137965. lajstromszámú szabadalom • Erősítő kapcsolási elrendezés
2 137.965 eredő erősítést a C = 1 — A(D — E) egyenlet a'dja meg. A, D és E értékeket úgy választhatjuk meg, hogy az A(D—E) szorzatnak I-nél kisebb értéke adott frekvencia számára a legnagyobb legyen és ennélfogva az eredő erősítés is a legnagyobb értékűvé váljék, mimellett ez az érték az A értékkel egyenlő, vagy pedig ennél kisebb vagy nagyobb lehet. Minden más frekvenciájú rezgés fázisát úgy változtatja meg a frekvenciafüggő áramkör, hogy az 1—A(D — E) kifejezés értéke sokkal nagyobbá válik. Ily módon a 2. ábra szerinti A görbének megfelelő alakú erősítési görbét kapunk. Ha a frekvenciafüggő áramkörben felcserélik egymással a kondenzátorokat és az ellenállásokat, akkor a 2. ábra szerinti B alakú erősítési görbe adódik. Ha soros kapcsolású ellenállásokból és egymással párhuzamosan kapcsolt kondenzátorokból öszszetett frekvenciafüggő áramkört soros kapcsolású kondenzátorokból és egymással párhuzamosan kapcsolt ellenállásokból összetett frekvenciafüggő áramkörrel együttesen alkalmazunk, mégpedig akár egyetlen, akár két elektroncsővel kapcsolatban, akkor részarányos alakú erősítési görbe adódik. A 3. ábra egyetlen elektroncsövet tartalmazó ilyen erősítő kiviteli példája. A frekvenciafüggő áramkörökkel visszacsatolt feszültséget ugyanannak az elektroncsőnek két egymástól elkülönített rácsához is vezethetjük. A fent ismertetett, valamint az alábbiakban ismertetendő erősítők több elektroncsövet, például triódát vagy pentódát tartalmazhatnak és a visszacsatolt feszültséget az ábrázolt módoktól eltérően, például transzformátorral vagy hídkapcsolási elrendezéssel is bevezethetjük az erősítő bemenőkörébe. A visszacsatoló áramkört alkothatja egy vagy több olyan hídkapcsolási elrendezés is, amelynek ágaiban ellenállások és kondenzátorok vannak. A hídkapcsolási elrendezés két sarokpontját ^az erősítő kimenetével, másik két sarokpontját pedig az erősítő bemenetével kötjük össze, a négy ágában levő kapcsolószerveket pedig úgy választjuk meg, hogy a kiválasztandó rezgés erősítése a legnagyobb legyen. Ez esetben is bizonyos egyensúly adódik a pozitív és a negatív visszacsatolásból származó feszültségek között. A 4. ábra ilyen választékony erősítő egyik legegyszerűbb kiviteli példáját szemlélteti. Az erősítő két V és V elektroncsövet tartalmaz. A visszacsatoló hídkapcsolási elrendezés egyik ágát a C kondenzátor és R ellenállás^ másik ágát a Ct kondenzátor és Rx ellenállás, harmadik ágát az r ellenállás és negyedik ágát. az rt ellenállás alkotja. Az első ág váltóáramellenállása Z, a másodiké pedig Zj. Az erősítő kimenetével összekötött hídkapcsolási elrendezés M és N sarokpontjai a V elektroncső rácsával és katódjával vannak összekötve. Ha A az erősítő rendes erősítése, D a CR és Cx Rj ágak csillapítása, E pedig az r és rx ágak csillapítása, akkor az eredő C erősítést a C — A = 1 — A(D — E) egyenlet adja meg, amelyben z A, D és E komplex számok. Minthogy D = ^=rr-^~ és E = r + rb r A G= -^—-r z __~r-n [ Z + Zi r + rx J A hídkapcsolási elrendezést úgy alakíthatjuk ki, hogy a kiválasztandó frekvencia számára Z r — = 0 legyen. Adhatunk ennek az Z + Zx r + n eredő visszacsatolásnak zérustól eltérő értéket is, r Z r hogy az 1 — A „ , ~ — . kifejezés ér-I. Z + Zt r + r t teke I-nél nagyobb vagy kisebb legyen. Hogy a erősítés a frekvencia változásakor a le-Z + Zt hető legnagyobb mértékíben változzék, a kifejezés értéke változásának is a lehető legnagyobbnak kell lennie. Ezt akkor érjük el, ha a kiválasztandó frekvencia számára Z = Z1 és a fáziseltolódás egyforma. Az erősítésnek a frekvencia függőségével való változása még további növelése végett, azaz az erősítő választékonyságának fokozása érdekében a hídkapcsolási elrendezésnek az r ellenállás alkotta ágát a Cx kondenzátor és RÍ ellenállás alkotta ágához hasonlóan, rí ágát pedig a C kondenzátor és R ellenállás alkotta ágához hasonlóan alakíthatjuk ki. Bizonyos esetekben kívánatos, hogy a kiválasztandó rezgést változtatni lehessen. Ezt akár az R és Rx ellenállások változtatásával, akár a C és C ( kondenzátorok nagyságának változtatásával, akár pedig mindkét rendszabály együttes alkalmazásával érhetjük el. Előnyös lehet, ha ilyen esetekben az R ellenállást egyenlővé tesszük az Rj ellenállással, a C kondenzátort pedig a Ci kondenzátorral. Az ellenállások nagyságát például fokozatonként, a kondenzátorok kapacitását pedig folyamatosan változtathatóvá tehetjük, hogy ily módon a kiválasztott rezgés f frekvenciájának fo-1 lyamatos változását érjük el az f = 2•% CR egyenletnek megfelelően. Más esetekben kívánatos lehet a választékonyság változása a kiválasztott rezgés erősítésének változatlanul való megtartása mellett. Evégett elegendő, ha a visszacsatolt feszültséget változtatjuk, mégpedig például oly módon, hogy az M és N pontok közé olyan feszültségosztót kapcsolunk, amelynek mozgatható érintkezője a V elektroncső rácsával van összekötve. Ilyen erősítő kiviteli példáját az 5. ábra szemlélteti. Az erősítő első erősítőcsövének két rácsa van és az erősítő bemenete a második ráccsal van összekötve. A 6. ábra olyan erősítő kiviteli példája, amelyben a visszacsatolt feszültséget T transzformátor viszi át az erősítő bemenőkörébe; Ehelyett például az erősítő bemenőkörébe kapcsolt második hídkapcsolási elrendezést is alkalmazhatunk. A találmány szerinti erősítőt ezenfelül stabilizálhatjuk is a frekvenciától független negatív visszacsatolással.
