137717. lajstromszámú szabadalom • Tekercselt köpenyű töltethüvely

2 137.717 mely e részeket a gáznyomás hatása alatt egymássá] szemben eltolja és kisebb legyen továbbá, mint amennyi a köpenybádog legnagyobb megengedett igénybevételének megfelel. A mellékelt rajz a találmány szerinti hüvely kiviteli példáit szemlélteti. Az 1—8. ábrák a hüvelyköpenynek a hüvely fenekével rugalmas összekötőelem útján való öszsyekötését tüntetik fel. A 9. és 10. ábra a hüvelyköpeny befogott része és az összekötőelem illetve a hüvely feneke közötti súrlódás csökkentésének módját mutatja. A 11. ábra a hüvely feneke ama részének célszerű kiviteli módját szemlélteti, melyre a köpeny felfekszik. A 12—14. ábrák többtagú rugalmas gyűrűt mutatnak, mely összekötőelemként használható. A 15. és 16. ábra a hüvelyköpeny hátsó részének többrészű karmantyúval való megerősítését mutat j a. Az ábrákon —1— a hüvely köpenye, —2— a köpeny behajlított széle és —3— a hüvely feneke. Az 1. ábra szerinti kiviteli példánál az —1— köpeny —2— szélét az —5— szorítógyűrű a —3— fenék —4— dudorára szorítja. Kilövéskor a szorítónyomás a növekvő gáznyomás mértékének megfelelően növekszik. A szorítónyomást az —5— gyűrűn kialakított —7— toldat megfelelő méretezésével korlátozhatjuk. Az —5— szorítógyűrűt a hüvely —3— fenekével a rugalmas —6— öszszekötőgyűrű útján kötjük tartósan össze. A 2. ábra értelmében a szorítónyomás szabályozása végett a szorítógyűrűn további gyűrű alakú —8— toldatot alakítottunk ki. A 3. ábra szerinti kiviteli példánál a hüvely behajlított köpenye és feneke közé gyűrű alakú —9— betétet helyeztünk, amivel a hüvely fenekének előállítási költségét csökkentettük. Ezzel továbbá azt az. előnyt érjük el, hogy a —9— gyűrűt különösen kemény és rugalmas anyagból készíthetjük, míg a hüvely fenekével szemben ilyen követelményeket nem kell támasztanunk. A behelyezett —9— gyűrű —10— toldata a szorítógyűrű által a hüvely köpenyének befogott részére kifejtett szorítónyomást korlátozza. A —9— betét és a hüvely feneke közötti érintkezőfelületeken kialakított —11— hornyolás e részek közt a sugárirányú viszonylagos elmozgást gátolja meg, és az érintkezőfelületek jó tömítését biztosítja. Amint a 4. ábrán szemléltettük', a hüvely köpenyének behajlított széle és a hüvely feneke közötti betétet —12— támasztótányérrá bővíthetjük. A szorítónyomást ebben az esetben a —13— gyűrű korlátozza. A hüvely fenekének összes részeit a köpeny rögzítőelemével együtt a gyújtócsavar —14i— tokja tartja össze. Az 5. ábra két —12 és 15— támasztótányérral ellátott hüvelyfeneket tüntet fel. A rugalmas —5— fedőlap és a —15— támasztótányér közötti játékot úgy méreteztük, hogy az —5—• fedőlemez a —15— támasztótányérrá támaszkodik, mielőtt a szorítónyomás a megengedett legnagyobb nyomást meghaladja. Ezzel a köpeny és a hüvely feneke közötti összekötés elegendő rugalmasságát igen nagy gáznyomás esetében is biztosítjuk. A 6. ábra a találmány szerinti kötésnek —16—• tömítőbetét és rugalmas vagy engedékeny —17— betét útján való tömítését mutatja. További tömítési módot a 7. ábra mutat, melynek értelmében hullámos —18— betétet használunk. Ezenkívül a köpeny behajlított széle a •—9— támasztógyűrű és a hüvely feneke közötti hézagot elfedi. A 8. ábra értelmében a hüvely köpenyének szélét a hüvely fenekére szorító nyomólap három, rugalmas és lépcsőzetesen elrendezett —19, 20 és 21— tányérból áll. Hogy a hüvelyköpeny befogott: szélének a viszonylag merev hüvelyfenéken való csúszómozgását nagy gáznyomás esetében is lehetővé tegyük, célszerű, ha a 9. ábra értelmében a köpeny behajlított széle és a —4— és —22— befogórészek közé a súrlódást csökkentő —23 és 24— betéteket helyezünk. E betétekhez megfelelő anyagot, pl. fémet, grafitozott azbesztet, papírt vagy egyebeket használhatunk. E súrlódást csökkentő anyagokat a megfelelő részekre közvetlenül is felvihetjük, pl. galvanizálás útján vagy grafittal, lakkal vagy egyéb anyagokkal való bevonás útján. A súrlódás csökkentéséhez elegendő lehet, ha az egymáson elcsúszó felületeket simán munkáljuk meg. A meg nem engedetten nagy szorítónyomást továbbá azzal gátolhatjuk meg, hogy a befogott részeket és összekötőelemeket megfelelően méretezzük. Célszerűnek bizonyult, ha a befogott rész hosszát, melyet a 10. ábrán —1-gyel— jelöltünk, nagynyomású hüvelyeknél nem választjuk nagyobbra, mintl 20s, és alacsonyabb nyomású hüvelyeknél nem nagyobbra mint 40s, ahol is s a hüvely falvastagságát jelenti. Avégből, hogy a hüvely feneke külső szélének sugárirányban való maradandó alakváltozását elkerüljük, célszerű ha a hüvely fenekének azt a részét, melyre a hüvely köpenyének behajlított —2—> széle felfekszik, a 11. ábrán szemléltetett módon alakítjuk ki. A —4— dudor profilos görbéjét felfelé oly módon íveltük, hogy a P pontban melynek távolsága a hüvely fenekének külső felületétől az s falvastagsággal egyenlő, a hüvely tengelyével a = legalább 25° szöget zárjon be. A 12—14. ábrák a hüvely köpenyének a fenekével való összekötését rugalmas elem segítségével mutatják, mely e kiviteli példáknál többrészű —25— gyűrűből áll. Amint a 13. ábrából látható, e gyűrűt úgy készítettük, hogy bádogsávot spirálalakra tekercseltünk össze. Természetesen több bádogsávot is összetekercselhetünk. A gyűrű egymással összefont huzalokból vagy szálakból is állhat. A hüvely fenekében ,—26— kimetszést alkalmaztunk, melyet a kiálló —27— rész alkot. A rugalmas elemet ebbe a kimetszésbe sajtoljuk, úgy, hogy a 14. ábrán feltüntetett alakot veszi fel. A bepréselt rugalmas elem a —27— rész alámetszéseibe kapaszkodik, úgy, hogy a hüvely fenéikében helytállóan van rögzítve és a hüvely köpenyének szélét nagy erővel, azonban elegendő rugalmassággal a hüvely fenekére szorítja. A 15. és 16. ábrák a hüvely köpenyének hátsó, részben befogott részét erősítő, többrészű karmantyú alkalmazását mutatják. A karmantyú há->