138228. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxialkilamidinek reakcióképes észtereinek előállítására

Megjelent 1948. évi január hó 2-áü. MAGYAR SZABADALMI BIRÓSAB SZABADALMI LEÍRÁS 138238. SZÁM. 1 V/h/l. OSZTÁLY. — C-5968. ALAPSZÁM. ' Eljárás oxialkilamidinok reakcióképes észtereinek előállítására. Ciba Société Anonyme cég, Basel. A bejelentés napja: 1945. évi június hó 22. Svájci elsőbbsége: 1944. évi fnárcius hó 23. Ismeretes már oxialkilamidinok reakcióképes észtereinek olymódon viailó előállítása, hogy oxikarbonsteivirnidoétarek reakcióképes észtereit ammóniákkal vagy primiér, illetve 5 szekundér aminokkal hozzuk reakcióba. Ugyané végtermékek előállítására most további eljárást találtunk, mely lábban van, hogy oxialkilanüdinokat reakcióképes észtereket eredményező észterezőszerekkel keze-10 lünk. A kiindulási anyagokként alkalmazott oxialkilamidinok részben ismeretesek, vagy pedig qualitativ termelési hányaddal könynyen előállíthatók az oxilailkilimidoétereken 15 át a megfelelő ciánhidrinekből. Ezeknek a különösen jól hozzáférhető kiindulási anyagoknak alkalmazhatósága a találmány sze rinti eljárásnak lényeges előnyét jelenti a fentemlített ismeretes eljáráshoz képest. Ész-20 terezőszerekként különösen iajz olyanok alkalmasak, melyek a halogénhidrogénsavak észtereit adják, mint pl. a tionilhalogenidek viagy foszforhalogenidek. A reakciót higítószerek, mint pl. benzol, kloroform vagy eti-25 lénklorid jelenlétében vagy azok nélkül is foganatosíthatjuk. Különösen célszerű, ha az észterezőszer feleslegét egyben higítószerként alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárás közel quantitativ termelési hányaddal megy 30 végbe-1. példa. 17 rész 2-oxiacetamindin-hídrókloridot 5!) rész tionilkloriddal a gázfejlődés befejezéséig gyenge forrásban tartunk. A tionükloridfelesleg ledesztilláláaai után a klorace- 35 tamidin-hidroklorid manaid vissza. Alkoholecetészterből kikristályosítva, jól kifejlődött kristályok alakjában kapjuk meg, melyek olvadáspontja 104—106 C°. Tionilklorid helyett kloroform jelenlétében 40 foszforpentakloridot is alkalmazhatunk. 2. példa. 72 irész 2-oximetilimidazolin-hidrokloridot, melynek olvadáspontja 150—161 C° és melyet glikoilsav-imidoetiléter-hidrokloridnak 45 etiléndiaminnal való reagáltatásával állítottunk elő, 70 rész tionilkloriddal öntünk le és szobahőmérsékleten 2 napig állni hagyjuk. Ezután a tionilklorid feleslegét vákuumban ledesztilláljuk és a 185—190 C° olvadáspontú 50 nyersterméket alkoholból többször átfcristályosítjuk. Az így kapott késztermék olvadáspontja 203—204 C°. Ugyanazt a végterméket kapjuk akkor is, ha klórozószerként foszforpecitakloridot al" 55 kalmeizunk- Ha .a halogénezést, pl. foszforpentabromiddal végezzük, akkor a megfelelő 2-brommeti-limidazolin-hidrobromidot kapjuk, melynek olvadáspontja 201—202 C°. Analog módon kaphatjuk pl. a következő 60 vegyületeket is: Klóracei-íiS-feniletilJ-amidin-hidrokl-orid. Olvadáspont 150—151 C°. Klónacet-N, N-pentametilén-amidin-hidroklo rid. Olvadáspont 176 C°. 65 2-(oc-klóretil)imidazolinrhidroklorid- Olvadáspont 213—214 C°.