137559. lajstromszámú szabadalom • Sínlefogó
Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.559. SZÁM 19. a. 20-26. OSZTÁLY — L—9782. ALAPSZÁM Sínlefogó Lugossy Géza és Lugossy József, Budapest A bejelentés napja: 1945. december 5. Vasúti intézmények felépítményeiket az állandóan nagyobbodó igénybevételre való tekintettel, de az anyag- és előállítási költségek figyelembevétele mellett is, igyekeznek erősíteni és korszerűsíteni. Ezt a célt szolgálja a találmány szerinti sínlefogó, mely mind a folyó pályában, mind kitérőkben, váltókban, keresztezésekben levő . síneknek aljzatokra való rögzítését, a sínvándorlás megakadályozása mellett, a kívánalmaknak megfelelően lehetővé teszi. A találmány szerinti sínlefogó, miként az ismert hasonló szerkezetek, a sínt a talplemezhez rögzítő, a talplemezre erősített, ez utóbbin fekvő, és a síntalpra támaszkodó szorítólemezekből áll, az ismert megoldástól azonban több tekintetben eltér, amely eltérések az alább részletesen felsorolt műszaki és gazdasági előnyöket eredményezik. A találmány szerinti sínlefogón a talplemez két vége feltűrt, a szorítólemezt rögzítő csavar fészke a talplemezben sajtolással kialakított és a szorítólemezek olyképpen elrendezettek, hogy azok egyike a síntalpat ékhatással, míg másika függőleges erőhatással szorítja a talplemezhez, a szorítólemezek másik vége pedig a talplemeznek a csavarrögzítő fenéknyúlványokhoz csatlakozó feltűrt ferde peremére vagy élére támaszkodnak. A találmány szerinti sínlefogó alkalmazási lehetősége igen tágkörű, mert sajtolási eljárással a sínlefogó lényeges része, a szorítócsavar fészke bárhol, tehát nemcsak párhuzamosan, hanem szögben haladó sínszálak mentén is kiképezhető, amit hengerléssel elérni nem lehet. Az új sínlefogó előnyei számos tekintetben mutatkoznak. Maga a talplemez az eddig szokásosnál kisebb vastagságban készíthető, ami az acélöntvényből készült talplemezekkel szemben kb. 50% súlymegtakarítást eredményez. A kötés módja, nevezetesen az, hogy a szorítólemezek egyike a síntalpat ékhatással, másika pedig függőleges erőhatással szorítja a talplemezhez, erőteljes kapcsolást eredményez ,és a .sínvándorlást is megakar dályozza. Lényeges előnyt nyújt az, hogy a szorí-' tólemezek külső végükkel a talplemez feltűrt ferde peremére támaszkodnak fel, mert ez rugózó hatást eredményez, ami a kötés biztonságát fokozza. Az ismertetett előnyök összessége az új sínlekötő fent leírt kialakítási módja esetén érvényesül. A találmány körébe tartozik azonban az az elrendezés is, amikor a fent leírt elemeknek csak egyikét, vagyis a kötés ékhatású és függőleges erőhatású módját, vagy a talplemez ferde feltűrését valósítjuk meg. Ez esetben az új kialakítással járó előnyök természetesen csak részben mutatkoznak. A mellékelt ábrák a találmány szerinti sínlefogó néhány kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra az egyik kiviteli alak hosszmetszetét, a 2. ábra felülnézetét, a 3. ábra keresztmetszetét tünteti fel; a 4. ábra hosszmetszetben olyan változatot mutat, ahol a szorítólemez külső végével a talplemez feltűrt élének támaszkodik; az 5. ábra szerinti hosszmetszet és a 6. ábra szerinti felülnézet oly változatot ábrázol, ahol a peremfeltűrés elmarad; a 7. ábra, végül a 8. ábra oly megoldás felülnézetét tünteti fel, ahol a sínszálak egymáshoz szögben haladnak. Az ábrákon a —h— talplemezből az —e— síntalp mentén párhuzamos metszőélek között felszakított —a— nyúlványok az —f— csavarrögzítő fészkeket megnövelve, a szorító csavarfejek felvételére szolgálnak. E nyúlványokhoz csatlakozik a feltűréssel kialakított —c— ferde lemezperem. Ez utóbbinak belső —n— felületére és az —e— síntalpra támaszkodó —d— szorítólemez a —p— szorítócsavar által ékhatással, míg a —d t— szorítólemez függélyes erőhatással szorítja az —e— síntalpat a —h— talplemezhez. A 4. ábra szerinti változatban a —d— és —dj— szorítólemezek a —h— talplemez feltűrt —c— peremének —m— élére és a síntalpra támaszkodnak. Az 5. és 6. ábrában feltüntetett kiviteli alakban a —d— és —át — szorítólemezfc 1 -- a rugózó feltűrt
