137952. lajstromszámú szabadalom • Üreges kő ép1tkezési célokra és gép annak előállítására

137.952 aprított lávát vagy aprított betonklinkert) nem lehet alkalmazni. Szilárdsági szempontból és a gerendák jó felfekvésének biztosítására a fiiak vastagsága — kis építményeknél is — legalább 20 cm legyen. A találmány szerint ilyen vastagsággal és csekély költséggel olyan .hőszigetelési érünk el, mely sokkal vastagabb (pl. többszörösen ily vastag) téglafalaknak felel meg. A találmánynyal tehát az építkezési költségek jelentékeny csökkentését érjük el. A találmány továbbá olyan gépekre is vonatkozik, mely a találmány szerinti alaktestek gazdaságos tömeggyártását teszi lehetővé, ami az eddig ismert gépekkel nem volt elérhető. A mellékelt rajz a találmány szerinti géo példaképpen! foganatosítási alakját mutatja. Az 1. 1. ábra a gép függőleges metszete, a 2. ábra a gép kilökő dugattyújának és a formaszekrény egy részének nagyobb léptékű függőleges metszete, a 3. ábra a formaszekrény és a vele szomszédos részek keresztmetszete, a 4. és 5. ábrák a formatestek lyukainak előállítására való szervek oldalnézetei és a 6. ábra a fogakra helyezendő fenéklemez felülnézete (megjegyzendő, hogy a kész kő alaprajza a 6. ábrán láthatónak felel meg). A 3—6. ábrák léptéke nagyobb, mint a 2. ábráé. A rajzon (1) helytálló váz, melyen a formakövek előállítására való masszát befogadó (2) tölcsér van megerősítve. Ez a massza, melynek, hogy alakját megtartsa, földnedves konziszíenciájúnak kell lennie, cementből, vízből és homokból vagy efféléből készül, nevezetesen vagy közönséges homokból vagy előnyösen aprított lávából, aprított betonklinkerből (égetéssel felduzzasztott agyagoól) vagy hasonló likacsos anyagból, mellyel jobb hőszigetelést érhetünk el, mint közönséges homck alkalmazásával. Az aprított láva vagy aprított betonklinker egyben igen kemények is és ezért a formatesteknek nagy szilárdságot adnak. Cement helyett más hidraulikus kötőanyagokat vagy hidrotermikusan kezelendő (pl. gőzzel keményített) kötőanyagokat is lehet használni. A (2) tölcsér alsó vége a (3) vályúba torkollik, mely masszát a formához vezeti. Az (5) formaszekrény helytálló (4) alapzaton nyugszik és a helytálló (6) villamos motor szíjhajtás útján a nem kiegyensúlyozott (excenteresen ágyazott) (6a) forgó testet (rezgetőt) hajtja, mely az (5) formaszekrénnyel össze van kötve és így az. (5) formaszekrényben rugalmas rezgéseket (vibrálásokat) hoz létre. Ezek szerint nem arról van szó, hogy a formaszekrénynek nagy amplitúdójú rázómozgásokat kölcsönözzünk, hanem azt csak kis amplitúdójú gyors rezgésekbe hozzuk, melyek a szekrény anyagát rezgetik. Azt találtuk, hogy különböző formatesteknél a vibrátor frekvenciájának különbözőnek kell lenni, de hogy 'jó eredmény elérésére a vibrálás frekvenciája legalább percenként 1000 rezgés legyen. Rendszerint azonban sokkal nagyobb frekvenciák, pl. percenként 5000—7000 rezgés, ajánlatosak. Az (5) formaszekrény és a (4) alapzat közé előnyösen rugalmas betétet, pl. gumibetétet helyezünk. Ezzel megakadályozzuk, hogy a rezgések a (4) alapzatra adódjanak tovább. A (6) motor és a (6a) rezgető közötti szíjhajtás a rezgéseknek a (6) motorra és az (1) vázra való tovavitelét megakadályozza. Ennek következtében gyakorlatilag csak a (6a) rezgető és az (5) formaszekrény rezeg, úgy, hogy a rezgések létesítéséhez szükséges erő csekély és ezenfelül azok a részek, melyeknek nem kell rezegni, nem szenvednek káros igénybevételeket. Az .ábrázolt foganatosítási alaknál a formaszekrénnyel egyidejűleg két formakövet lehet előállítani; a szekrény felül és alul nyitott. A .formakövek lyukainak előállítására a (7) fogak vagy fésűk valók, melyek előállítására különleges acélból készült lemezeket használunk; a fogak a formaszekrény belsejében a (8) csavarorsók útján szilárdan vannak befogva. A (7) fogakra lazán a (9) fenéklemezeket helyezzük éspedig egyet-egyet az (5) szekrényben egyidejűleg alakítandó két kő számára. A (9) fenéklemezeknek a (7) fogak számára (10) nyílásai vannak és bennük ezenfelül (11) vájatok vannak kialakítva, melyekbe az (5) formaszekrény homlok oldalain levő (12) dudorok illenek. A (4) alapzat belsejében a helytálló (13) henger van elrendezve, melyben a (14) dugattyú mozog. A dugattyú ismert módon folyadéknyomással vagy légnyomással felfelé mozgatható. A dugattyút, nagyobb tömeg és ezzel nyugodtabb mozgás elérésére, betonnal vagy máseffélével töltjük ki. A (14) dugattyú a pl. öntöttvasból készült (15) lemezt tartja, melyhez négy (16) emelőlemez van erősítve. Ezek a lemezek úgy vannak elrendezve, hogy a (14) dugattyú felemelkedésekor a (7) fogak vagy fésűk közé hatolnak. Az (5) formaszekrény felső szélén a (17) vezetőkeret van megerősítve, mely a (3) vályúból jövő anyagot fogadja be. A (17) keret a (18) csapok útján a (3) vályún csuklósan van megerősítve, úgy, hogy a (17) keretet kilendítéssel könnyen eltávolíthatjuk, amikor a kész forma testeket a formából ki akarjuk venni. A (20) emelő, mely a (21) lemezt tartja, az (1) vázon megerősített (19) tengely körül forgatható. A leírt gép működése a következő: Az 1—3. ábrákon a forma az anyag felvételére alkalmas helyzetben látható. A (14) dugattyú lesüllyesztett helyzetben van, a (20) emelő kilendült, a (17) vezetőkeretet a formaszekrény tetejére lendítettük és az (5) formaszekrénybe két laza (9) fenéklemezt helyeztünk. A munkás most a (2) tölcsérből a (3) vályún át az (5) forma bőséges megtöltéséhez elegendő anyagmennyiséget vezet be. A (17) keret emellett megakadályozza, hogy az anyag az (5) formától oldalt kihulljon. A leírt folyamat alatt a (6) motor jár, úgy, hogy a (6a) rezgető az (5) formaszekrényt, a (7) fésűket és a (9) fenéklemezéket gyors rezgésbe hozza. Emellett kiderült, hogy a rugalmas rezgések az egyébként lomha és csak nehezen mozgatható masszát olyan „elevenné" és könnyen mozgathatóvá teszik, hogy az úgyszólván megömlik és a formaszekrény öszszes részeit könnyen kitölti, habár a masszának földnedves konzisztenciája van és így rezgetés nélkül alakját megtartja. Ha ellenben a motort megállítjuk vagy túlságosan kis fordulatszámmal járatjuk, akkor gyakorlatilag lehetetlen a masz«