137630. lajstromszámú szabadalom • Távközlési kapcsolóberendezés egy vagy több csoportválasztó fokozattal

2 137.630 Az egymozgású kapcsolók bármely említett változatát hasznosító ismert választásmódok hátránya, hogy az egymozgású kapcsoló nem dolgozhatik egyedül, hanem mindig valamely segédszerkezetet, ún. kijelölő kapcsolót igényel, amely vagy egyéni lehet minden, választógéphez, vagy több választógép működtetéséhez közös vezérlő áramkörben kell elrendezni. Bár tehát az egymozgású kapcsoló szerkezete önmagában sokkal egyszerűbb, mint a fentebb ismertetett kétmozgású kapcsolóké, ezt az előnyt részben már az is lerontja, hogy a kijelölő kapcsoló bonyolultabbá teszi a berendezést, sok esetben pedig a psözös vezérlő áramkör elrendezésénél adódnak nehézségek. A kijelölő kapcsoló többnyire közös vezérlő áramkörben van, mert választógépenként egy kijelölő kapcsoló költséges volna. Miután a kijelölő kapcsoló csak a választógépet a kívánt csoportban szabad kijáratra beállító művelet alatt van használatban, a választógépenként egyénileg elrendezett kapcsoló az üzemidő legnagyobb részében használaton kívül állna. Közös vezérlő áramkörben alkalmazott kijelölő kapcsolónak viszont az is hátránya, hogy amíg a vezérlőáramkör egyik választógép számára használatban van, a többiek vagy önműködően üzemképtelenné válnak, vagy valamiképpen várakozniok kell a vezérlő áramkör felszabadulására, mielőtt a választást folytathatnánk. Ezenkívül a közös vezérlőáramkör sebezhető pontja a kapcsolóberendezésnek, mert áz olyan zavar, amely néhány választógéppel összeköttetésben ugyanannyi vezérlő áramkört lefogva tart, könnyen okozhatja az egész forgalom megrekedését. A találmány szerinti kapcsolóberendezésben is egymozgású kapcsolók vannak, ezek azonban sem vezérlő áramkört, sem kijelölő kapcsolót nem igényelnek, hanem mind a választást, mind a keresést közvetlenül a közös számjegyzőszervek vezérlik mindegyik kapcsolási fokozatban. Ismeretesek olyan kapcsolóberendezések, amelyeknél egymozgású kapcsolók vannak és kijelölők nincsenek sem választóként, sem közös vezérlőáramkörben, hanem a választógép kijelölő emeletének kijelölő összeköttetései közvetlenül a számjegyző vezérlőkhöz csatlakoznak. Meg kell azonban jegyezni, hogy ilyen berendezések csak korlátolt terjedelemben, továbbá csak korlátolt számú választási fokozattal kerültek alkalmazásba azon hátrányuk miatt, hogy a kijelölő multiplikáció vagy közös valamennyi számjegyző vezérlőn, amely esetben egy választási fokozatban egyszerre csak egy választás végezhető, vagy pedig több tagra kell szétválasztani a kijelölő multiplikációt, melyeket valamely kapcsolóberendezés köt össze szükség szerint az egyes számjegyzőkkel. Az ilyen kapcsolóberendezés bonyolult és nehezen áttekinthető, továbbá meglehetősen költséges. A találmány az egymozgású kapcsolók vezérlését minden kijelölő összeköttetés nélkül oldja meg. Ennélfogva semmi sem korlátozza az egyidejűleg lebonyolítható kapcsolások számát. Elmarad, továbbá a kijelölő emelet bonyadalmas összekábelezése a kapcsolásnál igénybevett számjegyző vezérlővel. A választási és keresési műveletek közvetlen vezérlése közös számjegyző vezérlőkről meg oldható a fordított vezérlés elve alapján úgy, hogy a mozgó választógép egy-egy áramlökést küld áramkör zárás, vagy zárt áramkör szaggatása alakjában a számjegyző vezérlőhöz minden új kijárat csoport vagy minden egyes érintkező elérésekor. Az a kivitel, amelyik csoportonként ad egy áramlökést, meglehetősen korlátozza a csoportok szétosztási lehetőségét az érintkező mezőben. Kí-^ vánatos ugyanis a lehetőleg egyszerű csoportbeosztás, nehogy túlságosan bonyolulttá váljék a számjegyző vezérlőben annak a kapcsolónak az elrendezése, amelynek a vezérelt választógéptől jövő minden áromlökésre egy lépéssel kell továbbvinnie keféit és amelynek az a feladata, hogy egy előre meghatározott helyzetében egyetlen kijáratcsoport vizsgálatát engedje meg a választóid épnek, i Világos továbbá, hogy ha egy emelet kijáratait az egész mezőben, szétszórjuk, úgy a számjegyző vezérlőben az említett kapcsolónak számos olyan állása lehetséges, amelyben vizsgálni kell engednie a választógépet és ezenkívül számos olyan állása, amelyben nem engedheti vizsgálni. A választógépnek viszont áramlökést kell küldenie, valahányszor keféi más csoporthoz tartozó kijáratokra érnek. így a csoportválasztő kijáratok módosításai a számjegyző vezérlőkben is elrendezés változásokkal járnak. Az említett vezérlés másik kivitelnél a választógép oly elrendezésű, hogy keféjének minden egyes érintkezőn való elhaladásakor egy áramlökést küld vissza, a számjegyző kapcsolójának pedig annyi helyzete van, ahány érintkezőkészlet van a választógépen. A megoldás gyengéje mindegyik elrendezésnél, hogy a vezérlőben oly mozgó kapcsolót igényel, mely kellő sebesség mellett a legnagyobb pontossággal tudja követni a választógéptől kapott áramlökéseket. A találmány szerinti kapcsolóberendezésben az egymozgású kapcsolókat számjegyző vezérlők közvetlenül vezérlik, visszaküldött áramlökések nélkül és a számjegyző vezérlőkhöz adott mozgó szerkezet nélkül. A találmány szerinti berendezés elvi alapja a 135.318 lajstromszámú (S—18933 alapszámú) magyar szabadalmi leírásban ismertetett jelzőrendszer. E rendszer áramforrások sorozatával működik, amelyek a különböző kijáratcsoportok jellemzésére használhatók a választógép érintkezőmezejében. Miközben a választógép keféi valamely kijárat érintkezőin haladnak el, a választógép jelzést továbbít a számjegyző vezérlő felé arról, hogy a kefék milyen kijáraton járnak, mégpedig olyan jelzést, amely a kérdéses csoportra jellemző, A számjegyzőben tehát azonnal felismerhető a jelzésből, hogy a választógép a választani kívánt kijáratcsoportba tartozó, vagy nem odatartozó érintkezőkészleten jár. Ez az elv feleslegessé teszi a választó és kereső működések megkülönböztetését. A választógép a számjegyző vezérlése alatt egyszerűen addig mo-