137630. lajstromszámú szabadalom • Távközlési kapcsolóberendezés egy vagy több csoportválasztó fokozattal

2 137.630 Az egymozgású kapcsolók bármely említett vál­tozatát hasznosító ismert választásmódok hátránya, hogy az egymozgású kapcsoló nem dolgozhatik egyedül, hanem mindig valamely segédszerkeze­tet, ún. kijelölő kapcsolót igényel, amely vagy egyéni lehet minden, választógéphez, vagy több választógép működtetéséhez közös vezérlő áram­körben kell elrendezni. Bár tehát az egymozgású kapcsoló szerkezete önmagában sokkal egysze­rűbb, mint a fentebb ismertetett kétmozgású kap­csolóké, ezt az előnyt részben már az is lerontja, hogy a kijelölő kapcsoló bonyolultabbá teszi a berendezést, sok esetben pedig a psözös vezérlő áramkör elrendezésénél adódnak nehézségek. A kijelölő kapcsoló többnyire közös vezérlő áram­körben van, mert választógépenként egy kijelölő kapcsoló költséges volna. Miután a kijelölő kap­csoló csak a választógépet a kívánt csoportban szabad kijáratra beállító művelet alatt van hasz­nálatban, a választógépenként egyénileg elrende­zett kapcsoló az üzemidő legnagyobb részében használaton kívül állna. Közös vezérlő áramkör­ben alkalmazott kijelölő kapcsolónak viszont az is hátránya, hogy amíg a vezérlőáramkör egyik választógép számára használatban van, a többiek vagy önműködően üzemképtelenné válnak, vagy valamiképpen várakozniok kell a vezérlő áramkör felszabadulására, mielőtt a választást folytathat­nánk. Ezenkívül a közös vezérlőáramkör sebez­hető pontja a kapcsolóberendezésnek, mert áz olyan zavar, amely néhány választógéppel össze­köttetésben ugyanannyi vezérlő áramkört lefogva tart, könnyen okozhatja az egész forgalom meg­rekedését. A találmány szerinti kapcsolóberendezésben is egymozgású kapcsolók vannak, ezek azonban sem vezérlő áramkört, sem kijelölő kapcsolót nem igé­nyelnek, hanem mind a választást, mind a kere­sést közvetlenül a közös számjegyzőszervek vezér­lik mindegyik kapcsolási fokozatban. Ismeretesek olyan kapcsolóberendezések, ame­lyeknél egymozgású kapcsolók vannak és kijelö­lők nincsenek sem választóként, sem közös vezér­lőáramkörben, hanem a választógép kijelölő eme­letének kijelölő összeköttetései közvetlenül a szám­jegyző vezérlőkhöz csatlakoznak. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy ilyen berendezések csak kor­látolt terjedelemben, továbbá csak korlátolt szá­mú választási fokozattal kerültek alkalmazásba azon hátrányuk miatt, hogy a kijelölő multipli­káció vagy közös valamennyi számjegyző vezér­lőn, amely esetben egy választási fokozatban egy­szerre csak egy választás végezhető, vagy pedig több tagra kell szétválasztani a kijelölő multipli­kációt, melyeket valamely kapcsolóberendezés köt össze szükség szerint az egyes számjegyzőkkel. Az ilyen kapcsolóberendezés bonyolult és nehe­zen áttekinthető, továbbá meglehetősen költséges. A találmány az egymozgású kapcsolók vezér­lését minden kijelölő összeköttetés nélkül oldja meg. Ennélfogva semmi sem korlátozza az egy­idejűleg lebonyolítható kapcsolások számát. El­marad, továbbá a kijelölő emelet bonyadalmas összekábelezése a kapcsolásnál igénybevett szám­jegyző vezérlővel. A választási és keresési műveletek közvetlen vezérlése közös számjegyző vezérlőkről meg old­ható a fordított vezérlés elve alapján úgy, hogy a mozgó választógép egy-egy áramlökést küld áramkör zárás, vagy zárt áramkör szaggatása alakjában a számjegyző vezérlőhöz minden új ki­járat csoport vagy minden egyes érintkező eléré­sekor. Az a kivitel, amelyik csoportonként ad egy áramlökést, meglehetősen korlátozza a csoportok szétosztási lehetőségét az érintkező mezőben. Kí-^ vánatos ugyanis a lehetőleg egyszerű csoportbe­osztás, nehogy túlságosan bonyolulttá váljék a számjegyző vezérlőben annak a kapcsolónak az elrendezése, amelynek a vezérelt választógéptől jövő minden áromlökésre egy lépéssel kell to­vábbvinnie keféit és amelynek az a feladata, hogy egy előre meghatározott helyzetében egyetlen ki­járatcsoport vizsgálatát engedje meg a választó­id épnek, i Világos továbbá, hogy ha egy emelet kijáratait az egész mezőben, szétszórjuk, úgy a számjegyző vezérlőben az említett kapcsolónak számos olyan állása lehetséges, amelyben vizsgálni kell enged­nie a választógépet és ezenkívül számos olyan ál­lása, amelyben nem engedheti vizsgálni. A válasz­tógépnek viszont áramlökést kell küldenie, vala­hányszor keféi más csoporthoz tartozó kijáratok­ra érnek. így a csoportválasztő kijáratok módosí­tásai a számjegyző vezérlőkben is elrendezés vál­tozásokkal járnak. Az említett vezérlés másik kivitelnél a válasz­tógép oly elrendezésű, hogy keféjének minden egyes érintkezőn való elhaladásakor egy áramlö­kést küld vissza, a számjegyző kapcsolójának pe­dig annyi helyzete van, ahány érintkezőkészlet van a választógépen. A megoldás gyengéje mindegyik elrendezésnél, hogy a vezérlőben oly mozgó kapcsolót igényel, mely kellő sebesség mellett a legnagyobb pontos­sággal tudja követni a választógéptől kapott áram­lökéseket. A találmány szerinti kapcsolóberendezésben az egymozgású kapcsolókat számjegyző vezérlők köz­vetlenül vezérlik, visszaküldött áramlökések nél­kül és a számjegyző vezérlőkhöz adott mozgó szerkezet nélkül. A találmány szerinti berendezés elvi alapja a 135.318 lajstromszámú (S—18933 alapszámú) ma­gyar szabadalmi leírásban ismertetett jelzőrend­szer. E rendszer áramforrások sorozatával műkö­dik, amelyek a különböző kijáratcsoportok jellem­zésére használhatók a választógép érintkezőmeze­jében. Miközben a választógép keféi valamely kijárat érintkezőin haladnak el, a választógép jelzést to­vábbít a számjegyző vezérlő felé arról, hogy a ke­fék milyen kijáraton járnak, mégpedig olyan jel­zést, amely a kérdéses csoportra jellemző, A számjegyzőben tehát azonnal felismerhető a jel­zésből, hogy a választógép a választani kívánt kijáratcsoportba tartozó, vagy nem odatartozó érintkezőkészleten jár. Ez az elv feleslegessé teszi a választó és kereső működések megkülönböztetését. A választógép a számjegyző vezérlése alatt egyszerűen addig mo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom