138253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szulfamid származékok előállítására
138253. borosfyánkős'av-di-(p, P"'klorr: :zulfo)-ani ! idi3; nyerünk. Izotio-karbamid-a-alkoxiéterként az izotiofcaírbamidnak-metoxi-metil vagy etoxi-metil-5 éterét használjuk. A kiindulási anyagoknak az izotiokarbamid-a-,alkcxialkil;iter«kből! való előállííására az alábbiak adnak részletes útmutatás;. I. 3.8 g porított tiokarbamidot 45 ccm ace-10 tonban szuszpendálunk, majd ehhez keverés közben 4.22 g kló>r-metilétamek 5 ccm acetonban való oldatát adjuk. Rövidesen sűrű kristálykásai keletkezik, melyet még 15 percig keverünk és ezután lehűtünk. A lehűtött 15 reakcióelegyhez 5—8°-on| 2 g nátriumhidroxidnak 4 ccm vízben való oldatát csepegtetjük, majd ugyancsak 5—8°-on apró részletekben 5 g porrá oltott meszet és ezután 15 g p szukcinil-arnino-bénzolszulfo-20 kloridot -adunk A íreakcióelegyet 1 órán át 15—20°-on keverjük, majd vízzel való hűtés után. ügyelve arra, hogy az elegy hőmérséklete 5Ö fölé ne emelkedjék, 50 ccm vizet csepegtetünk hozzá; a reakcióéi egyet végül 15 25 ccm konc. sósavval kongóra gyengén! megsavanyítjuk, mikoris átmenetileg oldat képződik, amely azután kristályosan megdermed. 1 óra áJlás után a terméket imiccsoliuk és vízzel utánamossuk, majd vákuumban 30 50.°-on megszárítjuk. Ilymódon 12.5 g p szűkeim! amino - benfrolszulfo - izotiokarbÍ3imid-metoxi-metilétert nyerünk, amely 162°-on bomlás közben olvad-A fenti vegyületből 4.3 g-t 50°-t.ii 12 ccm 85 metanolban feloldunk iécl az oldathoz 0 2 ccm 33°/o sósavgázt tartalmazó absz. a1koh°lt adunk. Az elegyet 50°-on 1 órán át keverjük, miközben a p-szukcinilamincHbénzolszulfotiokarbamid már részben kikristályosodik. 40 A kristályokat 1 órai jeges vízben való hűtés után nuccsoljuk és 3 ccm metanollal való kimosás után vákuumban megszárítjuk. 2.8 g 176°-on bomlás közben olvadó p-szukcinilamino-benzolíSzulfo-tiokarbBmidot nyerünk. 45 Az anyalúgból besűrítessél még további mennyiségek nyerhetők. II. 3.04 g tiokarbamidot 35 ccm acetonban szuszpendálunk és az elegyhez; vízzel való hűtés és keverés közben 5 ccm acetonban 50 oldott 3.56 g klór^metilétert csepegtetünk. Átmenetileg tiszta oldat képződik, amelyből azonban rövidesen kiválik az izotiokarbamidmetoxi-metiléter-Mórhidrát. Ezután a reakciós elegyhez jeges vízzel való hűtés mellett -55 3.2 ccm 12.5/n nátronlúgot, maid 10.94 g Hoger-Adams szerint előállított (lásd: Journ. of Amer. Chemical Soc. 1939. 61. kötet, 2347. oldal) és átkristályisított 195° körül olvadó p-szukcinimido-benzolszulforkloiPidot adunk. Ezután néhány perc alaitt 1.56 g 95%-os kai. 60 ciumhidroxidoi adunk az elegyhez, miközben az elegy hőmérséklete +13a -ra emelkedik. Az elegyet végül keverés közben még 1 óra hosszat +5 és +10°" között tartjuk, majd 40 ccm vizet adunk hozza és a kivált terméket 65 nuccsoljuk, vízzel kétszer feliszap óljuk, újból nuccsoljuk és vákuumban] 50°-on megszárítjuk. 9.55 g 165° körül bomlás közbeni olvadó P-szukcinimido - benzolszulf o- izotiofcarbaxnid' metoxi-metilétert kapunk. 70 7-16 g p-szukcinimido-benzolszulfo-izotiokarbaimid-metoxi-metiléteirt 30 ccm absz. metanollal és 0.28 ccm 34°/oí sósavgázt tartalmazó absz alkohollal 1 órán át 50°-on keverünk. Ezután aíz elegyet lehűtjük, nuccsoljuk 75 és a kristályokat jeges metanollal kimossuk. 5.11 g 190°-on habzás közben olvadó p-szukcinimido-benzolszulfo-tiokarbamidot nyerünk-A II. példa szerinti módon eljárva borostyánk^aiv-di-iíp.p'-iklórszul^-aniiliídből é& izotfícr 80 karbamid-metoxi-metiléter-klórhidrátból a barostyánkősav-di-(p-tiokarbamidoszulfo)^anilid nyerhető. A jelen pótszabadalmi bejelenté^ eljárásának másak kiindulási anyagaiként alkalmaz- 85 hatjuk mindazon vegyületeket, melyek a 131475 számú szabadalmunkban, valamint a 133974^ 133971, 133972, 133776. és 135689. lajstromszámú pótszabadalmainkban, mint kiindulási iamyagok fel lettek .sorolva. így <jö használhatunk a-halogén-ketonokat, mint $1. klóracetont, a,a'-diklóracetont vagy a-alkoxic'-klór-acetont viaigy hasonlókat, valamint valamely a-halogén-aldehidet, mint amilyen pl. a klór-acetaldéhid, a-klór-propionaldehid 95 vagy ezek diacil-származékait is, mint amilyen például az Q-klór etilidén-acetát. A halogén-ketonok, illetve halogén-aldehidek helyett használhatjuk ezek acetátjait vtagy félacetáljaitvagy halogén-acetáljait is. Kiindulhatunk 100 továbbá a-halogén-oxo-karbonsavafcból vagy ezeknek a karboxil-csoportban funkcionális .származékaiból, mint pl. észtereiből, amidjaiból is. Ilyen vegyületek pl. az a-klór-aceteceteszter, a-klór-iacetecetsav-dietilamid.' Ki- 105 indulhatunk ugyancsak di- vagy poliketoe n okból is, amelyekben legalább! az egyik "karbonil-csoport melletti szénatomon szekunder halogén-atom van és amelyeknél esetleg egy vagy több! keton-csoport valamilyen 110 funkcionális származék alakjában van jelen, - "mint amiilyenek pl. laiz acetálok, félacetálok, enoleszterek, enoléterek, oximok, hidirazonok, szemikarbazonok. Ilyen kiindulási anyagok többek között a szimmetrikus1 mono-klór- 115 acetil-aceton és a mono-brómdiacetilnek mo-
