137733. lajstromszámú szabadalom • Berendezés belső égésű motorral hajtott járművek önműködő vezérlésére

Megjelent: 1962. november 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.733. SZÁM 63. c. 8—38. OSZTÁLY — D—6113. ALAPSZÁM Berendezés belső égésű motorral hajtott járművek önműködő vezérlésére Ernest Alphonse Derungs, mérnök La Locle A bejelentés napja: 1946. február 15. Svájci elsőbbség: 1944. március 30. A találmány szerinti berendezés célja a motorral hajtott gépjárművek önműködő vezérlése, abból a célból, hogy a kocsivezetőnek megtakarítsuk a felesleges fáradalmakat és a vezetés műveletét a lehető legnagyobb mértékben leegyszerűsítsük, hogy ily módon veszély esetén csupán olyan műveleteket kelljen végeznie, amelyek a veszély elhárításához szükségesek. A találmány tehát lehetővé teszi, hogy az egyik sebésségfokozatról a másikra való áttérésnél szükséges következő műveleteket önműködően végezzük el: a tengelykapcsoló oldása, a meglevő sebességfokozat kikapcsolása, az új sebességfokozat bekapcsolása és a tengelykapcsoló bekapcsolása, valamint a sebességváltás meghatározásának önműködővé tétele, hogy ilyen módon a motor legnagyobb teljesítményét lehessen elérni. Ezeket a műveleteket a gépjármű gazdaságossága céljából a legkedvezőbb feltételek mellett kell létrehozni, vagyis el kell kerülni az oly hátrányos lökéseket és rezgéseket, valamint az ezekből származó összes nehézségeket. A találmány szerinti berendezésnél a kitűzött célt úgy érjük el, hogy a felhasznált készülékekben oly szerveket alkalmazunk, amelyekkel elérhető, hogy mindegyik sebességváltásnál a motor és a sebességváltó között szokott módon alkalmazott tengelykapcsoló egymásután kétszer oldódik és kétszer kapcsolódik be. Ezen műveletek között eltelt időt felhasználjuk arra, hogy a motort a jármű új állapotának megfelelő állapotba hozzuk, mielőtt az új sebességfokozatot bekapcsolnék. A csatolt rajz a találmány szerinti berendezés két példaképpeni kiviteli alakját -mutat ja. Az 1. ábra félig villamosan, félig mechanikusan működő kiviteli alak vázlatos rajza, melyhez tartozó kapcsolási vázlat a 2. ábrán látható. A 3. ábra a második kiviteli alaknak az 1. ábrához hasonló, vázlatos feltüntetése és a 4. ábra a 3. ábrához tartozó kapcsolási vázlat. Az alábbi leírásban valahányszor oldásról beszélünk, ezalatt a gépjárművet hajtó belső égésű erőgép és a sebességváltómű közé szokott módon beszerelt tengelykapcsoló kikapcsolását kell érteni. A „sebességfokozat bekapcsolása" alatt a sebességváltómű eltolható kettős fogaskerekeinek a megfelelő helyre tolását értjük, amelyek a motor és a járműkerekek között egy bizonyos áttételi viszony létrehozásához szükségesek. Ezen elmozdulások létesítéséhez ismert, illetve szokásos eszközöket használunk. Az első sebességfokozatnál, a motor bizonyos adott fordulatszámát feltételezve, a kocsi lassabban fog haladni, mint a második sebességfokozatnál. Hasonló a helyzet a második és a harmadik sebességfokozátnál. Az a berendezés, amelyet az 1. és 2. ábrával kapcsolatosan írunk le, lényegileg a következő részeket tartalmazza : Egy fel nem tüntetett sebességváltómű, amelynél két eltolható kettős fogaskerék van, amelyek lehetővé teszik három sebességfokozat bekapcsolását előre és egyet hátra. Ezek az eltolható fogaskerekek ismert szerkezetű —S— beállítókészülék révén vihetők a kívánt helyzetbe. Ez a beállítókészülék a leírt kiviteli alaknál mindegyik sebességfokozat számára egy-egy elektromágnest tartalmaz, amelynek áramköre befolyásolható kézzel, vagy pedig önműködően, olyan kapcsolószervekkel, amelyekkel a beállítókészüléknek a sebességváltómű fogaskerekeit eltoló szervei távolról működtethetők. A kézi vezérlés a —CM— kézi szabályozóval történik, mely a kocsivezető kezeügyében van és melynek segítségével a vezető tetszése szerint áttérhet egyik sebességfokozatról a másikra, vagy engedheti azt, hogy ez az áttérés önműködően történjék. Ez utóbbi esetben az —S— választó- vagy beállítókészülék elektromágneseinek áramkörét az —SC— centrifugális szabályozó működteti, amelynek körbenjáró tömegeit a jármű sebessége befolyásolja. Ennek a centrifugális szabályozónak helybenálló érintkezői vannak; centrifugális tömegeit olyan közvetítőszerv hajtja, amelynek pillanatnyi helyzete több különböző tényezőtől függ, amelyeket az alábbiakban részletesen leírunk. A berendezéshez tartozik még az —EMD— oldó elektromágnes, amely olyan szerkezetű, hogy az általa kifejtett erő mindig a pillanatnyi ellenállásnak felel meg, amely változó és amely szükséges ahhoz, hogy mozgó része löketének egyik