137671. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép ívelt fogazatok előállítására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.671 SZÁM 49. d. OSZTÁLY — F—9255. ALAPSZÁM Eljárás és gép ívelt fogazatok előállítására Gebrüder Balder Uzwil-i cég, mint Forster Albert mérnök, Milanino jogutódja A bejelentés napja: 1940. augusztus 21. Svájci elsőbbsége: 1939. augusztus 24. A találmány tárgya eljárás és gép ívelt fogazatoknak megszakítás nélküli legördüléssel való előállítására. Az ilyen fogazatok előállítására való eljárások és gépek ismeretesek és legalább két késfejet alkalmaznak, amelyek saját tengelyük körül forognak (vágómozgás) és egyidejűleg saját forgástengelyükre és a munkadarab forgástengelyére merőleges irányban egyenes vonalú (tranzlációs) mozgást (előbbretolást) is végeznek, emellett a munkadarab szintén saját tengelye körül forog úgy a legördülés eszközlése, mint a fogak hosszirányú göbrületének létrehozása végett. A késfejek különböző vágósebességeinek és előbbretolásuk sebességeinek gyakorlati megvalósítására, mint ismeretes, olyan fogaskerekes hajtóműveket használnak, amelyekben a különféle fogaskerekek fogszámát úgy választják meg, hagy előálljanak a megkívánt átvitelviszonyok. A késfejek fordulatszámai és tranzlációssebességei között a viszony, mint ismeretes, olyan, hogy a homorú és a domború fogoldalakat vágó késfejek fordulatszámai különböznek egymástól és transziáeiósebességeik szintén különböző nagyságúak lehetnek. Kitűnt, hogy az ilyképpen megszabott vágó-és tolósebességekkel nem lehetett teljesen kifogástalan önkonjugált fogazatokat kapni, mert a homorú és a domború fogoldalak nem lettek minden esetben egyforma nagyok és így a fogazások nem fogtak kifogástalanul egymásba, „önkonjugált" alatt emellett oly fogaskereket értünk, amely egy teljesen azonos fogaskerékkel tud egymásba kapni. Ilyfajta fogazásokat pl. a svájci 173 141 számú szabadalom ír le. A találmány tárgya tökéletesített eljárás ilyen fogazatok előállítására, egyben olyan gép is ennek keresztülvitelére, amellyel mindig pontosan egyenlő profilokat és hosszanti görbületeket lehet kapni és ennek következtében teljesen kifogástalanul egymásbafogó, önkonjugált fogazatokai előállítani.. Fogazatoknál figyelembe szokás venni az időegység alatt az egyes késfejek mentén' elhaladó „z" fogszámot és a „t" osztást, a homorú vagy a domború fogoldalakat vágó késfejeknél pedig a vágósebességek „f" és „g" fordulatszámát, valamint az előbbretolás egyenes vonalú „v" és „w" sebességét (transzlációsebességét). Az előbbretolás pozitív (vasgy negatív), ha a munkadarab tengelyére vonatkoztatva, pozitív (vagy negatív) nyomatéka van. A találmány szerinti eljárást lényegében mármost az jellemzi, hogy önkonjugált fogazások előállítása céljából a homorú és a domború fogfelületet megmunkáló késfej fordulatszáma közötti viszony f = tz + v-nek van választva, a késfejek forg ez -f- w gástengelye pedig a munkadarab tengelye irányában egymástól eltoltam van elrendezve. A megadott f : g viszonynak pontos betartásával szigorúan cykloisz szerinti görbületű, önkonjugált fogazást kapunk. A v és a w transzlációsabesség tetszés szerinti értékeket kaphat; valamely fogazat megmunkálásának ideje a legrövidebb azonban — egyébként egyenlő körülmények között — akkor lesz, ha a v és w abszolút értéke egyenlő nagy, de ellenkező előjelű (vagyis w = —v). A késfejek fordulatszámai közötti viszony ebben az esetben f tz + v _ tz — w g tz — v tz + w Ezt a viszonyt általában egy vagy több törzsszámmal fejezzük ki, ilyképpen száz- és százfogú fogaskerekekre lenne szükség. Ezenkívül azonbaai az ezeket az átviteli viszonyokat megvalósító, fogaskerekes hajtóműveknek lehetővé kell tenniök változtatható viszony beállítását, vagyis váltókerekekkel kell ellátva lennlök ahhoz, hogy a géppel különböző fogszámú fogazatokat lehessen vágni. Ehhez még az jön, hogy e fogaskerekes