137631. lajstromszámú szabadalom • Távközlési berendezés hívást érzékelő és hívót azonosító áramkörrel

2 137.631 A fentebb említett 135 628 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban ismertetett berendezést a találmány még annyiban is tökéletesíti, hogy az előfizetői vonalakhoz tartozó nagy ellenállásokra adott feszültségeket oly értelemben választja meg, hogy egy vonal csekély földzárlata nem teszi a vonalat hívásképtelenné, hanem inkább hívási állapot hatását kelti. Továbbá annyiban is tökéletesítés a találmány, hogy kisülési készülékei hidegkatódosak, az izzószál fűtéséhez tehát áramot nem igényelnek és állandóan készenlétben vannak a késedelem nélküli működésbelépéséhez. A találmány további jellemző sajátságai a kiviteli példákból ismerhetők fel, amelyek 'elrendezését és működését a mellékelt ábrák kapcsán az alábbiakban részletesen ismertetjük. Az 1. ábra előfizetői vonaláramkörnek és találmány szerinti hívásérzékelő áramkörnek a találmány megértéséhez szükséges részletezésű vázlata. A 2. ábra előfizetői vonaláramkör, híváskereső áramkör és oly hívásérzékelő áramkör vázlata, mely a hívás fennállását a találmány szerint akként deríti fel, hogy a hívás hatására híváskeresőt indít és azt a hívó vonal elérésekor megállítja. A 3. ábra előfizetői vonaláramkör, továbbá a találmány további kiviteli alakja szerinti híváskereső áramkör, melynek a hívó vonal számára önműködő megállító berendezése van és végül oly hívásérzékelő áramkör vázlata, mely elsőbbséggel választott híváskeresőt indít el, a vonaláramkörben fennálló hívási állapot hatására. A 4. ábra a részletesebb vázlat, mely több híváskereső és adott számú vonal egyik bekötési módját szemlélteti a 3. ábrabeli kivitelnél. Részletesebben visszatérve az 1. ábrára, az —1— előfizetői állomás készüléke az —a— és —b— vezetékekből álló kétvezetékes —2— előfizetői vonal felhasználásával központi transzformátorhoz csatlakozik. A központban a földelt —3— nagy ellenállás a —2— vonal —a— vezetékére van bekötve, egy másik —4— nagy ellenállás pedig a —b— vezeték és az —5— kommutátordetektorhoz menő —c— vezeték közé van beiktatva, mely állandóan nagy sebességgel járja végig érintkezőit, például másodpercenként 120—600 érintkezést ad. Az —5— kommutátor keféje a —6—- vezetékkel összekötött. Ezt a —6— vezetéket alapállapotban —125 voltnál valamivel kisebb negatív potenciálon tartja a —8— potenciométer megcsapolásához csatlakozó —7— levezető ellenállás, mely potenciométer végei —125 voltos állandó egyenáramforrás sarkaihoz kötöttek. Abban a pillanatban, amint az —5— kefe a —4— ellenállással összekötött érintkezőn áthalad, a —6— vezeték potenciálja pillanatnyilag kevésbé negatív értékre emelkedik, ha az —1-— állomáson a horogátkapcsoló zárt. Tegyük fel, hogy a —3— és —4— ellenállások mindegyike például 10 000 ohm, a —2— vonal hurokellenállása 2500 ohm és a —7— levezetés ellenállása 25 000 ohm. Amennyiben a —8— potenciométer kivezetése —111 voltra beállított és e potenciométer ellenállása elhanyagolható, úgy a —6— vezeték feszültsége ilyenkor —55 voltra emelkedik. A —20— hidegkatódos gáztöltésű kisülési készülék —21— vezérlő anódja a —9— levezetési ellenálláson át, amely például 500 000 ohm lehet, a —6— vezetékhez, —22— katódja a 125 voltos telep negatív sarkához, —23— fő anódja pedig —24— jelfogón át földhöz csatlakozik. Ez a kisülési készülék előnyösen a kereskedelemben W. E. 313—C megjelöléssel kapható lámpa lehet, melyet az „Electrical Engineering Transactions" című folyóirat 1939. júliusi számában a 342—46 oldalakon Ingram cikke ismertet, Példánkban a —21— és —22— elektródák közötti vezérlőtérköz kritikus átfűtési feszültsége mintegy 70 volt. Ha tehát a c-vezeték potenciálja —55 voltra változik, míg a —22— elektróda —125 volton maradt, a lámpa ionizálódik. Mivel a —22— katód és —23— főanód között a potenciál különbség 125 volt, ennélfogva a főáramkör e két elektróda között azonnal átüt, amint a vezérlőtér ionizálódott. A továbbiakban pedig ez a tér ionizált marad akkor is, amikor az —5— kefe a —-4— ellenálláshoz kötött érintkezőről távozik és így a —6— vezetéken a nyugalmi potenciál visszaáll. A főáramkörben folyó áramot lényegében a —24— jelfogó ellenállása korlátozza, mely előnyösen 2500 ohm lehet. A —24— jelfogón át folyó áram tehát körülbelül 19 milliamper, ami e jelfogót működteti. A —24— jelfogó működése nem ábrázolt híváskereső indítására, vagy bármely más kívánt művelet kiváltására hasznosítható. Előnyös a —20— lámpa ionizálásának megszakítása alkalmas eszközök révén, ha a —24— jelfogó elvégezte szerepét. A 2. ábra a találmány más kiviteli alakját szemlélteti, amely az 1. ábrabelihez teljesen hasonló —20— hidegkatódos gáztöltésű lámpát nemcsak a hívás jelenlétének felderítésénél, hanem ezenkívül a hívó vonal azonosításánál is hasznosítja. Az előfizetői vonal egyéni felszerelése az 1, 2, 3, 4, 10 alkatelemekből áll. Az —5— kommutátor az ilyen vonalak egész csoportja számára közös. Közös továbbá a —11— detektor készülék is* Az ILF-1 első híváskereső egy például 14 első híváskeresőből álló csoport egyikét ábrázolja. A —12— elosztó áramkör a —11— készülékből jövő hat vezetéket az első olyan híváskeresővel köti össze, amely éppen szapad. Ez a —12— eloszió tetszőleges ismert kivitelű lehet, mely alkalmas arra, hogy a —11— közös készüléket nyugalmi állapotban egy szabad híváskeresővel tartsa érintkezésben és ezt az érintkezést a legközelebbi szabad híváskeresőre vigye át annak hatására, hogy az elosztóval kapcsolt híváskereső áramkör —50— jelfogója működésbe jött. A 2. ábrában az 1—9 és 20—24 alkatelemek ugyanazok, mint az 1. ábrában a megfelelően számozott elemek. Azonban a —6-— vezeték az —5— kommutátorhoz —25— jelfogó bal oldali bontóérintkezőjén át csatlakozik és a —24— jelfogót a földdel az említett —25—- jelfogó jobb oldali belső bontó érintkezője, a —12— elosztó egy átkapcsoló vezetéke és az —50— jelfogó bal oldali külső bontó érintkezője kötik össze.