137959. lajstromszámú szabadalom • Kombinált ülő- és fekvőbútor

137.959 3 zog. A kilengetés utolsó fázisában a lábrész is forog a —6— üléshez képest, úgy, hogy végül valamennyi rész, egymás kölcsönös meghosszab­bításában, egyetlen, vízszintes síkban fekszik. Vé­gül a —41— lábtámaszt az ágyalátétre merőleges helyzetbe lengetjük ki. Ebben az ágyhelyzetben (1. ábra) a —8— vezetőgörgők a vezetősínek fel­ső végein fekszenek fel és a fejrészt, a —45— tá­maszokon nyugvó végtől bizonyos távolságban járulékosan megtámasztják, úgy, hogy a felülről ható nyomás a fejrész elülső végét nem szoríthat­ja le. Az ülés elülső széle és a —14— harántrúd közé kifeszített —33— huzat a kicsappantás köz­ben befelé haj toga tódik és részben a —16— ken­gyel és a —3— közbenső rész közötti térben he­lyezkedik el. A —29— láncalátét egész felülete, az ágjmelyzetben, a fekvő személy isúlya alatt, lefelé szabadon rugózhat, Ha a láncháló -kilen­gése az ülésrésznél a —29— és —30— lánchálók közötti távolságot meghaladja, akkor a —30— láncháló is közrehat a nyomásnak rugalmas fel­vételénél. Az ágyalátétnek a bútor ülőhelyzetóbe való összecsukásánál a —41— lábdeszkát a derékalj fölé beforgatjuk, ekkor is megfogjuk a —13—• haránttartó alsó oldalán levő —34— fogantyút és a lábrészt és vele együtt a —6— ülésrészt is meg­emeljük és a —3— közbenső résszel együtt, az —5— ágyazócsapok körül elforgatjuk. Azt, hogy a —3— közbenső rész e mozgást kövesse, a —20— fékszerkezet gátolja meg, mely a mozgás kezde­tén a legnagyobb ellenállást fejti ki a —-6— és —3— részek összecsukódásával szemben. A —3— közbenső rész és a —7— fejrész tehát már kez­dettől fogva vesz részt az összecsukási mozgásban, mimellett a fejrész, a —8— vezetőgörgőknek a —8— vezetősíneken való legördülése közben, a bútor feneke, azaz lefelé csúszik. Ha a —3— köz­benső rész és a —7— fejrész ismét elérte az ülé­si helyzetet, a —6— ülésrészt és a —11— lábrészt, a —7— fejrész felett, kölcsönös elforgatás köz­ben, a 2. ábra szerinti helyzetbe forgatjuk. Az üléspárna alátétjeként láncháló alkalmazása foly­tári, az ülés lágyan rugózik legkisebb magasság mellett, úgy, hogy mélyenfekvő ülésfelületnél is, az ülőbútor belsejében bőséges tér áll rendelke­zésre az ágyalátéten hagyott derékalj és ágyne­mű számára. A 8—10. ábrák szerinti kiviteli alak ugyanab­ban a bútordarabban két, egymástól függetlenül összecsappantható ágyalátétet szemléltet. A köny­nyebb szemléltethetőség kedvéért csupán a bú­tornak és az ágy alátétnek vázát tüntettük fel; a 9. ábrában az egyik rész az ülőhelyzetbe van ösz­szecsukva, míg a másik (alul) az ágyhelyzetbe van kicsáppantva. Az egy bútordarabban egymás mellett elrende­zett két ágyalátétnek —3— közbenső részei az ez utóbbiakon megerősített —5— csapok, illetve —4— fülek (9—10. ábra) segélyével, részben a bú­torfalák —2— oldalfalaiban, részben egy az ágy­alátétek között elrendezett —46— támasztó váz­ban vannak ágyazva. Ez utóbbi két, élre állított vízszintes —47, 48— lapos vassínből áll (8. ábra), mely sínek a bútordarab —1— 'hátrészén vannak rögzítve és a földön nyugvó —49— lábbá kialakí­tott, függélyes —50— lapos vassín útján keret­té vannak egyesítve. Az ugyanabban a bútordarabban egymás mel­lett 'elrendezett két ágyalátét —3— közbenső ré­sze egymás felé néző oldalainak —51— forgás­csapjai a felső vízszintes —47— síri elülső, kinyú­ló végén vannak megerősítve. E csapok a bútor­darab —2— oldalfalaiban levő ágyazó helyekkel koaxiálisak. Annak meggátlására, hogy a —4— fülek az —51— csapokról lecsússzanak, ezek —52— menetekkel és —51— csavaranyákkal van­nak ellátva (10. ábra), hogy a —3— közbenső ré­szieket könnyebben helyezhessük a bútordarabban elfoglalt helyzetükbe, a —2— oldalfalakban való ágyazásuk egy abba besüllyesztett —53— vasalás­ból áll, amelyben a —3— rész —5— csapja van besüllyesztve és ágyazva. Az ismertetett fajtájú, kombinált bútornál az ágyak egymástól függetlenül összecsukhatók és kicsappanthatók és külön használhatók. A —46— támasztó váznak a találmány szerinti elrendezése és szerkezete lehetővé teszi az ágyalátéteknek oly szorosan egymás mellett való elrendezését, hogy az ülésrészek párnái és az ágyalátéteken fekvő ágynemű, rugalmasságuk folytán, egymáson fel­fekszenek és az ülések, illetve ágyak közötti hé­zagokat zárják. Az ülőbútornak tehát összefüggő ülőfelülete van, anélkül, hogy az összecsukott, ágyalátétek közötti közbenső tér áthidalása külön intézkedéseket igényelne. Összecsukott helyzet­ben tehát a bútor rendes, összefüggő, kétüléses heverő külsejét mutatja. Szabadalmi igénypontok: 1. Kombinált ülő- és fekvőbútor összecsukható ágyalátéttel, mely négy, egymással csuklósan ösz­szekötött részből áll, mégpedig fejrészből, ülőrész­ből, egy a bútorvázban forgathatóan ágyazott közbenső részből és lábrészből, azzal jellemezve, hogy a fejrész oldaltartóin, a végektől bizonyos távolságban, vezetőgörgők vannak, amelyek az ágyalátét kicsappantásánál akként kialakított és elrendezett, helytálló vezető síneken gördülnek le, hogy a fejrész szabad vége előbb felfelé, majd a bútor hátsó falánál elrendezett, helytálló tá­masztó ütközők fölött befelé és végül ezekre le­felé billen. 2. Az 1. igénypont szerinti bútor kiviteli alak­ja, azzal jellemezve, hogy az ágyalátét részeiben, az oldaltartók között, a kicsappantott ágyalátét síkja alatt bizonyos távolságban, harántrudak van­nak elrendezve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti bútor kivi­teli alakja, azzal jellemezve, hogy egy vagy több csuklóhely súrlódó fékszerkezettel van ellátva, mely célszerűen állítható. 4. A 3. igénypont szerinti bútor kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a fékszerkezet a csukló­hely forgástengelyéhez képest úgy van elrendez­ve, hogy fékezőhatása a kilengetés kezdetén a legnagyobb. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti bútor kivi­teli alakja, azzal jellemezve, hogy a fékszerkezet két egymással csuklósan kapcsolt részben, a csuk­lóhely közelében, egyik végével forgathatóan és másik végével súrlódás közben elcsúsztathatóan

Next

/
Oldalképek
Tartalom