138174. lajstromszámú szabadalom • Fekhellyé alakítható ülőbútor
Megjelent 1947. évi december lió 1-én. Af A fl Y A R SZABAD A L MI R ÍR fi S i fl SZABADALMI LEÍRÁS 138174. SZÁM. vilije. OSZTÁLY. - - R-843S. ALAPSZÁM. Fekhellyé alakítható ülőbútor. Rosentlial Imre segédmunkás, Budapest. A bejelentés napja: 1942. évi július hó 6, Ismeretesek már fekhellyé alakítható ülőbútorok, amelyeknél az átalakítás úgy törtévük, hogy a kettőzötten kialakított ülőrész felső üléskereíe mellső csuklópántok körül 5 előrebuktatható, a t ámlarész pedig hátradönthető, mikoris utóbbi a fekhely fejrészé., az alsó üléskeret a ráhelyezett, kárpitozott párnával a fekhely derékrészét, míg a felső üléskeret eredeti ülőpárnázása, illetve ennek 1° visszája, az ülőbútor karfáival alátámasztott lábrészt alkotja. A z ily megoldásoknak az a hátránya, hogy a rendszerint csuklópántok körül forgatható támlának ülőbútor-helyzetben való 15 rögzítéshez, kezelés szempontjából' kényelmetlen és szépérzéket is bántó, horgos fém kapcsokat vagy ezekkel egyenértékű akaszt észérveket pl. tolókákaití kellett alkalmazni- További hátrány, hogy a fekhely-helyzetben. 20 feltétlenül megkövetelendő, vízszintes felületet az ülőbútor-helyzetben is meg kellett tartatni, illetve az ülőbútornál kényelmesnek bibonyuló, hátra lejtő ülőfelületet fel kellett áldozni. Tapasztalt hátrány végül, hogy az 25 ülőbútornak legjobban párnázott része adta a kevés pámázást igénylő lábrészi és mindezek mellett az ismert megoldások alig voltak alkalmasak korszerű, fémrúgós kárpitozásrano A találmány az említett hátrányokat kiküszöböli és lényege abban van. hogy a támlának ülőbútor-helyzetben való kitámasztása, illetve elreíeszelése egyrészt a karfáknak a támla oldalsó nyúlványai vagy szarvai alá és mögé nyúló orrai útján, másrészt az ülő- .35 bútor-alsórész révén történik, mimellett a támla nincsen csuklósán az ülőbútor-alsórészhez kötve, hanem ehhez képest annyira megemelhető, hogy hátradöntése a karfaorrok megkerülésével lehetséges. Azonkívül 40 az ülőbútor-alsórész mellső keretlécének függőleges toldata van és ehhez kapcsolódik a karfákat hordozó, hátrafelé vékonyodó üléskeret, amelyre külön darabot alkotó, kárpitozott rugóspárna kerül. Fekhellyé alá- 45 látáskor e rugóspárnát a csak gyengén kárpitozott, karfás üléskeretről leemeljük, az üléskeretet átbuktatjuk úgy, hogy karfái a talajra támaszkodnak; majd a megfelelő magasságban kárpitozható támlát hátradöntjük 50 és az ülés rúgós párnáját a keletkezett mélyedésbe fekhelyderékrésznek az alsó üléskeretre helyezzük. A mellékeli rajz a találmány kiviteli példáját szemlélteti. Az 55 1. ábra a laváz metszete ülőbútorhelyzetben, a rúgós kárpitozásnak vékony eredményvonallal való feltüntetése mellett; a 2. ábra ugyanaz fekhely-helyzetben, míg a 3. ábra a támlakeret elülnézete. 60 A bemutatott kiviteli példában az (a) ülőbú tor-alrsó részből kiemelkedő (b) homlokléchez csuklósán kapcsolódik a (c) karfákat hordozó, felső (d) üléskeret. A (c) karfáknak hátsó végén (e) orrok vagy bunkók vannak, 65 amelyek az (a) ülőbútor-alsórész hátsó (f) harántlécén nyugvó (g) támlakeret hátradőlését azzal akadályozzák meg; hogy a támla-NYOMDA WMS
