138150. lajstromszámú szabadalom • Farúgós kerék

Megjelent 194*7. évi november hó 3-án. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 138150. SZÁM. XX/a. (a/L. a 2., c., f.) osztály. — M-12855. alapszám. Farúgós kerék. Markovit» Ferenc grépkocsiszerelő mester, Budapest. A bejelentés napja: 1943. évi szeptember hó 16. A találmány elsősorban autókerékne.k van szánva a gumitömlő és köpeny pótlására, azonban bármely más jármű kerekeként is használható. 5 Lényegében az acélabroncs kerülete men­tén érintőlegesen egymás mögött elrende­zett egyenlő hosszúságú rúgózó falécekből áll. A falécek egyik vége tehát az abroncs­hoz van erősítve, míg a másik vége a futó­in pályát érinti. A faléceknek a két vége kö­zötti darabja rugalmas hajlásánál fogvi biz­tosítja a rúgózást. A lécek a kerület mentén egymáshoz oly sűrűn vannak elrendezve, amennyire ez szereléstechnikai okokból csak ¡5 lehetséges. A találmány egy másik kiviteli alakjában a lécek az abroncson két sorban, azaz ennek a jobb és a baloldalán vannak elrendezve, mégpedig olyképpen, hogy az egyik sor léc 20 a másikhoz képest eltoltan van elrendezve oly módon, hogy a két sor egymáshoz ké­pest félosztással van eltolva, mely esetben a futófelületen kétszer annyi érintkezőpon­­tct. azaz egyenletesebb felfekvést kapunk. 25 A mellékelt rajz ennek az utóbbi megol­dásnak mutatja be a kivitelét, mégpedig az 1- ábrában oldalnézetben, a rúgózó falé­cek és az abroncs részbeni metszetével, a 2. ábrában pedig edőlnézetben. 80 (1) a jármükerék agyát (2) az ehhez erő­sített acéltárcsát jelöli, amelynek peremé­hez erősített (3) abroncshoz sűrű egymás­melletti elrendezésben (4) rúgózó falécek vannak érintőleges irányban egymás mellett elrendezve. Mint az 1., de különösen a 2. ábrából is kivehető, e (4) falécek ebben a kivitelben a (3) abroncshoz két sorban van­nak erősítve olyképpen, hogy az egyes falé­cek szélessége kb. az acélabroncs pereme félszélességével egyezik, s az acélabroncs egyik oldalán a (4a). a másik oldalán ezek­hez képest félosztással eltolva a (4b) lécek foglalnak helyet. Az 1. ábrára való rá tekin­téssel könnyen megállapíhatjuk, hogy ez esetben kétszer annyi érintkezőpontot ka­punk a futófelületen, mintha csak egy sor, tehát vagy csak a (4a) vagy csak a (4b) léce­ket alkalmaznék az abroncs teljes szélessé­gében- Hasonló módon két sor farúgó he­lyett természetesen három vagy több sor­ban is rendezhetnénk el rúgókat, ami által még sűrűbben kapnánk felfekvő pontokat, anélkül hegy ezzel a találmány lényegén változtatnánk. A rúgózó faléceknek az 1. ábra szerinti alakja az egyenszilárdságnak ugyan nem felel meg, ezek ellenkezőleg középen van­nak el vékonyítva és végükön van bunkó­szerű vastagítás, ennek oka azonban az, hogy a lécek jó áthajlását kívánjuk elérni­­azaz lehetőleg lágy rúgózást, másrészt pedig az. hogy a végük kopására is tekintettel kell lennünk. A falécek célszerűen akácfából, cserfából, szilfából vagy hasonló szerszámfából ké­szülnek és azokat használat előtt olajban főzzük ki. A fának természetesen csomó­mentesnek kell lennie, a szálak elrendezésé­nek pedig hosszirányúnak. •r — in -NYOMDAHiMs

Next

/
Oldalképek
Tartalom