137557. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés szerkezeti részeket összekötő elem elfordulás elleni biztosítására

Megjelent: 1962. december 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.557. SZÁM 47. a. 1-8. OSZTÁLY — L—-9433. ALAPSZÁM Elrendezés szerkezeti részeket összekötő elem elfordulás elleni biztosítására Krolupper Művek, Budapest A bejelentés napja: 1944. február 17. A szerkezeti részeket összefogó elemek (pl. csapok, csapszegek és csavarok) fejeit újabban a szerkezeti méretek, különösen a szerkezeti magasság csökkentésére rendszerint zárt, ritkábban nyitott fészekben helyezik el. A szerkezeti részeket összekötő elemnek úgynevezett horgonyfeje van, , melynek alakja leginkább hasáb vagy csonka gúla, de más olyan mértani test is lehet, mely, miután azt a fészeknek vele kongruens alakú nyílásán át bevezettük, a nyíláshoz képest elforgattuk és végül megfelelő szervvel, pl. csavaranyával vagy ékkel annyira felemeltük, hogy felső határoló fer lülete a fészek felső zárólapjának alsó síkjához fekszik, a fészek nyílásán át már nem léphet ki. Ezzel, a szorítóelem kellő meghúzása után, a szilárd kötés létrejön. A fejnek ez az elhelyezkedése a kötés létrehozása, illetőleg a fejnek a fészek felső zárólapjáig való felemelése 'közben nehézségeket okoz, mert e művelet alatt a fej elfordulásra hajlamos és könnyen úgy helyezkedik el, hogy felemelése közben a fészek nyílásán átlép és a rögzítő művelet meghiúsul. A találmány értelmében ezt a hátrányt azzal hárítjuk el, hogy az összekötő elemnek a fejhez csatlakozó részén, pl. orsóján egy vagy több ütközőt, pl. orrot, bütyköt rendezünk el, mely úgy van méretezve, hogy amikor az összekötő elem legalsó helyzetében van, pl. zárt fészek esetében annak fenekén felfekszik, a fészek nyílásába hatolva megakadályozza, hogy a fej, miközben a kötést létrehozzuk, elforduljon és a fészek nyílásán kiléphessen. A találmányt a mellékelt rajz kapcsán ismertetjük, mely az ismert és a találmány szerinti összekötő elemet példaképpen hasáb alakú és csonkagula alakú fejjel ábrázolja. Az 1—8. ábrák az ismert megoldást szemléltetik. Az 1. és 2. ábrán látható összekötő elemnek hasáb alakú (1) feje és hengeres (2) orsója van. A 3. és 4. ábra az összekötő elem (la) fejének csonkagúla alakú változatát szemlélteti. Az 5—8. ábrákon a megfelelő (3) fészkek függőleges metszete és felülnézete látható. A (4, 4a) fészeküreg a fejnek megfelelően hasáb-, illetőleg csonkagúla alakú, de magassága nagyobb, mint az (1, la) fejeké. Az (5, 5a) nyílások, melyeken át a fejek bevezetendők, mindkét esetben téglány alakúak és hossz- és 'harántméreteik valamivel nagyobbak, mint az (1, la) fejeknek szintén téglány alakú alapfelülete. A kötés létrehozása úgy történik, hogy az (1, la) fejet úgy forgatjuk el, hogy az (5, 5a) nyíláson át a fészekbe bevezethető legyen és alsó síkjával a fészek alsó lapján vagy ennek hijján a talajon felfektetjük. Miután ez megtörtént, a fejet addig kell felemelni, míg felső határoló felülete a fészek felső lapjához ütközik. Evégből először az összekötő elemet rendszerint 90°-kal úgy kell elforgatni, hogy a fej a fészek nyílásához keresztben helyezkedjék el. A fej felemelése pl. csavaranyával végezhető, amikor a (2) orsó menetes, de történhetik pl. ékkel is. A felemelés műveletét úgy kell végezni, hogy a fej sohase álljon be az {5, 5a) nyíláshoz párhuzamosan, mert különben a fej a fészeknyíláson kihúzódik. Ezt eddig egyszerű eszközökkel és a munkás figyelmétől függetlenül nem sikerült elérni, így pl. a (2) orsó felső lapján a fejjel párhuzamos átmérőirányú rovatkát alkalmaztak, melynek irányából a fej mindenkori helyzetét meg lehetett állapítani. Ez a módszer azonban folytonos figyelmet igényelt és ezért nem vezetett a kívánt célhoz. A találmány szerinti megoldás foganatosítási példái a 9—16. ábrán láthatók, még pedig a 9., 10., 13., 14., ábrákon hasábos (1), a 11,, 12., 15., 16. ábrákon pedig csonkagúla alakú-(la) fejű öszszekötő elemek esetére. Az előző ábrákhoz hasonlóan itt is (2) az orsó, (3) a fészek, (4, 4a) ennek ürege, (5, 5a) a bevezető nyílás. A találmány értelmében az összekötő elemnek az (1, la) fejhez csatlakozó részén, a jelen példában a (2) orsón ütközőt, pl. két egymással átmérőirányban szembenálló (6) bütyköt alkalmazunk. A 13. ábra az (1) fejet a fészek aljára lebocsátva, abban a helyzetben mutatja, amelyet a lebocsátás után elfoglal, amikor tehát a fej oldalélei az (5) nyílás oldaléleivel párhuzamosak. A (6) bütykök olyan alakúak és méretűek, hogy a fej oldallapjával párhuzamos oldalfelületük a fej oldalfe-