137713. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önműködő pneumatikus vízellátó telepeknél a légkazán levegőjének önműködő utánpótlására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ZABADALMILEÍRÁS 137.713. SZÁM 85* d. OSZTÁLY — P-10660. ALAPSZÁM Berendezés önműködő pneumatikus vízellátó telepeknél a légkazán levegőjének önműködő utánpótlására Pataki István oki. gépészmérnök, Budapest A bejelentés napja: 1943. április 22. Ismeretesek már önműködő pneumatikus vízellátó telepek, amelyéknél a légkazánba a friss víz bevezetését, a szivattyúmű önműködő be-, illetve kikapcsolását a légkazánban levő levegő nyomásának esése, illetve emelkedése biztosítja. Ezeknél az ismert önműködő pneumatikus víz^ellátó telepeknél gondoskodni kell arról, hogy a légkazánban mindig elegendő levegőmennyiség álljon rendelkezésre. Á légkazán levegőjét a víz állandóan elnyeli és így annak mennyisége fokozatosan csökken. A levegő mennyiségének csökkenése következtében az üzem biztonsága veszélyeztetve van. A légkazánban a levegő mennyiségének csökkenése következtében az a veszély is fenyeget, hogy már minimális mennyiségű vízvétel esetén a friss víz bevezetése önműködően megindul. Eddig a levegő-utánpótlást kézi- vagy gépszivattyúval biztosították. A találmány szerinti berendezés önműködően biztosítja a levegő utánpótlását. A találmány berendezés önműködő pneumatikus vízellátó telepeknél a légkazán levegőjének önműködő utánpótlására, jellemezve a légkazán visszacsapó-szelepe és a frissvíz-bevezetés nyomócsonkja közé vagy a frissvíz-bevezetés szívócsövébe iktatott, levegőt előtároló edénnyel és utóbbiban elrendezett oly szervvel, amely a levegőt előtároló edény belső terét frissvíz-bevezetések közötti üzemszünetek alatt egyrészt a frissvíz nyomóvezetékétől, illetve szívóvezetékétől elzárja, másrészt a külső légtérrel összeköti, míg frissvíz-bevezetések alatt a frissvíz-nyomóvezetékkel, illetve szívóvezetékkel összeköti és a külső légtértől elzárja. A mellékelt rajz a találmány szerinti berendezés négy példaképpen vett megoldási alakját mutatja. Az 1. ábra az első megoldási alak egy részletének nagyobb léptékű függélyes metszete és részben oldalnézete. A * ' t 2. ábra az 1. ábra A—B vonala mentén vett keresztmetszet. A 3. ábra a második megoldási alak kisebb léptékű függélyes metszete és részben oldalnézete. A 4. ábra a harmadik megoldási alak kisebb léptékű függélyes metszete és részben oldalnézete. Az 5. ábra a 4. ábrához tartozó részletet nagyobb léptékű hosszmetszetben és részben oldalnézetben szemléltet. A 6. ábra a negyedik megoldási alak egy részletének kisebb léptékű függélyes metszete és részben oldalnézete. Az 1., 2. ábrákon, amelyek a frissvíz-bevezetés nyomócsonkja és a légkazán visszacsapó-szelepe közé iktatott megoldást szemléltetnek, —1— a frissvíz-bevezetés nyomócsonkja és a légkazán visszacsapó-szelepe közé iktatott levegőt előtároló edény, —2— annak fenéklapjában alakított szelepfészek, —3— a levegőt előtároló —1— edény és a nyomócsonk közé iktatott szelep, —4— az utóbbi felső lapján rögzített vagy azzal egy testet alkotó, az —5— mélyedésekkel ellátott, dugattyúszerű toldat. A —4— toldat az •—1— előtároló edény oldalfalában rögzített L-alakú —6— test hengeres —7— nyúlványában van vezetve. A —7— nyúlvány üregéhez a —8— furat csatlakozik. A —8— furat az L-alakú —6— test másik szárában alakított —9— furattal van összekötve. A —4— toldat hengeres tőrészét a —10— tömítőgyűrű veszi körül, amely a —3— szelep felső határhelyzetében a —6— test —7— nyúlványának alsó peremével érintkezik és az —1— előtároló edény belső tere és a külső légtér közötti összeköttetést zárja. Működés: A —3— szelep záróhelyzetében a —4— toldat —5— mélyedésein és a —8— és —9— furatokon át az —1— előtároló edénynek a —9— furat feletti részéből a víz kifolyik és a kifolyó víz helyére az 1., 2. ábrákon nem ábrázolt szippantónyíláson át levegő jut az —1— előtároló edénybe. Ezt a levegőt az alábbiakban ismertetett módon a —3— szelep nyitott helyzetében a beáramló frissvíz a légkazánba sodorja.