137827. lajstromszámú szabadalom • Takácsvetélő-hajtófej kicserélhető ütközőrésszel

Megjelent: 1962. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.827. SZÁM 86. c. 8—34. OSZTÁLY — T—7392. ALAPSZÁM Takácsvetélő-hajtófej kicserélhető ütközőréssZe! Takács Antal, Budapest A bejelentés napja: 1946. július 12. A szövőszékeknek lényeges alkotórésze a'takácsvetélő-hajtófej (picker), amelynek az a feladata, hogy a vetülékfolanat tartalmazó vetélőt egy-egy ütéssel átjuttassa a láncfonalak között. Miután minden szövőszéknek meghatározott szélessége,' -váltási sebessége és megszabott tömegű vetélő je van, kell, hogy a picker tömege is a szövőszékhez alkalmazkodjék, mert csak így adhat megfelelő ütést, mozgási energiát a vételének. De szükséges az is, hogy a picker alakja és méretei pontosan illeszkedjenek a szövőszékhez, mert semmiféle picker kedvéért nem lehet a szövőszékek százezreit átépíteni. A pickérek eddig bőrből, meszezett nyersbőrből, növényi vagy krórncsérzésű bőrökből készültek és aránylag gyors elhasználódásuk akkor is - komoly tételt jelentett a textilipar költségvetésében, amikor bőranyag korlátlan mennyiségben állott rendelkezésre. A háború következtében a bőranyag -mennyisége, mindenhol csökkent. Hazánk anyagellátásában ez különösen komoly probléma, mert a pickérek gyártására szolgáló nyersbőröket békeidőben is külföldről hoztuk be. Normális elhasználódás esetén a pickérek pusztulása legtöbbször az ütközőrésznél következett be. Gyakran megtörtént azonban, , hogy alig használt picketfbe rejtett anyaghiba vagy egyéb okok következtében más részeken (kengyel, orsófurat) sérültek meg és váltak használhatatlanná oly időben, amikor az ütközőrész még alig használódott el. A hasznavehetetlen pickert újjal kellett pótolni s a pótlás költségeit növelte még az üzemzavarból keletkezett időveszteség ig. A találmány lényege, hagy a picker vázát (ez eddig isimere tlen fogalom volt) fémből vagy más, nagyszilárdságú anyagból (műanyagból) ugyanabban a formában, méretben és súlyban állítja elő, mint az eddig használt bőrpiekerek voltak s erre a fémvázra szereli a bőrből vagy esetleg műanyagból készült, könnyen kicserélhető ütközőr részt. A nagyszilárdságú anyagból készült vázak élettartama sokszorosa a pickérek eddigi élettartamának. Az elhasznált ütközőrész pedig könynyen pótolható. Mind sa, .pótlásra fordította ádj, ,, mind pedig az ütközőrész anyagi értéke csak1 csekély törtrészét teszik a pickérek elhasználódása folytán eddig beéljott veszteségeknek. Az ábra mint kiviteli példát mutat, be egy úgynevezett „felsőütésű" pickert, mégpedig az 1. ábra elölnézetben, a 2. ábra oldalnézetben, a 3. ábra felülnézetben. A rajzban ,,a"-val jelöltük a fémből vagy más nagyszilárdságú anyagból készült vázat és „b"-vel a bőrlemezefcből összeállított ütközőrészt. A ,,c"-vel jelölt keskenyített kengyel a verőszíj bekötésére, a ,,d''-vel jelölt furat az „e" persellyel együtt az orsó befogadására szolgál. Az ,,e" persely helyébe golyóscsapágy is helyezhető. Az 1. ábrán szemben, a 2. ábrán oldalnézetben látjuk az ,,í" keretet és a ,,g" furatot. Az „f" kerettel erősítjük fel ebben a példában a ,,b" ütfcözőrészt; a ,,g" furaton át érintkezik a vetélő hegyes vége az ütközőrésszel. A persellyel vagy golyóscsapággyal felszerelt és olajozható orsófurat • biztosítja a picker könnyű és egyenletes vezetését és olajozható lévén, elejét veszi a furat felmelegedésének és törésének. Az ütközőrészt természetesen nemcsak ,,f" keretiapocskával, hanem szegecsekkel, csavarokkal, kapcsokkal, rugókkal stb. is lehet a vázhoz erősíteni. Szabadalmi igénypontok: 1. Takácsvetélő-hajtófej (picker), azzal jellemezve, hogy váza nagyszilárdságú anyagból — pl. fémből — készült s ehhez kicserélhetően erősített, bőrből vagy műanyagból készült ütközőrésze van. 2. Az 1. igénypontban meghatározott takácsvetélő-hajtófej kiviteli alakja, jellemezve , azáltal, hogy verőszíjat kímélő, legömbölyített élű, keskenyített alakban kiképzett, verőszíjtartó kengyele van. 3. Az 1. és 2. igény pontokban meghatározott takácsvetélő-hajtófej' kiviteli alakja, jellemezve azáltal, hogy az ütközőrészt szegecsekkel, csavarokkal, szórítőlappal, vagy e kiviteli módoknak kombinációjával erősítjük a vázhoz. 4. Az 1—3. igénypontokban meghatározott takácsvetélő-hajtófej kiviteli alakja, jellemezve az-