfelelően tér ki, amely potenciál, mint azt fent kifejtettük, a (B) sugárnyaláb második főirányban ö

& mért irányszögével változik. A katódsugárnyaláb folytatódik a (27) kitérítő elektródák között és másodszor is kitér, még pedig oly irányban, amely az első kitérítés irányára merőleges. Ezt a kitérítést a (27) 70 elektródákra kapcsolt (e3) kitérítő potenciál pillanatnyi értékei létesítik, mely potenciál mindenkori értéke arányos a (B) sugárnyaláb azon (0) szögével, mely alatt a nyaláb a (12) visszaverő tárgy felé in- "5 dul, illetőleg azt eléri. A katódsugárnyaláb tehát a (28) cső világító ernyőjét oly pontban éri el, amely két főirányban jelzi a (12) visszaverő tárgynak a (11) vevőállomás helyéhez viszonyított fekvését. so Itt említjük meg, hogy előfordulhat, hogy a (13) adóállomás éles (B) hullámnvalábja az első főirányban (E) görbével jelölt új (0 2) szöghelyzetben állhat, amikor a (12) tárgyról visszavert hullámok a 85 (11) vevőállomás (20, 21) antennarendszerét érik el. Ennek oka abban van, hogy a nyaláb az első főirányban irányszögét viszonylag gyorsan változtatja, mert az alkalmazott sorfrekvencia viszonylag nagy 90 ahhoz az időhöz képest, amelyre a (B) nyalábnak, szüksége van, hogy az adóból kiindulva elérje a (12) tárgyat és erről viszszaverődve a (20, 21) antennarendszert. Az egyik ismert megoldásnál a (28) ka- 95 tódsugárcső (27) kitérítő elektródáira a (i6) egység kimenő körében keltett jelfeszültséget kapcsolják. E berendezésben a(27) kitérítő elektródák körére oly kompenzáló potenciált is kell kapcsolni, mely- 100 nek nagysága azzal az idővel változik, amelyre a (10) adó sugárzásának szüksége van ahhoz, hogy az utat az adó és a (121 visszaverő test, valamint a (12) test és a (11) vevő között megtegye. Az ilyen kom- 10« penzáló feszültség alkalmas arra, hogy a letapogatott terület külső határai közelében téves jelzéseket létesítsen, melyek onnét erednek, hogy a (28) katódsugárcsőben új sor indul azon idő előtt, amely-, no ben a (12) tárgyról visszavert jelet a (11) állomás veszi. A találmány elkerüli az ilyen kompenzáló potenciál alkalmazásának szükségességét és az abból eredő téves jelzéseket. 115 A (28) katódsugárcső katódsugárnyalábjá-