137722. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anyagok szétválasztására

2 137722 az 5. ábra pedig az 1. ábra szerinti szerkezet változata és a 6. ábra egy részlet rajza. Az 1. és 2. ábra szerinti kiviteli példánál az 1 és 2 falak a 15 és 16 tartályokat zárják le, amelyeket a 17 és 18 vezetékek a 11 és 13 hoki cserélőkkel kapcsolnak össze. Ezek a tartály ok folyadékokkal vannak megtöltve, amely állandóan köráramlást végez, hogy a hőmérséklete a lehető legegyenletesebb maradjon. Az 1 falat a hideg 2 faltól a 3 textilszalag vagy fémszövetszalag választja el. A 3 szalagot a 4 és 5 görgők feszítik, amelyek forgatásával a szalagot mozgathatjuk. A készülék arra való, hogy vele oldatokat lehessen sűríteni. A kezelendő oldatot a 6 csap segítségével vezetjük be és sűrített alakjában a 7 tartályban gyűjtjük. Az 1 és 2 falakat pl. ammóniák-gázzal töltött rendszer segítségével hőmérsékletükön tartjuk, amely rendszerhez 9 szivattyú tartozik, amelybe a kiterjedt gázt bevezető 14 csővezeték torkollik. A 10 cső a szivattyúból indul ki és a sűrített gázt a 11 hőkicserélőhöz, innen pedig a 12 fúvókához vezeti. Utóbbiban a gáz kiterjed, mire azután a 13 hőkicserélőn és a 14 vezetéken át a 9 szivattyúba jut vissza. Ha a gázt a 9 szivattyúban sűrítjük, a hőmérséklet növekszik, ami lehetővé teszi, hogy a 15 tartályból jövő, a 11 hőkicserélőben levő folyadékot melegítsük. Ezután a gáz lehűl és kiterjed a 12 fúvókában, úgy, hogy ez a gáz, a 16 tartályból jövő és a 13 hőkicserélőben levő folyadékot lehűti. Mütözben az 1 és 2 falak közötti hőmérsékletkülönbség megvan, a kezelendő folyadékot hordozó 3 szalagot lassan elhúzzuk a két fal között. Az oldatban levő víz elpárolog, mire azután a víztelenített anyag a 7 tartályba jut. Az eljárással nagyon jól lehet szilárd anyagokat is szárítani, pl. darabos árukat vagy fát. Ezeket a szilárd anyagokat közvetlenül a készülék 1 és 2 falai közé helyezzük, ha pl. fáról van szó. Ha szemes anyagokat akarunk szárítani, akkor ezeket megfelelő rekeszeket tartalmazó szállítószalag segítségével lehet az 1 és 2 falak között elmozgatni. Hogy a meleg és hideg elemek között nagyobb hőmérsékleteséssel gazdaságosan dolgozhassunk, célszerű tößb hőszivattyúval dolgozni, amint ezt az 5. ábra vázlatosan mutatja. Ezeket a hőszivattyúkat egymással összekapcsoljuk, mégpedig úgy, hogy az egyik szivattyú elgőzölögtetője és a másik szivattyú kondenzátora egymással hővezető kapcsolatban álljon és ilyen módon a 11a hőkicserélőt alkossa. A 9 és 9a sűrítők mindegyike az egész berendezés teljesítményének felét végzi el. Ilyen módon tetszés szerinti számú hőszivatytyút lehet hőkicserélőkkel létesített összekapcsolás révén egymásután kapcsolni, abból a célból, hogy tetszés szerinti nagyságú hóesést kapjunk, a meleg és hideg elemek között a szárítandó anyagok természete szerint. A 12 nyomáscsökkentő szelepék helyett alkalmazhatunk egy-egy expanziós gépet a körben áramló közeg nyomásának csökkentése végett. Ezek az expanziós gépek a 9 sűrítők hajtását megkönnyítik avval, hogy ezeket a gépeket egymással kapcsolatba hozzuk. A találmány szerinti (berendezés sűrítő nélküli abszorpciós hűtőgépekkel is üzemben tartható, amelyek energiájukat villamos fűtőtestből vagy gázlángból kapják. Ezek is alkalmasak, egymással kapcsolatba hozva, nagy melegedés létesítésére a különböző hőmérsékletű elemek között. Az időegységenként kiválasztott illóanyag mennyiségének növelésére előnyös az anyag hordozóját, tehát a lyukacsos falat vagy 3 szalagot nagy felületű testként kialakítani. Ez bármely ismert eszköz felhasználásával történhetik, amelyeket vákuummal működő szárítóknál és más ismert elgőzölögtető berendezéseknél eredményesen alkalmaztak. Az ilyen testek felülete, pl. bordák, hornyok, hajtások, zsebek vagy tetszés szerinti alakú kiemelkedések, pl. csepp vagy kúp alakú kiemelkedések révén növelhető. A felület növelése céljából úgy is járhatunk el, hogy a falat vagy szalagot lyukacsos anyag több rétegéből, pl. fémszövetből vagy textilszövetből állítjuk elő. Hogy több meleg adódjék át a meleg elemtől az anyag 3 hordozójára, ezeket az elemeket megnagyobbított felülettel láthatjuk el. E célból alkalmazhatunk pL olyan bordákat, mint amilyenek a szoba-fűtőtesteken szokásosaik. Hogy a hűtőelemék melegfelvételét és ezzel a kondenzáló hatást növeljük, a kondenzáló testeket megnagyobbított felülettel lehet kialakítani, hogy azok az időegységben a kiválasztott anyag, nagyobb mennyiségét csapják le. Minden esetben, tehát mind a meleg, mind a hideg elemeknek és a kiválasztott anyag hordozójának felületén egy vagy több fémforgácsréteget alkalmazhatunk és ezzel a felületüket hatékonyari növelhetjük. A fémfoirgácsokat kívül alkalmazott szövetréteggel tarthatjuk a felületen. A lecsapásra való felületen a fémforgácsok rétegében vagy e réteg mögött hornyokat alkalmazunk, amelyek a kondenzálódott illó anyag, pl. víz felfogására és levezetésére valók. Ezek a hornyok vagy csatornáik csövekbe vagy nyitott vezetékekbe torkollhatnak. A 3. és 4. ábra vázlatosan mutatja, hogy további egyszerűsítés céljából a melegítő és hűtő elemek közvetlenül kapcsolhatók a hőszivattyúhoz. A hőszivattyú hatásos közegét a 15 hőelemek üregeibe közvetlenül sajtoljuk be, majd pedig a 16 hűtőelemek üregeiben expandáltatjük. Ezáltal a hőkicserélők fölöslegessé válnak. Ez esetben azonban a melegítő és hűtő elemeket a mindenkori megkívánt külső vagy belső nyomásnak megfelelően kell méretezni. A 3. ábra a 15 és 16 hűtő, iletve melegítőelemekkel felszerelt, de hőkicserélő nélküli berendezés vázlatos rajza. A 10 és 14 csövek, amelyek a sűrítő előtt és után vannak, fent a 15 és 16 elemekbe torkollnak. A 19 és 20 összekötőcsövek a 12 fúvókával lent vannak az elemeken. A hőesés hatályos részén, a 15 és 16 elemek között van a szárítandó 3 anyag. Ennél a berendezésnél a melegszivattyú közege közvetlenül áramlik át a meleg és hideg elemeken. A 4. ábra oly berendezést szemléltet, amelynél a 15 és 16 elemekre való hőátvitel a 21 és 22 csőkígyóktól a tartály üregeit kitöltő közeg révén tör^