138111. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vaskatilázotorok előállítására szénhidrogének szintéziséhez
Megjelent 1947. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 138111. SZÁM. IV/ll/1. OSZTÁLY. — K-17088. ALAPSZÁM. Eljárás vaskatalizátorok előállítására szénhidrogének szintéziséhez. N. V. Internationale Koolwaterstoffen Synthese Maatsciiaijpij cég1, Hága. A bejelentés napja: 1944. évi október hó 4. Ismeretes, hogy szénoxidot és hidrogént különösen fokozott nyomáson vaskatalizátorok alkaimazasával magasabb szénhidrogénekké lehei átalakítani. Az eljárásnak csaK akkor 5 van ipari értéke, ha a vaskalalizátorok jó ativitásukat huzamosabb üzemi időkre megtartják. A katalizátorokat cégszerűen ú^y állítják elő, hogy azokat vasnitrátoldatból pl. szódával kicsapják, amikor is, tudvalevőleg, a 10 legkülönfélébb csapadékok képződhetnek. E csapadékoknak már külseje is különbözik egymástól színükben, mely a sárga, barna és vörös színek minden árnyalatán át fehértől feketéig terjedhet; további megkülönböztető 15 jellegzetességük a szemcsék finomsága, víz- és szénsavtartalmuk és sok más. Olyan csapadékokat azonban^ melyekből műszakilag kielégítő hatású katalizátorok állíthatók elő, csupán egészen meghatározott 20 feltételek betartásával nyerhetünk. Különösen hátrányos, ha már a lúggal végzett, kicsapás előtt nagyobb mennyiségű bázisos só vagy oxid csapódik ki. Ezek csökkentett teljesítményű katalizátorokhoz vezetnek és 25 ezenkívül, ha már egyszer keletkeztek volt, az oldat többi részétől már csak igen nehezen, pl. szűréssel különíthetők el, vagy oldhatók újra fel. Azt találtuk már most hogy igen nagy ak- 30 tivitású és élettartamú, mindig reprodukálható vaskatalizátorokhoz úgy juthatunk, ha a kontaktusanyag előállítására használt vassóoldathoz először legcélszerűbben azonnal, annak a vasnak savban való feldolgozásával történő előállítása után hidegben minden- 35 esetre 50 C° alatti hőfokokon, előnyösen szobahőmérsékleten annyi lúgot, pl. szódát adunk, hogy tartós csapadék még éppen csak ne keletkezzék és az oldatot a kontaktusanyag rákövetkező kicsapásakor legkésőbb 40 ennek befejezése után forrásig hevítjük. Az oldat, amelyhez a találmány szerint lúgot adtunk, bármennyi ideig elraktározható és akkor, amikor a katalizátor kicsapása szükségessé válik, felforralható, anélkül, hogy 45 a kontaktusanyag előállítására káros kicsapódások mutatkoznának. A felforralás után a vascsapadékot ismert módon leszűrjük és mossuk. A katalizátor utólagos lúgosítása esetében, mely a szinté- 50 zist magasabban forró termékek képződése irányában befolyásolja, a frissen kicsapott és kimosott katalizátort először újból a vízben egyenletesen fel kell iszapolni. Ebben az állapotban hozzá meghatározott alkálimeny- 55 nyiséget, pl. a vasra vonatkoztatott */s—1% káliumkarbonátot adhatunk és azután szárazra bepároljuk. Célszerűnek bizonyult, ha a katalizátort a szintézisre való alkalmazása előtt szénoxid- 60 tartalmú gázokkal a tulajdonképpeni szin'ézisnyomásnál alacsonyabb nyomáson, 230— 300 Cn, előnyösen kb. 250 C° hőmérsékleten előkezeljük. A katalizátor szárítása nem végzendő túl- 65 ságos gyorsan, mert különben a képződött
