137659. lajstromszámú szabadalom • Ágyneműtartó-fiókkal ellátott ággyá alakítható ülőbútor

137.659 forgáscsap fölötti részét kell hosszabbra választani. A méretek megválasztásának ez a kötöttsége határt szab a bútortervezőnek abban a tekintetben, hogy á héverőket nem lehet a mindenkori 'bútordivat követelményeinek megfelelő arányokban tervezni. Az előzőkben említett kötöttség azonban egyszemélyes ággyá alakítható foteleknél nem áll fenn úgy, hogy lehetségessé válik a hátsó —23— párnának a —25— forgáscsapok alatti meghosszabbítása. Ennek a meghosszabbításnak az alábbi három fontos előnye van: 1. Rugók alkalmazását feleslegessé teszi, amenynyiben a —25— forgáscsapoik alatti —23— pármarész önsúlya ellensúly szerepét tölti be. 2. Fotel-helyzetben a —25— forgáscsapok alatti —23— párnarész a —15—• ágynemű tartófiók hátfalát és az ülőrész hátfalát teljesen takarja. 3. Lehetővé válik az ülőrész hosszának, továbbá a mellső —22— és a hátsó —23— párna hosszméreteinek csökekntése úgy, hogy ágy-helyzetben, a teljes fekvőfelület-hossz méretéinek biztosítása ellenére, a fotel-méretek arányosan csökkenthetők és tetszetős alakú, kisebb, kényelmesebb ülésű fotelek készíthetők. A fotelnek fekvőfelületté alakítása oly módon történik, hogy a —10— ülőrészt az alsó —19— hornyoknál fogva kihúzzuk. A —14— csapok, a —17— lécbe ütközve, a —15— ágyneműfiókot is előre húzzák, tehát a —10— ülőrész állandóan a —15— fiókra támaszkodik. Ugyanekkor a —10— ülőrész a mellső —22— párnát, a —29, 30— rudakmál fogva, maga után húzza és átmenetileg emeli. A mellső —22— párna, a —24— csuklópántoknál fogva, a hátsó —23— párnát a —25— csapok körül elforgatja. Ez elforgatás közben a hátsó —23— párnáinak a —25— csapok alatti része az ellensúly . szerepét tölti be. Miután a —10—• ülőrész a mellső —22— párna alól kihúzódott, a mellső —22— párna, melynek —24— csuklópántja kényszerpályát ír le, a —10— ülőrész folytatásába kerül és a —4— kereten rögzített —37— ékekre illeszkedik. A —37— ékek nemcsak a —24— pántot, hanem a hátsó —23— párna mellső részét is alátámasztják. A kétkarú emelőhöz hasonló, hátsó —23—• párna szabad karjának alakja úgy van megválasztva, hogy a vége felé fokozatosan vastagodva fejpárnát alkot. Az ágy-helyzetből a fotel-helyzetbe alakítás oly módon történik, hogy a —23— párna szabad karjára nyomást gyakorolunk. E nyomás követ-keztében a —23— párna az óramutató járása irányában elfordul és a mellső —22— párnát felemelve, balról jobbfelé, maga után húzza, míg a mellső —22— párna a —10— ülőrészt húzza az alaphelyzetébe vissza. Ha a —10— ülőrész eléggé súlyos, úgy a —15— fiókot is magával viszi az alaphelyzetbe, ha azonban a —15— fiókban sok ágynemű van és a —20— görgőknek a padlón való súrlódása túl nagy, úgy a —15— fiókot külön kell a fotel-helyzetbe visszatolni. A mozgó tömegek kiegyensúlyozása oly tökéletes, hogy fotel-helyzetiből ágy-helyzetbe alakításnál, a —10— ülőrésznek a —19— hornyoknál fogva való kihúzása helyett, elégséges a —23— párna felső, a —24— csuklópánttal szomszédos végére .gyakorolni csekély nyomást. A működés oly könnyű és kényelmes, hogy azt nők és gyermekek is, minden megerőltetés nélkül végezhetik. Az előzőkben említett, könnyű működés 'miatt, a találmány értelmében, külön kell gondoskodni arról, hogy ágy-helyzetben a hátsó —23— párna szabad karjára gyakorolt, véletlen nyomás esetén át ne alakuljon az ágy-helyzetből fotel-helyzetbe. E célból az —1-— oldalfalak hátsó, függélyes szélein a —47— rekesztők kerülnek alkalmazásba! melyek • a —43— fogantyúknál fogva a hátsó —23— párna mozgási pályájába iktathatok. A —47— rekesztők a hátsó —23— párnát a —25— csapok körüli, szándékolatlan elfordulásában megakadályozzák, azaz az ülőbútort az ágy-helyzetben elreteszelik. Az előzőkben említett működtetés oly könnyű, hogy szükségesnek mutatkozott a —10— ülőrésznek foteMielyzetben való átmeneti elreteszelése -is, nehogy a fotelen ülő személy az ülőrésszel együtt, véletlenül előrecsússzon. Ezt a célt, a találmány értelmében, a 4. ábrán látható —49— egykarú emelővel érjük el, amely a vízszintes —50— csap körül elforgathatóan van a —10— ülőrészhez erősítve. A —49— egykarú emelő az ék alakú —51— ütközőt hordja. A —49— egykarú emelő az —51— ékkel egy testet alkothat. Az —51— ék a —4— keret mellső végén elrendezett •—52— ütközőléccel működik együtt. A —49— egykarú emelőnek fordított vályú alakban meghajlított —53— szabad vége részben a —19—• horonyba hatol, azonban a 4. ábrán látható élre teszelési helyzetben a —19— horony falával nem érintkezik. A 4. ábrán látható fotel-helyzetben az —51— ék az —52— léc mögé hatol úgy, hogy a —10— ülőrész nem tud előre csúszni. Ha azonban a —10— ülőrészt a —19— hornyokba nyúlva előre akarjuk húzni, úgy ujjaink féltétlenül a —49— egykarú emelő fordított vályú aiakú, rejtett —53— szabad végével kerülnek érintkezésbe és a —49— egykarú emelőt annyira felemelik, hogy az —51— ék alsó vége az —52— ütközőléc fölé kerül és a —10— ülőrész szabadon előrehúzható. A fekvőfelületaék fotellé alakításakor az —5.1— ék hátsó, lejtős felülete kerül érintkezésbe az —52— ütközőléc mellső végfalával úgy, hogy a —49— egykarú emelő átmenetileg felemelkedik, -majd — a —49— egykarú emelő önsúlya következtében — az —51— ék az —52— léc mögé csappan. Kívánt esetben a —49— egykarú emelő külön rugóval is befolyásolható, mely a —49— egykarú emelőt állandóan az elreteszelő helyzetben igyekszik tartani. A —49— egykarú emelő alkalmazása esetén a fotelt kizárólag a —10— ülőrésznél fogva lehet fotelhelyzetből ágy-helyzetbe hozni. , A 6., 7., 8. ábrákon látható megoldást ismertetve, a —15— fiók keményfából való, felső —16— vezetőléceiiben az —54— hornyok vannak alakítva, 'melyekbe a —10— ülés fenékkeretébe rögzített, függélyes —14— csapok hatolnak. AzN —54— horonynak a —15— fiók homlokfalához csatlakozó végén az 'ék alakú —55— emelkedés van. Az —54— horony folytatásában a —15— fiók homlokfala felső lapjában az —56— üreg van alakítva, melybe a —14:— csap alsó vége a . 8. ábrán látható módon illeszthető. Ha a —14— csap alsó. vége a 8. ábrán látható helyzetben van,