137733. lajstromszámú szabadalom • Berendezés belső égésű motorral hajtott járművek önműködő vezérlésére

2 137.733 helyéről a másikra jusson el. Feladata ennek az elektromágnesnek az, hogy a sebességváltómű és a motor között levő —AC— tengelykapcsolót működtesse, olyképp, hogy azt rugóinak hatása ellenében szokott módon kikapcsolja. Az —EMD— oldó elektromágnes az —S— választót is működteti olyképp, hogy az kikapcsolja a sebességfokozatot, vagyis más szóval az eltolható fogaskerékpárokat közömbös helyzetükbe viszi, melyeket azután egy erős rugó visz működési helyzetbe. Az —EMD— oldó elektromágnes erőművi kapcsolatban van három megszakítóval, melyek közül az egyik, az —RT— jelű, villamos úton zárható, míg a másik kettő tisztán erőművi úton zárul. Az egyik —IH— megszakítónak önműködő, szabályozható záróberendezése van. Az —EMD— elektromágnes magja oly rudazattal áll kapcsolatban, amely a —CO— átváltét és az önműködő —RA— lassítót működteti, amelyeket az alábbiakban részletesen írunk le. A berendezéshez még a kettős —EG— elektromágnes tartozik, amely a tüzelőanyag bevitelét szabályozza és amelynek mozgatható magja különböző helyzeteket vehet fel aszerint, hogy tekercseinek egyike több, vagy kevesebb áramot kap. Ez a m^.g a —CL— gáz-csappantyúval áll kapcsolatban oly rudazat révén, amely a —PA— gázpedállal van összekötve, valamint a késleltetett záródású —IH— r síével. Az —S— választó- vagy beállítókészülék, amelyet a rajz csak vázlatosan mutat, —1— választó -— -körhagyókk-al van ellátva, amelyek három helyzetet vehetnek fel és ezek közül kettő, éspedig két ferde helyzet mindegyike egy-egy sebességfokozatnak felel meg, az egyenes helyzet pedig megfelel a motor és a kocsi sebességváltója közötti erőművi kapcsolat oldásának. Az alábbiakban ezt a helyzetet semleges helyzetnek fogjuk nevezni. Az -.—S— választó az együttműködő eszközök két csoportját tartalmazza', az első csoport a —4— tengely körül forgó mozgást végezhet, a második csoport pedig egyenesvonalú mozgáát végezhet az oldó EMD elektromágnes és az erős —20— rugó ide-oda járó mozgásának hatása alatt. Az első csoporthoz, tehát a forgómozgást végző szervekhez, két darab —2— himba tartozik, amelyek mindegyike egy-egy eltolható fogaskerékpárral kapcsolódik olyképp, hogy az első himba a kocsi első sebességfokozatához és a hátramenethez tartozik, a második pedig a sebességváltó második és harmadik sebességét szabályozza. E célból mindegyik —2— himba három helyzetet foglalhat el: balra hajlás, jobbra hajlás és az a helyzet, amelyet semlegesnek nevezünk, amelyben egy sebességfokozat sincsen bekapcsolva. Mindegyik himba háromkarú és középső karja révén a ^4— tengelyen van ágyazva. A két szélső —5— kar az —1— választókörhagyók száraival működik együtt. Mindegyik —2— himba egyébként el van látva a —7— külső karral, amelyhez a —9— összekötőkar —8— orra ütközik. A —9— összekötőikar az —S— választó második csoportjához tartozó szervekkel együtt mozog ide-oda. Az említett ütközés visszaviszi a himbákat semleges helyzetükbe, valahányszor a választót az —EMD— elektromágnes működteti. Az —1— választókörhagyók a —10^- tengely körül fordulhatnak el, akár az egyik, akár a másik irányban, aszerint, hogy a lökést az egyik, vagy a másik —11— rúdtól kapják, amelyek az I, II, III, IV elektromágnesek magjának meghoszszabbítását képezik. Ezek az elektromágnesek a jármű első, második, harmadik sebességének, ill. a hátramenetnek: felelnek meg. Ezeknek az elektromágneseknek a magjai —12— rugókra támaszkodnak, amelyek a választókészülék —14— vázának vagy testének mélyedéseiben vannak elhelyezve. Ezek a rugók az elektromágnesek magjait egyensúlyi helyzetben tartják, olyképp, hogy a választó semleges helyzetében a —11— vezérlőrudacskák a körhagy ók külső részein levő —13— mélyedésekre támaszkodnak. Valahányszor az elektromágnesek egyikét gerjesztjük, a megfelelő vezérlőrudacska megbillenti a körhagyót. Ez a maga részéről külső és ferde részeinek egyikével a —14—• vázrészhez támaszkodik, amelyben az elektromágnesek vannak elhelyezve, miáltal akkor, amikor a —20— rugó működésbe lép, amiről az alábbiakban még részletesen írunk, az a körhagyó, amelyet az egyik vezérlőrudacska ferde helyzetbe hozott, beleütközik szárainak egyikével a —2— himba egyik vagy másik külső karjába, hogy az utóbbit ferde helyzetbe hozza és ezzel a megfelelő sebességfokozatot bekapcsolja. Valahányszor az —EMD— elektromágnes gerjed, a magjához kapcsolt rudazat révén, valamint a —15— szögemeltyű révén az —S— választóhoz tartozó második alkatrészcsoportra gyakorol hatást. A —9— összekötőrúd, amely mereven öszszefügg e szervekkel, ekkor jobbra mozdul el és a —8 —orra a hímbákhoz ütközik, hogy ilyen módon a —2— himbákat helyükre vigye az esetben, ha egyikük ferde helyzetben volt az egyik választókörhagyó működése révén. Ily módon valahányszor ez az elektromágnes gerjed, hogy a választó második alkatrészcsoportjára hasson, mindegyik —2— himba visszatér abba a helyzetbe, amely a rajzon látható és ekkor a sebességváltómű valamennyi fogaskerékpárja a semleges helyzetben van. Ha ezeknek az eltolható fogaskerékpároknak helyzetét változtatni akarjuk az egyik, vagy másik irányban, akkor a választókörhagyóknak egyik, vagy másik irányban ferde helyzetet kell felvenniük a választókészülék két beillítómozgása között. A kézzel működtetett —CM— kapcsolóeszköz a leírt kiviteli példánál három szigetelt —21, 22, 23— tárcsát tartalmaz, amelyeken a —24— tengely hatol át és ennek végére a kocsivezető kezeügyében levő —25— fogantyú van ékelve. Ezt a fogantyút szakaszosan lehet mozgatni és megállítani azokban a helyzetekben, amelyeket a rajzon a következőképpen jelöltünk: IV, Pl, I, II, III, mely helyzetek megfelelnek a hátramenetnek, a semleges helyzetnek, az első, a második, illetve a harmadik sebességfokozatnak. A fogantyú, illetve az érintkező pontos helyen való megállítását magukban véve ismert eszközök teszik lehetővé. A —21— tárcsán megjelölt helyzeteknek a —22— tárcsán érintkezők felelnek meg, amelye-