138284. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés együttes kirothasztásra kerülő városi hulladékban és szennyvíz-iszapban levő ásványi anyagok eltávolítására
Megjelent 1948. évi február hó 16-án. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS * 138284. SZÁM. XXI/b. OSZTÁLY. — D-5814. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés együttes kirothasztásra kerülő városi hulladékban és szennyvíz-iszapban levő ásványi anyagok eltávolítására. Dorr-Oliver N. V. cég Hág"á-bau (Hollandia). A bejelentés napja: 1943. évi május hó 26. A találmány eljárás és berendezés, amelyek segélyével' a derítőtelepek ülepítőmedencéiben felfogott szennyvízriszapot a városi hulladékban levő szerves anyagokkal 5 egyetemben vethetjük alá anerob kirothasztásmak. A találmány célja, hogy az illető hulladékban levő ásványi összetételű anyagoka';, amelyek hátrányosan befolyásolhatnák a rothasztó telep üzemét, még az előtt visszatart, 10 suk, .mielőtt azok a rothasztóterekbe kerülnének. Midőn vegyes csatornarendszerrel vezetjük el a szennyvizeket, akkor mindig nagy mennyiségű homokot és egyéb súlyos ásvá-15 nyi bordalékot viszünk magunkkal. Ezeket az anyagokat tehát, a szennyvíz tisztítása a *~ kalmával, üzemi zavarok elkerülése végett homokfogóban tartjuk vissza. E homokfogók többnyire ülepítőmedencékként épülnek, 20 amelyeiket olyként alakítunk, hogy a homok csupán bizonyos kivárni: szemcsenagyságig ülepedik le bennük és valamennyi, a szennyvízben előforduló szilárd tanyag a túlfolyón át tova ömlik. Azérlt, mert az érkező szenny-25 víz mennyisége tág határok között ingadozik, elkerülhetetlennek bizonyult, hogy bizonyos mennyiségű oly könnyeb szilárd anyag is visszamaradjon, amely túlnyomórészt rothadóképej. Bűzképződés elhárítása végett eze. 30 ket a rothadóképes szerves anyagokat, külön telepben, amennyire csak lehetséges, elválasztják a homoktól és ú.iból visszavezetik a szennyvíz-áramba Midőn szerves összetételű városi hulladékot ía derítőitelep szenny víz-iszapjával együt- 35 tesen .rothlasztunk ki, akkor mindenekelőtt bizonyos finomiiágúra kell aprítanunk azt a hulladékot. Ámbár e hulladékot, az aprítást megelőzően, gyakorta lehetőleg jól osztályozzák, a valóisjágbaini mégis úgy jmuljatkozik, 40 hogy az aprított hulladékban igen nagy tömegű, nehezebb ásványi anyáig '(találódik, amely megzavarhatná a rothasztószarek üzemét. Ezért a gyakorlatban fontos, Hogy az aprított hulladékból eltávolítsuk az eíféle 45 anyagokat, ami legegyszerűbben ülepítés révén történhetik. Arra gondolhatnánk, hogy az aprított hulladékot a szennyvíz homokfogóit megelőzően juttassuk a szennyvízáramba. E kiviteli mód 50 nak 'azonban, a szennyvíz; deri'^v, főként pedig biológiai tisztítása folyamán ama nagy hátránya van, hogy a hulladékban levő valamennyi oldható anyáig a szennyvízbe oldódik. Ennek következménye viszont, hogy a 55 tulaj dönképeni tisztítótelep, terhelése rendkívül felszökik, főként pedig, hogy a szennyvíz biológiai tisztítása alkalmával az eddiginél sokkal nagyobb üzefmi költségek támadnak. A találmány értelmében már most az aprí- (jo totifc hulladékot, bizonyos mennyiségű szennyvíz hozzáadása után, külön ülepítőmedencébe, az ennek túlfolyóján át távozó anyagokat piedig ia kirothasztó telepbe vezetjük-Az új eljárás azonban még további műveié. 65 t'ekre is kiterjeszkedik. T, i, most is,, mint