137689. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új p-aminobenzolszulfonamidszármazékok előállítására
2 137.689 ahol is poliheteroatomos heterociklusos .maradékot jelent. A sók ezenfelül még kristály-oldószereket is tartalmazhatnak. Az eljárással kapott vegyületek sóik alakjában vízben könnyen oldódnak. A sókból előállított semleges oldatok ezért paranterális és rektális adagolásra különösen alkalmasak és emellett hatékonyságuk ugyanaz, mint az alapjukat képező p-aminobenzolszulfonaimideké, amennyiben ezek a szervezetben valószínűleg újraképződnek. 1. példa: 12,5 g nátriumglioxilátot 80 cm3 vízben oldunk és körülbelül 8€°-ra hevítünk. Kavarás közben 25 g 2-(p-iminobenzolszulfonamido)-tiazolt viszünk be, mely rövid idő alatt tökéletesen feloldódik. Esetleges szennyeződéseket szűréssel eltávolíthatunk. Az oldatot kavarás közben alkoholba öntjük, mimellett a kondenzáció terméke fehér por alakjában csapódik ki. Leszívatjuk, alkohollal és éterrel mossuk és 100°-on megszárítjuk. Ebből a vegyületből kalciumkloriddal való átalakítással a megfelelő kalciumsó nyerhető ki, mely hideg vízben kevésbé oldódik, mint a nátéterrel kicsapjuk, leszívatjuk és megszárítjuk. Kevés sárgásba játszó port kapunk, mely nátriumbikarbonátoldatban könnyen oldódik. Az új vegyületnek nincs tulajdonképpeni olvadáspontja. Hevítéskor 170° fölött sötétedik és 210—220°-on habzás mellett fokozódó bomlás lép fel. Hasonló módon 6-{p-aminobenzo]szulfonamido)-2,4-dimetilpirimidinből es glioxilsavból bikarbonátban könnyen és tisztán oldódó kondenzációs termék nyerhető. Alkoholos glioxilsavoldat helyett diacetoxiecetsav ecetsavas oldatát is alkalmazhatjuk. 300°-ig nem olvad; 150° fölött mindig sötétebb lesz. A fenti vegyületet úgy is nyerhetjük, hogy a reakcióhoz glioxilsavészterfélacetál helyett etoxiklórecetsavetilésztert alkalmazunk. Az észtercsoport elszappanoeítására 6 g-ot 30 cm3 2n-NaOH4jan oldunk és 20 órán át 20° -on állni hagyjuk. Az oldatot ezután 20 cm3 2n-HCl hozzáadásával közömbösítjük és a kicsapódott alaktalan anyagoktól elválasztjuk. Az alkoholos kicsapással kapott vegyület tulajdonságai az 1. példában ismertetett nátriumsóéival megegyeznek. riumvegyüiet, azonban meleg vízben meglehetősen oldódik. 2. példa: 11 g 75%-os glioxilsavat 80 cm3 vízben oldunk és nátriumbikarbonáttal közömbösítjük. Melegben lassanként 28 g 2^(p-aminoibenzols, zulfonamido)-5-eítil-tiodiazolt viszünk be, mely rövidesen feloldódik. A kondenzálási terméket a még meleg oldatból alkohollal kicsapjuk. Fehér, vízben oldható por, melynek oldhatósága valamivel kisebb, mint az 1. példa szerint kapott anyagé. A glioxilsavat nátriumbikarbonát helyett szerves bázissal, például aminoetanollal közömbösíthetjük, mimellett végtermékként a megfelelő sót kapjuk. 3. példa: 60 cm3 abszolút alkoholban oldott 6,2 g 68%-os glioxilsavat forrón 7,2 g 2-(p-aminobenzolszulfonamido)-tiazollal behatásra hozunk, mimellett rövid idő múlva tiszta oldat keletkezik. Lehűlés után a kondenzálási terméket, melynek képlete az analízis szerint valószínűleg 4. példa: 25 g 2-(p-aminobenzolszulf»raamido)-tiazolt 250 cm3 forró jégecetben oldunk és 15 g glioxilsavetilészter-félacetálnak 150 cm3 jégecetben való forró oldatát adjuk hozzá. Kihűléskor nemsokára sárgás színű, ragadós anyag kezd kiválni, mely azonban további lehűléskor gyorsan megszilárdul. A hozadék kb. 28 g. Az új vegyület, melynek képlete az analízis (Tal 44,74% C, 3,99% H) szerint talán Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás új p-aminobenzoJszulfonamid-tszámnazékok előállítására, azzal jellemezve, hogy szulfonamidcsoportjukban poliheteroatoimosHheteroeiklusos maradékkal helyettesített p-aminobenzolszulfonamidokat a glioxilsav sóival, a szabad savval' vagy glioxilsávvá, illetőleg sóivá átalakítható vegyületekkel hozunk behatásra és esetleg a kapott vegyületeket a megfelelő karbonsavak vízben oldható sóivá alakítjuk át. N l_NH—S02 — C y— NH—CH—COOH OH N N !í J—NHS02 —^ ^_NH—CH—NH— € N—S02 NH—| COOCH5
