137897. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az aromás-alifás sorozatba tartozó alkoholok aminoalkilétereinek előállítására
4 137.897 Ariimaradék Y Forráspont Alkalmazott nyomás mm — CH2-CH 2 -CH 3 C6 H 5 CeH5 160—162° 144—146° 153—155° / \ ">-°-< — CH2-CH 2 -CH 3 C6 H 5 CeH5 160—162° 144—146° 153—155° 0,08 CH3 H3 C -— CH2-CH 2 -CH 3 C6 H 5 CeH5 160—162° 144—146° 153—155° CH3 H3 C -— CH2-CH 2 -CH 3 C6 H 5 CeH5 160—162° 144—146° 153—155° 0,1 0,08 CH3 H3 C -! CH3 — CH2-CH 2 -CH 3 C6 H 5 CeH5 160—162° 144—146° 153—155° 0,1 0,08 8. példa: 4 rész nátriumamidból és n-propil-(fenil-etenil)karbinolból (mely utóbbit n-propil-magnéziumbromidból és fahéj aldehidből állítottunk elő Grignard nyomán) 100 rész absz. benzolban nátriumsót képezünk, ehhez 14 rész /Mdóretil-dietilamint adunk és a keveréket 6 óra hosszat visszafolyatva hevítjük. A szokásos feldolgozás után 15 rész végterméket kapunk, melynek fp.-ja 0,07 119—121°. Légköri nyomáson és szobahőmérsékleten platinával és Raney nikkellel mint katalizátorokkal hidráivá a megfelelő n-propil-(feniletil)-karbinétert kapjuk. Fp. 0,15 113—115°. Ez az éter dihidrofahéjaldehidból is előállítható. 9. példa: 2 rész porított nátriumamidot és 9 rész n-propil-(fen:oximetil)-karbinolt 100 rész abszolút benzolban cserebomlásra hozva, mindenekelőtt a karbinol nátriumsóját állítjuk elő és ezt, visszafolyatás közben 6 óra hosszat hevítve, 7 rész /?-klóretildietilaminnal hozzuk cserebomlásra. A szokásos feldolgozás után kapott bázismennyiség 6 rész termelési hányadnak felel meg. Fp. i2 175—177°. 10. példa: 16,4 rész n-propil-benzil-karbi,nolt 100 rész abszolút benzolban oldunk és az oldatot kavarás közben szobahőmérsékleten 100 rész abszolút benzolból és 4 rész nátriumamidból álló szuszpenzióhoz csepegtetjük, majd s-z egészet 1 óra hosszat 60°-on tartjuk. Lehűlés után 15 rész dietil-amino-' etilkloridot adunk a keverékhez és ezt visszaí'olyatás közben éjjelen át 90—100°-on kavarjuk. Űjólagos lehűtése után az oldatot addig hozzuk hígított sósavval behatásra, amíg a kifejezetten ásványsavas reakció be nem állt, amire a benzolréteget leválasztjuk. A vizes rétegből ezután a bázist alkáliéval felszabadítjuk, éterrel felvesszük és az éteres oldat megszáradása és az éter ledesztillálása után 12 mm nyomáson 155—159°-on desztilláljuk. Azonos módon kapjuk a fenil-benzilkarbinil-dietil-amkio-etilétert. Fp. 1,9 171—173°. 11. példa: Az előző példa utasításai alapján 4 rész nátriumamidot és 20,4 rész ciklohexil-metil-fenilkarbinolt 2O0 térf.rész abszolút benzolban egymással behatásra hozunk, a reakciós terméket 15 rész dietil-amino-etilkloriddal összehozzuk és 10 óra hosszat kavarva 90—100°-on hevítjük. A szokásos feldolgozás után az új aminoé'tert olaj alakjában kapjuk. Fp. 0 ,i 152—155°. Savakban könnyen oldódik. Az előző példákban közelebbről ismertetett szokásos módszerek révén, az összetevők változtatásával, a különböző aminoéterek nagy számát tudjuk felépíteni. További példákként a következőket említjük meg: sztiriMaenzil- vagy klórbenzil-karbinil-dietil-amino-etilétert, o- és p-tolil-benzil-kasrbiinil-dietil-amino-, ill. -dimetil^amino-etilétert,. ciklohexil- vagy ciklopentil-benzil-karbinilHäietilill. dimetil-amino-etilétert és más étereket. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az aromás-alifás sorozatba tartozó alkoholok aminoalkilétereinek előállítására, mély éterek általános képlete Ar„ — X — C — O • Z és amely képletben Ar aromás maradékot, n egyet vagy kettőt, X közvetlen kapcsolást vagy szerves maradékot, mely heteroatomokat is tartalmazhat,. Yj hidrogént vagy úgy mint Y2 szénhidrogéngyököt és Z N-di-helyettesített aminoalkilmaradékot jelent, azzal jellemezve, hogy alkoholokat, amelyek általános képlete a következő: Ar„ — X — C — OH Y2 és amely képletben Ar, n, X, Yj és Y2 a fenti meghatározásoknak felelnek meg, vagy az ilyen alkoholok funkcionális származékait magában véve ismert módon N-di-helyettesített aminoalkoholokkal vagy ezek funkcionális származékaival eléterezzük.
