138320. lajstromszámú szabadalom • Magnetron rendszerű, nagyfrekvenciájú elektromos oszcillátor

13832Ö. "7 hogy a csatolás folytán megfelelő harmonikus rezgések indukáltainak a többi rezonátorban, ezen rezgépek az elekdronárámra úgy fognak hatni, hogy oly rövid 5 távolságokban egymás után következő elektroncsoportokat létesítenek, hogy az említett rezgést fentartsák. Egy más módszer abban áll, hogy egy vagy több keskeny (34) hosszirányú hor-10 nyot vágunk (13. ábra) egyik vagy több rezonátorban, a feszültségi ellencsomópontok helyén. Minthogy az ultramagas frekvenciájú rezgőáramok csak a rezonátorok belső felületén lépnek fel, mindegyik 15 ily horony az áramkör megszakítását jelentené és ennélfogva áramcsomópontok, vagyis feszültségi ellencsomópontok képződnek a horony helyén. Ez a módszer analog azzal, ha kifeszített húr közbenső 20 pontjainak lefogásával hozunk létre felső harmonikus rezgéseket. Ezen módszer változatát érzékelteti a 14. ábra, amelyben három egymástól egyenlő szögtávolságban elhelyezett (35) 25 horonyt látunk, amelynek szélessége lényegileg azonos az (5) hasíték szélességével. Ezzel a rezonátort nagyobb számú különkülön, ívalakú rezonátorra osztjuk fel és tulajdonképpen nem indokálunk benne har-80 monikus rezgéseket, de az igen nagy frekvenciájú rezgések előállítása szempontjából a hatás ugyanaz. Minthogy a (35) hasítékok szélességét elegendő nagyra vehetjük, hogy átütéseket elkerüljünk, az 35 egyes hasítékok egymással szemközt fekvő szélei ellentétes potenciálúak lehetnek, amint ezt az ábra mutatja, úgy hogy eltérő rezgéseket lehet elméletileg előállítani a 13. ábrában vázolt valódi harmó-40 nikus rendszerből. Ezen módszer működése azon múlik, hogy minden egyes horony felülete körül az impedancia elegendő nagy legyen, hogy ne okozzon számbavehető csillapító hatást. 45 A harmonikus és hasonló rezgések előállítása nem szorítkozik a 12—14. ábrában feltüntetett körkeresztmetszetű rezonátorokra. A 7. és 8. ábrában feltüntetett rezonátorok például az (1), (3), (5) stb. fel-50 sőbb harmonikusuk szerint is rezgésbe hozhatók, amennyiben az egyes hasítékoknak radiálisán mért hossza az alaprezgésnek és a (3) és (5) stb. felsőbb harmonikusuk hullámhosszának negyedrésze. A körke-55 resztmetszettől eltérő keresztmetszetű rezonátorok is feloszthatók nagyobb számú kisebb rezonátorra a 14. ábrában feltüntetetthez hasonló módon. A találmány szerinti magnetronokban vezérlő rácsokat is alkalmazhatunk. Így a 60 15. ábra példaképpen három különböző rácsot mutat, amelyek különböző célokat szolgainak. Mindhárom rácsot ugyanazon ábrában tüntettük fel, azonban a gyakorlatban csak egyiket vagy azok kombi- 65 nációját használhatjuk a magnetronban. A (36) rács a (3) katódát ennek közelében körülvevő henger vagy csavar lehet és . szövetből vagy drótból, avagy más elemből képezhető. A (36) rács az anódot elérő 70 emisszióáram erősségének szabályozására szolgál. Azzal, hogy a rácsra különböző potenciálokat helyezünk, a rezgések amplitúdója változtatható vagy egészen el is nyomható. A (36) rács tehát a leadott su- 75 gárzás tetszés szerinti hangolására vagy modulálására használható. Az 5. ábrabeli szerkezetnél a katóda előtt fekvő sík rácsot alkalmazhatunk. A (37) rács alkotóirányban elhelyezett 80 nagyobb számú rúdból áll, vagyis „mókusketrecrács". Ha ezen rácsra megfelelő potenciált helyezünk, a rácsrudak között átvonuló elektronokra sűrítő hatást gyakorolhatunk, miáltal az elektroncsoportok 85 kialakulását megkönnyítjük. A (37) rudak száma és helyzete a 15. ábrában csak példaképem, a gyakorlatban azokat az optimális hatásnak megfelelően helyezzük el. A készülék működése az egyenletesen 90 mozgó elektroncsoportok hatásával magyarázható. Az egyes csoportok összeállítása, amint már említettük, állandóan változik, mert az egyes elektronok spirális pályán mozognak és végül az anód- 95 tömböt érik el. A 15. ábrabeli, teljes vonallal rajzolt (38) nyíl mutatja ily elektron pályájának végső részét, amidőn a spirális lejtése a szemléltetés kedvéért túlozva van. Világos, hogy ha az elektronnak pályája iob végén centripetális gyorsulást adhatnánk, az elektron az anódot nem a rajzban feltüntetett ponton érné el, hanem a (39) pontozott nyíl irányában kerületi irányban folytatná útját és energiájának nagyobb 105 részét adná át a rezonátor-rendszernek, mielőtt az anódot eléri, miáltal a készülék hatásfoka javul. További (40) hengeres rács is alkalmazható, amely spirálból, drótszövetből állhat, vagy más alakú no lehet, az anódtömb közelében fekszik és az anód potenciálján vagy más megfelelő pozitív potenciálon tartható, hogy a rácson keresztülhatolt elektronoknak a fentemlített centripetális gyorsulást adja. Ez a 115 rács aránylag nagynyílású legyen, nehogy