138322. lajstromszámú szabadalom • Terhelésváltós elrendezés járműfékekhez

Megjelent 1948. évi április hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 138322. SZÁM. V/b. OSZTÁLY. — S-19976. ALAPSZÁM. Terhelésváltós elrendezés járműfékekhez. Svenska Afctiebolaget Bromsremulator, Malmö, Svédország-. A bejelentés napja: 1944. évi június hó 21. Svédországi elsőbbsége: 1943. évi június hó 21. A találmány oly járműfékekre, különösen vasúti kocsikhoz való fékekre vonatkozik, amelynek fékrudazatába a fékerőforrás — fékhenger — és a fékező tagok 5 — féktuskók — közötti áttételi viszony változtatásához való u. n. terhelésváltó szerkezet van iktatva. A terhelésváltó szerkezettel a féknyomás teljes fékezéskor a jármű terhelésének megfelelően állítható 10 be. Annák elérése végett, hogy a terhelésváltó szerkezet szabványosított szerkezeti egységként gyakorlatilag véve bármely tetszőleges szokásos fékrudazat esetén beiktatható legyen, javasolták már a terhelő lésváltó szerkezet oly ikiképézést, amelynél a fékerőt eltolható támponttal együttdolgozó irányváltó emeltyű változtatható áttétellel viszi át a fékhengerről a fékerőt a kocsi két végére megosztó két kiegyenlítő 20 emeltyű egyikére és amelynél, a terhelésváltó szerkezet szerkezeti egységként az irányváltó emeltyű és az eltolható tampont közös hordozótagja útján van alul a jármű alvázán megerősítve. Javasolták már e. 25 hordozó tagnak a terhelésváltó szerkezetet befogadó tok, vagy például a 701.606. számú német szabadalmi leírásban ismertetett úgynevezett terhelésváltő szekrény alakjában való kiképzését. Ez esetben fel-30 tételezték azonban, hogy a fékhenger, a terhelésváltó szekrény és a második — helytálló forgáspontú — kiegyenlítő emeltyűhöz tartozó forgáspont megfelelő tartókon külön-külön lesz a jármű alvázán elhelyezve. Az elhelyezés ily módja azonban 35 jelentős hátrányokkal jár. Egyrészt rendszerint több tartót kell erre a célra alkalmazni, amelyeknek adott járműalváz esetén való elhelyezése bizonyos járműtípusok esetén nagy nehézségekkel járhat. Más- 40 részt e különböző tartók fékezéskor szabad erők hatásának vannak kitéve, amelyek a járműalvázat nem kívánt módon terhelik. E hátrányok kiküszöbölése végett a találmány értelmében az eltolható támpont 45 és az eltolható támponttal együttdolgozó irányváltó emeltyű közös hordozó tagját a terhelésváltó szerkezettől a jármű egyik és másik vége felé meghosszabbított tartóként képezzük ki, amely a jármű egyik vége felé 50 eső meghosszabbításán a fékerőforrás — fékhengert —, a jármű másik vége felé eső meghosszabbításán pedig a helytálló forgáspontú emeltyű helytálló forgáspontját hordozza. Célszerű, ha e tartó a jármű hossz- 55 irányában egyenes és a fékhenger a tartó egyik oldalán, a helytálló forgáspontú emeltyű forgáspontja pedig a tartó másik oldalán van rögzítve. Különösen célszerű, ha a terhelésváltó szerkezetet, a fékhengert és gQ a helytálló forgáspontú emeltyű forgáspontját hordozó tartó két hosszirányú részből nevezetesen fölső és alsó tartórészből van összeállítva, amelyek között az irányváltó emeltyű és a kiegyenlítő emel- 6.5 tyűk játékkal helyezkednek el. Ilymódon