138330. lajstromszámú szabadalom • Nyelvtani ragozási táblázat

2 138330. A példakép felhozott latin kiviteli mustránk keretén s a műszaki rajzon két főoszlop van (a műsz. rajzon (A) és (C) oszlopok, a muistrán (I. 2.)-al jelölt oszlopok)-5 Az (A) főoszlopban vannak az általunk Főalakoknak nevezett igealakok: pl. jelen-, többféle múlt- és jövőidők az előbb említett függőleges (I—VI)-ig beosztással tagolva s a (C) oszlopban a mellékalakok: pl. 10 itt a különböző igenevek. Ez utóbbiaknál az oszlopos: egymásmelletti tago^s csak négy oszlopra terjed, mert a (A) főoszlopnál szereplő (Il)-es személymegjelölésnek és (V)-ös kötőhang-nak az igenevek képzé-15 sénél nincs megfelelője. A réteges, egymásalatti tagolás (b, aa, bb, cc) is különböző a fő és mellékalakoknál, ami a később említendő takarásos rendszer miatt szükséger?. 20 A (B), (D) és (E) mellékoszlopok (nem tlév esztendők össze a mellékalakot jelző (C) főoszloppal), melyek a technikai megoldás miatt önként adódnak, viszont felhasználjuk arra, hogy a legfontosabb nyelvtani 25 részeköt (pl. mustrán segédigék ragozását, számneveket, praepositiokat s egyéb fontos mondattani szerkesztéseket, stb.) tüntessünk fel kivonatosan, hogy egyrészt a táblázat forgatásakor szinte öntudatlar 30 nul ez is memorizálodjék, másrészt pedig-, hogy állandóan kéznél legyenek. Hasonlókép járunk el a tolóka esetleg szabadon maradó részeinél is. Ez nem tartozik azonban okvetlen a szabadalom lényegéhez, 35 csupán célszerű kiviteli módozat. A táblázat két oldalának beosztása a főoszlopokat illetően jórészt azonos. Eltérés inkább csak az ablakocskák elhelyezésében s nagyságában van, ami abból adódik, 40 hogy az egyik oldalon levő cselekvő (activ) ragozásnál (elnevezése (8a. 3.) a'at't feltüntetve), mások az állandó és a változó részek, mint a másik, szenvedő (passiv) alakokat feltüntető oldalon. 45 A mellékoszlopoknál (B, D, E) természetesen változók az egy oldalon lévő kivonatok, de változók a cselekvő és szenvedő oldalon is. Külön kell még megemlítenünk a cselekvő oldalon lévő (D) osz-50 lopót is, melynél, az előbb tárgyalt ab1

akós rendszerrel a névszói, azaz a főnévi, melléknévi és névmási ragozá|Sokat is bevettük függőlegesen elhelyezve. Szintén kiviteli forma csupán. 55 Maga az eljárás változatlan abban az esetben is, ha esetleg ennél, vagy más nyelveknél is több ablakocskákkal ellátott főoszlopoit alkalmazunk, esetleg nem hagyva köztük az itt szereplő (B) mellékoszlopot, vagy ellenkezőleg több mellékoszlopot alkalmazunk bármely elhelyezésben s a fő- és mellékoszlopok bármely variációjában. Nem változik azonban akkor sem, ha a fő- és mellékaiakokat egy, vagy több főoszlopban egymás alá rendezzük el. Ezek elhelyezését és beosztását jórészt célszerűségi szempontok s a technikai megoldás iránvítják. Nyelvenkint feltétlen különbözik. A tolóka is hoz újítást, amely abban áll, hogy maguk a főoiszlopok s a nekik megfelelő változó részek a tolókán úgy vannak csoportosítva, hc?y nem kell minden ragozási csoportot külön oszlopként feltüntetni (pl. I—IV. coniugatiok indicativiísát, coniunctivusát igenévi mellékalakjait különkülön, — ezeket nevezzük mgozási csoportnak), — ami a tolóka rendkívüli mértékben való meghosszabbodását, vagy több tolóka alkalmazásának szükségességét eredményezné. Megoldásunk ezzel szemben több ragozási csoportot is egyesít (pl. több főalakot, vagy fő- és mellékalakokat, vagy több mellékalakot is) egy oszlopban, amelyet azután a keret főoszlopainak ablakrendszere választ szét. Az ablakok ugyanis úgy vannbk összekombinálva, hogy midőn a tolóka változó részeiből az egyik csoportnak megfelplő részek látszanak (pl. itt főalakok), a többi csoportnak a tolókán ugyanabban az oszlopban szereplő részei (pl. mustrán a mellékalakok) fedve vannak, így a tolókán szereplő, látszólag öszszedobált ragozási részeket a keret, mint egy ragozási kulcs, szétválasztja és rendszerezi. Ez az általunk takarásos rendszernek elnevezett megoldás függőleges tagolással (aa, bb, cc) akként érhető el, hogv a fő és mellékalakok lablakocskái s a tolókán ennek megfelelő változó részek soha egy sorba ne kerüljenek s a keret főoszlopainál ugyanannak a helynek szélességében megfelelő rész is csak a keret egyik, vagy másik főoszlopának megfelel részén 1 használható fel, a tolókán, de mindkét helyen egyszerre isoha. Ragozási csoportnak neveztük a torkán szereplő s a keret egv oszlopa ablakrendszerének megfelelő részeket. Pl. egy csupán főa^akokat, vagy mellékalakokat magábanfoglaló oszlopot. A I—H-es oszlopok például csupa főalakokat foglalnak magukban, míg a III—VHI-as oszlopok vegyesen fő- és mellékaiakokat, tehát több ragozási csoportot, míg a IX. qszlop kizá-