137959. lajstromszámú szabadalom • Kombinált ülő- és fekvőbútor

137.959 3 zog. A kilengetés utolsó fázisában a lábrész is forog a —6— üléshez képest, úgy, hogy végül valamennyi rész, egymás kölcsönös meghosszabbításában, egyetlen, vízszintes síkban fekszik. Végül a —41— lábtámaszt az ágyalátétre merőleges helyzetbe lengetjük ki. Ebben az ágyhelyzetben (1. ábra) a —8— vezetőgörgők a vezetősínek felső végein fekszenek fel és a fejrészt, a —45— támaszokon nyugvó végtől bizonyos távolságban járulékosan megtámasztják, úgy, hogy a felülről ható nyomás a fejrész elülső végét nem szoríthatja le. Az ülés elülső széle és a —14— harántrúd közé kifeszített —33— huzat a kicsappantás közben befelé haj toga tódik és részben a —16— kengyel és a —3— közbenső rész közötti térben helyezkedik el. A —29— láncalátét egész felülete, az ágjmelyzetben, a fekvő személy isúlya alatt, lefelé szabadon rugózhat, Ha a láncháló -kilengése az ülésrésznél a —29— és —30— lánchálók közötti távolságot meghaladja, akkor a —30— láncháló is közrehat a nyomásnak rugalmas felvételénél. Az ágyalátétnek a bútor ülőhelyzetóbe való összecsukásánál a —41— lábdeszkát a derékalj fölé beforgatjuk, ekkor is megfogjuk a —13—• haránttartó alsó oldalán levő —34— fogantyút és a lábrészt és vele együtt a —6— ülésrészt is megemeljük és a —3— közbenső résszel együtt, az —5— ágyazócsapok körül elforgatjuk. Azt, hogy a —3— közbenső rész e mozgást kövesse, a —20— fékszerkezet gátolja meg, mely a mozgás kezdetén a legnagyobb ellenállást fejti ki a —-6— és —3— részek összecsukódásával szemben. A —3— közbenső rész és a —7— fejrész tehát már kezdettől fogva vesz részt az összecsukási mozgásban, mimellett a fejrész, a —8— vezetőgörgőknek a —8— vezetősíneken való legördülése közben, a bútor feneke, azaz lefelé csúszik. Ha a —3— közbenső rész és a —7— fejrész ismét elérte az ülési helyzetet, a —6— ülésrészt és a —11— lábrészt, a —7— fejrész felett, kölcsönös elforgatás közben, a 2. ábra szerinti helyzetbe forgatjuk. Az üléspárna alátétjeként láncháló alkalmazása folytári, az ülés lágyan rugózik legkisebb magasság mellett, úgy, hogy mélyenfekvő ülésfelületnél is, az ülőbútor belsejében bőséges tér áll rendelkezésre az ágyalátéten hagyott derékalj és ágynemű számára. A 8—10. ábrák szerinti kiviteli alak ugyanabban a bútordarabban két, egymástól függetlenül összecsappantható ágyalátétet szemléltet. A könynyebb szemléltethetőség kedvéért csupán a bútornak és az ágy alátétnek vázát tüntettük fel; a 9. ábrában az egyik rész az ülőhelyzetbe van öszszecsukva, míg a másik (alul) az ágyhelyzetbe van kicsáppantva. Az egy bútordarabban egymás mellett elrendezett két ágyalátétnek —3— közbenső részei az ez utóbbiakon megerősített —5— csapok, illetve —4— fülek (9—10. ábra) segélyével, részben a bútorfalák —2— oldalfalaiban, részben egy az ágyalátétek között elrendezett —46— támasztó vázban vannak ágyazva. Ez utóbbi két, élre állított vízszintes —47, 48— lapos vassínből áll (8. ábra), mely sínek a bútordarab —1— 'hátrészén vannak rögzítve és a földön nyugvó —49— lábbá kialakított, függélyes —50— lapos vassín útján keretté vannak egyesítve. Az ugyanabban a bútordarabban egymás mellett 'elrendezett két ágyalátét —3— közbenső része egymás felé néző oldalainak —51— forgáscsapjai a felső vízszintes —47— síri elülső, kinyúló végén vannak megerősítve. E csapok a bútordarab —2— oldalfalaiban levő ágyazó helyekkel koaxiálisak. Annak meggátlására, hogy a —4— fülek az —51— csapokról lecsússzanak, ezek —52— menetekkel és —51— csavaranyákkal vannak ellátva (10. ábra), hogy a —3— közbenső részieket könnyebben helyezhessük a bútordarabban elfoglalt helyzetükbe, a —2— oldalfalakban való ágyazásuk egy abba besüllyesztett —53— vasalásból áll, amelyben a —3— rész —5— csapja van besüllyesztve és ágyazva. Az ismertetett fajtájú, kombinált bútornál az ágyak egymástól függetlenül összecsukhatók és kicsappanthatók és külön használhatók. A —46— támasztó váznak a találmány szerinti elrendezése és szerkezete lehetővé teszi az ágyalátéteknek oly szorosan egymás mellett való elrendezését, hogy az ülésrészek párnái és az ágyalátéteken fekvő ágynemű, rugalmasságuk folytán, egymáson felfekszenek és az ülések, illetve ágyak közötti hézagokat zárják. Az ülőbútornak tehát összefüggő ülőfelülete van, anélkül, hogy az összecsukott, ágyalátétek közötti közbenső tér áthidalása külön intézkedéseket igényelne. Összecsukott helyzetben tehát a bútor rendes, összefüggő, kétüléses heverő külsejét mutatja. Szabadalmi igénypontok: 1. Kombinált ülő- és fekvőbútor összecsukható ágyalátéttel, mely négy, egymással csuklósan öszszekötött részből áll, mégpedig fejrészből, ülőrészből, egy a bútorvázban forgathatóan ágyazott közbenső részből és lábrészből, azzal jellemezve, hogy a fejrész oldaltartóin, a végektől bizonyos távolságban, vezetőgörgők vannak, amelyek az ágyalátét kicsappantásánál akként kialakított és elrendezett, helytálló vezető síneken gördülnek le, hogy a fejrész szabad vége előbb felfelé, majd a bútor hátsó falánál elrendezett, helytálló támasztó ütközők fölött befelé és végül ezekre lefelé billen. 2. Az 1. igénypont szerinti bútor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az ágyalátét részeiben, az oldaltartók között, a kicsappantott ágyalátét síkja alatt bizonyos távolságban, harántrudak vannak elrendezve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti bútor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy vagy több csuklóhely súrlódó fékszerkezettel van ellátva, mely célszerűen állítható. 4. A 3. igénypont szerinti bútor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fékszerkezet a csuklóhely forgástengelyéhez képest úgy van elrendezve, hogy fékezőhatása a kilengetés kezdetén a legnagyobb. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti bútor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fékszerkezet két egymással csuklósan kapcsolt részben, a csuklóhely közelében, egyik végével forgathatóan és másik végével súrlódás közben elcsúsztathatóan