138237. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vastartalmú, apró szemcsenagyságú, például poralakú érceknek és ipari melléktermékeknek kohósítás végett való darabosítására

Megjelent 1948. évi január hó 2-án. STÁ6YÁR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS . 138237. SZÁM. XH/d. OSZTÁLY. — M-13333. ALAPSZÁM. Eljárás vastartalmú, apró szemcsenagyságú, például poralakú érceknek és ipari melléktermékeknek kohósítás végett való darabosítására. Magyar Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak, Budapest. A bejelentés napja: 1946. évi december hó 18. Megállapított elsőbbsége: 1941. évi augusztus hó 16. A találmány eljárás oly apró szemnagyságú vagy teljesen partaflakú érceknek és vastartalmú ipari melléktermékeknek, például kénkovandpörknek kohósítás céljából való 5 darlabosítására, melyek nyersvas gyártásához (alkalmas nyersanyagot alkotnak, azonban apró szemcsés vagy porszerű állapotuk miatt az eddig ismert eljárásokkal gazdaságosan mem darabosíthatók. 10 A találmány értelmében ezt & nyersanyagot dairabosítás végett a timföldgyártás melléktermékeként kapott vörös iszappal nedves állapotban összekeverjük és a kapott tömeget szárítás után kiégetjük. A vörös iszap 15 jelen eljárásnál a finom ércszeímcsék között kötőanyagként szerepel, minek következtében a porérc tökéletesen összesül úgy, hogy a darabosítás folyamata alatt ércveszteség nem lép fel. 20 A vörös iszap 30—35°/» mennyiségben tartalmaz vasat, úgyhogy a találmány szerinti eljárással ez a mind nagyabb mennyiségben rendelkezésre álló anyag a nyersvastermelésben vasércként értékesíthető. 25 A darabosítandó ércet és a vörös isziapot, mint kötőanyagot, egymással nedves állapotban «jkkora víztartalommal keverjük össze, mely mellett iái tömeg könnyen gyúrható és alakítható E képlékeny anyagból előnyösen 30 alaktesteket, például hasáblalakú téglákat, formálunk, ezeket közönséges hőmérsékleten szilkkiaidni hagyjuk, majd körülbelül lt)0o

C hőmérsékleten kiszárítjuk, végül ai téglagyártásban szokásos módon fokozatosan emelkedő hőmérséklet mellett kiégetjük. Az 35 alaktestek készítéséhez és a kiégetéshez a téglagyári üzemekben használatos téglapréseket és a tégl'aégetéshez használatos kemencéket alkalmazhatjuk. Ügy találtuk, hogy a találmány szerinti eljárásnál az össze- 40 ülésre különböző mértékben hajlamos ércek minősége szerint a kiégetés hőfoka* melyet a zsugorodás kezdete szab meg, 1100—1300° C között változik, szemben a kötőanyag nélküli eljárásoknál szükséges, rendszerint 45 1500° C körüli hőmérsékletekkel. A találmány egyik lényeges előnye, hogy vörösiszap hozzákeverése következtében az ércek összesülése alacsonyabb hőfokon megy végbe és így az eljárás egyszerű munkamenet mel- 50 lett, kis beruházási költséget igénylő berendezéssel, foganatosítható, többek között azért is, mert az allaktestek csekély nyomással sajtolhatok. További előnye az, hogy a kohósításnál eddig porszerű, állapotuk miatt többé- 55 kevésbbé mellőzött vörösiszap, kénkovandpÖrk s egyéb vtasdús ipari melléktermékek a jelen eljárással hasznosíthatóvá tehetők. 1. Példái. 65% vasat és VI« kenet tartalmazó kénkovandpörköt, 33°/o vasat és 0,32°/° kenet ßo tartalmazó vörösiszappal nedvesített állapotban összekevertünk, a keverékből szokásos téglapréssel 10 kg-os téglákat slajjtoltunk és ezeket közönséges hőmérsékleten 2 napig szikkadni hagytuk. A kiszárított téglákat a 65 tégXagyártásban használatos körkemencében