137592. lajstromszámú szabadalom • Markolóvödrös kotrógép

137.592 3 ágyazásban szalad. A —15— tengely alsó részére van a —20— fogaskerék ékelve, mellyel a —21— tengelyre ékelt —22— fogaskerék kapcsolódik. Ugyancsak a —21— tengelyre van á —23— fogaskerék is ékelve, mely az —1— karokat tartó —24— fogaskerékkel kapcsolódik. A —20, 22, 23, 24— fogaskerékrendszer biztosítja az —1— karok és a —9— kocsi szinkron körülfordulását. A —10—• kényszerpálya célszerűen három helyen van a —25— tartókkal alátámasztva, amelyek a —16— alapváz —17— toldatának síkra munkált részén vannak vezetve. A kényszerpálya beállítása a —25— tartók egyidejű, vagy külön-külön történő emelésével, ül. süllyesztésével történik. A —10— kényszerpálya nem minden —25— tartóhoz van szorosan rögzítve, hanem egyes kapcsolatok vízszintes eltolódást engednek a kényszerpálya emelkedésének, vagy süllyedésének megfelelően. A —25— tartókat magassági helyzetében a —26, 27— csapágyakban ágyazott —28— csavarorsók tartják, melyeket a —29— villamos motorok a —30, 31, 32, 33, 34, 35— csavarkerék-és fogaskerékáttételek útján forgatnak a kívánt irányban. Az egyes motorok ki- és bekapcsolása, vagyis a kényszerpályák beállítása célszerűen a kezelőházban elhelyezett kezelőasztalon nyomógombokkal történhet. A —4— húzókötélzetet (1. ábra) a hasonló elvek szerint működő —36— kényszerpályák mozgatják. A kotrási helynél a —4— kötél behúzása, az ürítésnél kieresztése szükséges. A találmány szerinti kotrógép fent leírt kiviteli alakjának a működése a következő. Az egyik vödröt a keret elfordításával a kotrási hely fölé állítva az emelő- és húzókényszerpályákat a nyomógombos szervomotorokkal a megfelelő helyre állítjuk be. A keret forgásának bekapcsolása után a kotrás, vödöremelés, ürítés és vödörsüllyesztés automatikusan minden vödörnél azonos helyen történik. Ha a munkaponton a talaj kimélyítésével a'markolóvödör már nem kotor, az új munkahely vagy. a kényszerpályák kismértékű utánállításával, vagy- az egész kotrógép tuvrmozgatásaval jelölhető ki. Alkalmas stttétel útján a kotrógép tovamozgatása teljesen automatikusan történhet olyképpen, hogy a keret egy tovafordulásának egy bizonyos állítható hosszmozgás felel meg. Az áttétel állíthatósága azért célszerű, -hogy különböző talajviszonyok mellett a gép automatikus előtolása a helyes arányban történjék. Az 1. és 2. ábrán vázolt kiviteli alaknál az —1— karok merevítése a —37— vonórudakkal történik. Ha a —37— vonórudak a —38.— csomópontba csuklósan csatlakoznak és ez a csomó-pont csavarorsó segítségével emelhető és süllyeszthető, az összes —1— kar kihajlása egyszerre szabályozható. A karok merevítése és billentése történhet az ismert módon tartókötélzettel is. Mindezen megoldásoknál a karók billentése üzem közben is kivihető. Az —54— meghajtó motor és az —55— kezelőház a talpazat két végén álló helyzetben úgy helyezhető el, hogy egymást ellensúlyozva, a gép stabilitását növeljék. A találmány szerinti kotrógép egy másik kiviteli formájánál a markolóvödröket külön villamos motorok mozgatják. A 4. ábra ezen kivitel villamos vezérlő kontrollerjét ábrázolja, egyenáramú motorok esetében. A kontrollerhengerek célszerűen mozdulatlanok és a különböző vödrökhöz tartozó kefesorok végigfutnak rajtuk. Az egyes kefesorok egymáshoz viszonyított helyzete a vödrök helyzetéből adódik és célszerűen a teljes körpálya mentén egyenletesein vannak szétosztva. Amint egy bizonyos vödör kefesora a kontroller egy bizonyos alkotója mentén halad el, a vödör mozgatását végző motorok és fékek kapcsolási helyzetét a kontroller elemeinek a szóban forgó alkotó mentén levő kapcsolása egyértelműen megszabja, miáltal a kotrógép markolóvödrei teljesen automatikusan működnek, vagyis az azonos műveleti helyzetben dolgozó kotróvödrök ugyanazt az utat futják be. A kontrollerek keféi kaphatják közvetlenül a főáramot, vagy nagyobb áramerősség esetén a kcntroller mechanikusan, vagy villamos jelfogók segítségével csak a motorok és fékek kapcsolóit vezérli. A —3— emelőkötélzetet a —39—, a —4— húzókötélzetet a —40— motor mozgatja (4. ábra). Az ábrán nem látható és a motorok által meghajtott kötéldobok fékeit a —41— és. —42— elektromágnesek oldják. A mágnesek kikapcsolt helyzetében a fékeket megfelelő rugók behúzva tartják. A 4. ábrán látható kefesorhoz tartozó markolóvödör a keféknek a kontrolleren való elfutása közben a következő mozgásokat végzi. Kezdetben a kontroller —47, 48, 49, 50— szegmensei a —4— húzókötélzet dobján a féket a —42— elektromágnes bekapcsolásával kioldják, egyidejűleg pedig a —40— elektromotort a tápvezetékre kapcsolják. Ezáltal a vödör a —4— húzókötél irányában kotrómozgást végez, melynek mértéke az - 51— előtéttel szabályozható. A —47, 48, 49, 50— szegmensek lekapcsolódása után a —43, 44, 45, 46— szegmensek érintkeznek a megfelelő kefékkel és egyrészt a —41— elektromágnes révén a —3— emelőkötél dobján a fékberendezést feloldják, másrészt a —39— motor üzemibehelyezése után a vödör emelkedni kezd. A vödör teljes emelési útját az —52— előtéttel lehet szabályozni. A forgó szerkezet félfordulata után ismét a —47, 48, 49, 50— szegmensek- kerülnek kefesoraikkal kapcsolatba, de a —47, 48— szegmensek áramirányának megfordítása folytán a —40— elektromotor fordított irányban forog és a —4— húzókötél lazításával a vödröt kifordítja. Az utolsó harmadban a —43, 44— szegmensek a —41— elektromágnessel a —3— emelőkötélzet fékét feloldják és a vödör süllyedni kezd. A süly» lyedési sebesség szabályozása az —53— terhelő ellenállással történik. Természetesen lehetséges a süllyedő vödör fékezése áramvisszatáplálással is. Hasonló kontroller megoldások alkalmazhatók más áramforrás esetében, vagy olyan kombinációknál is, amelyeknél a vödörnek csak egyik irányú mozgatását végzik egyes motorok, egyéb mozgatás vagy tengelykapcsolók útján hajtótengelyről, vagy kényszerpályás vezérléssel történik. Az áramforrás mindezen megoldásoknál lehet a kotrógépen elhelyezett erőműről hajtott áramfejlesztőgép, vagy hálózati vezeték.