137733. lajstromszámú szabadalom • Berendezés belső égésű motorral hajtott járművek önműködő vezérlésére

2 137.733 helyéről a másikra jusson el. Feladata ennek az elektromágnesnek az, hogy a sebességváltómű és a motor között levő —AC— tengelykapcsolót mű­ködtesse, olyképp, hogy azt rugóinak hatása elle­nében szokott módon kikapcsolja. Az —EMD— oldó elektromágnes az —S— vá­lasztót is működteti olyképp, hogy az kikapcsol­ja a sebességfokozatot, vagyis más szóval az el­tolható fogaskerékpárokat közömbös helyzetükbe viszi, melyeket azután egy erős rugó visz műkö­dési helyzetbe. Az —EMD— oldó elektromágnes erőművi kap­csolatban van három megszakítóval, melyek közül az egyik, az —RT— jelű, villamos úton zárható, míg a másik kettő tisztán erőművi úton zárul. Az egyik —IH— megszakítónak önműködő, sza­bályozható záróberendezése van. Az —EMD— elektromágnes magja oly rudazat­tal áll kapcsolatban, amely a —CO— átváltét és az önműködő —RA— lassítót működteti, amelye­ket az alábbiakban részletesen írunk le. A berendezéshez még a kettős —EG— elektro­mágnes tartozik, amely a tüzelőanyag bevitelét szabályozza és amelynek mozgatható magja kü­lönböző helyzeteket vehet fel aszerint, hogy te­kercseinek egyike több, vagy kevesebb áramot kap. Ez a m^.g a —CL— gáz-csappantyúval áll kapcsolatban oly rudazat révén, amely a —PA— gázpedállal van összekötve, valamint a késlelte­tett záródású —IH— r síével. Az —S— választó- vagy beállítókészülék, ame­lyet a rajz csak vázlatosan mutat, —1— választó -— -körhagyókk-al van ellátva, amelyek három helyzetet vehetnek fel és ezek közül kettő, éspe­dig két ferde helyzet mindegyike egy-egy sebes­ségfokozatnak felel meg, az egyenes helyzet pe­dig megfelel a motor és a kocsi sebességváltója közötti erőművi kapcsolat oldásának. Az alábbi­akban ezt a helyzetet semleges helyzetnek fogjuk nevezni. Az -.—S— választó az együttműködő eszközök két csoportját tartalmazza', az első csoport a —4— tengely körül forgó mozgást végezhet, a második csoport pedig egyenesvonalú mozgáát végezhet az oldó EMD elektromágnes és az erős —20— rugó ide-oda járó mozgásának hatása alatt. Az első cso­porthoz, tehát a forgómozgást végző szervekhez, két darab —2— himba tartozik, amelyek mind­egyike egy-egy eltolható fogaskerékpárral kap­csolódik olyképp, hogy az első himba a kocsi el­ső sebességfokozatához és a hátramenethez tar­tozik, a második pedig a sebességváltó második és harmadik sebességét szabályozza. E célból mindegyik —2— himba három helyzetet foglalhat el: balra hajlás, jobbra hajlás és az a helyzet, amelyet semlegesnek nevezünk, amelyben egy sebességfokozat sincsen bekapcsolva. Mindegyik himba háromkarú és középső karja révén a ^4— tengelyen van ágyazva. A két szél­ső —5— kar az —1— választókörhagyók szárai­val működik együtt. Mindegyik —2— himba egyébként el van látva a —7— külső karral, amelyhez a —9— összekötőkar —8— orra ütkö­zik. A —9— összekötőikar az —S— választó má­sodik csoportjához tartozó szervekkel együtt mo­zog ide-oda. Az említett ütközés visszaviszi a himbákat semleges helyzetükbe, valahányszor a választót az —EMD— elektromágnes működteti. Az —1— választókörhagyók a —10^- tengely körül fordulhatnak el, akár az egyik, akár a má­sik irányban, aszerint, hogy a lökést az egyik, vagy a másik —11— rúdtól kapják, amelyek az I, II, III, IV elektromágnesek magjának meghosz­szabbítását képezik. Ezek az elektromágnesek a jármű első, második, harmadik sebességének, ill. a hátramenetnek: felelnek meg. Ezeknek az elekt­romágneseknek a magjai —12— rugókra támasz­kodnak, amelyek a választókészülék —14— vá­zának vagy testének mélyedéseiben vannak elhe­lyezve. Ezek a rugók az elektromágnesek magjait egyensúlyi helyzetben tartják, olyképp, hogy a választó semleges helyzetében a —11— vezérlő­rudacskák a körhagy ók külső részein levő —13— mélyedésekre támaszkodnak. Valahányszor az elektromágnesek egyikét gerjesztjük, a megfelelő vezérlőrudacska megbillenti a körhagyót. Ez a maga részéről külső és ferde részeinek egyikével a —14—• vázrészhez támaszkodik, amelyben az elektromágnesek vannak elhelyezve, miáltal ak­kor, amikor a —20— rugó működésbe lép, ami­ről az alábbiakban még részletesen írunk, az a körhagyó, amelyet az egyik vezérlőrudacska fer­de helyzetbe hozott, beleütközik szárainak egyi­kével a —2— himba egyik vagy másik külső kar­jába, hogy az utóbbit ferde helyzetbe hozza és ezzel a megfelelő sebességfokozatot bekapcsolja. Valahányszor az —EMD— elektromágnes ger­jed, a magjához kapcsolt rudazat révén, valamint a —15— szögemeltyű révén az —S— választóhoz tartozó második alkatrészcsoportra gyakorol ha­tást. A —9— összekötőrúd, amely mereven ösz­szefügg e szervekkel, ekkor jobbra mozdul el és a —8 —orra a hímbákhoz ütközik, hogy ilyen módon a —2— himbákat helyükre vigye az eset­ben, ha egyikük ferde helyzetben volt az egyik választókörhagyó működése révén. Ily módon va­lahányszor ez az elektromágnes gerjed, hogy a választó második alkatrészcsoportjára hasson, mindegyik —2— himba visszatér abba a helyzet­be, amely a rajzon látható és ekkor a sebesség­váltómű valamennyi fogaskerékpárja a semleges helyzetben van. Ha ezeknek az eltolható fogas­kerékpároknak helyzetét változtatni akarjuk az egyik, vagy másik irányban, akkor a választókör­hagyóknak egyik, vagy másik irányban ferde helyzetet kell felvenniük a választókészülék két beillítómozgása között. A kézzel működtetett —CM— kapcsolóeszköz a leírt kiviteli példánál három szigetelt —21, 22, 23— tárcsát tartalmaz, amelyeken a —24— ten­gely hatol át és ennek végére a kocsivezető keze­ügyében levő —25— fogantyú van ékelve. Ezt a fogantyút szakaszosan lehet mozgatni és megál­lítani azokban a helyzetekben, amelyeket a rajzon a következőképpen jelöltünk: IV, Pl, I, II, III, mely helyzetek megfelelnek a hátramenetnek, a semleges helyzetnek, az első, a második, illetve a harmadik sebességfokozatnak. A fogantyú, il­letve az érintkező pontos helyen való megállítá­sát magukban véve ismert eszközök teszik lehe­tővé. A —21— tárcsán megjelölt helyzeteknek a —22— tárcsán érintkezők felelnek meg, amelye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom