137538. lajstromszámú szabadalom • Csavarmenetvágó

2 137.538 A szóban forgó vágófej alkalmas a szerszámké­sek önműködő szétnyitására. Ha ugyanis gondos­kodunk arról, hogy a (15) tok (22) szárának be­fogására -szolgáló szerszámgéprész a menetvágás folyamán valamely alkalmas ütközésre találjon és haladásában megakadályoztassák, a menetes mun­kadarab a viszonylagos forgás folytán a szerszám­késeket hordó (3) testet a (15) tokból kifelé fogja Húzni. Ennek során a (13) görgők legördülnek a (18) támaszokon, aminek megtörténtével a (9) gyű­rű annál inkább elfordulhat, mert a (18) támaszok a. (23) csapok körül lenghetSk és, bár az óramu­tató járásával egyező értelmű nyomatékokkal szemben (24) peckek révén támasztottak, ellenkező értelmű nyomaték hatására (25) rugó megfeszíté­sével kitérhetnek. A (9) gyűrű elfordulása a (13) görgőt hordozó (14) ütközők felszabadulásával akár rugóhatásra, akár a munkadarabnak a szerszám­kések vágóéleire gyakorolt nyomása folytán be­áll. Ezzel egyidejűleg a ((11) peckek révén elfor­dulnak a (7) szeraeámalátétek és az (1) szerszám­kések is, mégpedig az excentrikus (4) orsók kö­rül, úgy, hogy a kések szétnyílásánál nemcsak azoknak vágóéle, de tengelye is távolodik a mun­kadarabtól. A (17) hüvely (26) fogantyút, a (9) gyűrű (27) fogantyút hord. Ez utóbbit a (17) hüvelyre füg­gesztett, hasítékos lemez veszi körül, mely meg­akadályozza, hogy a (3) test a (15) tokból kiessék. A (3) testnek a csavarmenetvágás kezdetén saját súlya következtében való süllyedését a (15) tok megfelelő gödröcskéibe csappanó, de azokból na­gyobb erőhatásra kiugró, rugóterhelésű (29) go­lyók akadályozzák meg. Vegyük most már rendre figyelembe mindama tényeket, melyek a kések köszörülése, azaz a (2) dobpalást ívének rövidüléséből folyó következ­mények elhárítására alkalmasak. Ilyen rendsza­bály például a (17) hüvelynek a (15) tokon való elfordítása a (16) csavarok oldása és újbóli meg­húzása mellett. Ez mindaddig lehetséges, míg a (10) villák a (11) peckek hatása alól ki nem ke­rülnek. Ha a szerszámkésekből már annyit köszö­rültünk és a (2) dobpalást íve már annyira meg­rövidült, hogy az említett rendszabállyal célt nem érünk, a (17) hüvelyt és a (9) gyűrűt visszaállít­juk, azonban a (11) pecket most már a (7) szer­számkésalátét (10') villájával működtetjük össze. Ezen felül a (7) szerszámalátétnek az (1) tárcsa viszonylagos elforgásának meggátlására (30) pec­ke van, míg az (1) tárcsában a (30) pecek befoga­dására több (31) furat létesül. A (2) dobpalást rö­vidülésével tehát az (1) tárcsa is elforgatottan rög­zíthető a (7) szerszámkésalátéten. Ezen felül fi­nomabb beállítás akár egyöntetűen, vagy ha a szerszámkések készítésénél mutatkozó edzési el­térések vagy használat során fellépő kopási kü­lönbségek kívánatossá teszik, egyenként is tör­ténhetik a (7) szerszámkésalátétnek az (5) gallé­ron való elforgatásával, illetve az egyes (4) orsók külpontossági szögének változtatásával. Az ismertetett szerszámkésekről még megje­gyezzük, hogy előállításuk igen egyszerű és esz­tergapadon is megvalósítható. A 7. ábrán bemutatott szerszámkés elsősorban kézi csavarvágókhoz való. Ehhez képest vágóélei a gyűrűs csavarvágók vágópofáira emlékeztető (32) fogak alakjában vannak a (33) tárcsa kerüle­tén kialakítva. Ezek a kívülről homorú vágófo­gak a hengeres munkadarabon vezetést biztosíta­nak a kézi szerszámnak. A (33) tárcsák előnyösen hármasával vagy négyesével kerülhetnek alkal­mazásra a kézi vágókban. Működésük megegye­zik a kézi, gyűrűs csavarvágókéval, míg azonban azok egyáltalában nem köszörülhetők, ezek egyen­ként kiszerelhetők a vágófejből és köszörülhetők. Ha pedig valamely (32) fogat már teljesen kihasz­náltuk, a tárcsát megfelelő szöggel elfordítottan szereljük be és a következő foggal dolgozunk. E kivitelnél a létesítendő fogközök miatt nem hasz­nálható úgy ki az egész tárcsakerület, mint az 1. és 2. ábrában ismertetett szerszámkéseknél. Hogy az egész tárcsakerület befogazható-e, az alkalma­zott tárcsák számától és átmérőjétől függ. így pl. a 8. ábrában bemutatott csavarmenetvágónál, minthogy a (34) vágótesten csak három (33) vágó­tárcsát rendeztünk el, ezeknek egész kerülete be­fogazható, ha viszont a 2. ábrán szemléltetett el­rendezést választjuk, a tárcsakerület egy részének befogazásától esetleg el kell tekintenünk. Szabadalmi igénypontok: 1. Csavarmenet vágó, oly vágókésekkel jellemez­ve, melyek vágóéle a vágófejben elrendezett csap körül elforgatható dob vagy tárcsa kerületén van kialakítva. 2. Az 1. igénypontban meghatározott csavar­menetvágó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a tárcsa- vagy dobként kialakított szerszámkés palástján a vágóéi kialakítása végett megszakított csavarmenet van. 3. Az 1. igénypontban meghatározott csavarme­netvágó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a szerszámkésnek a gyűrűs csavarmenetvágó vágó­pofáinak megfelelő kialakítású fogai vannak (7. és 8. ábra). 4. A 3. igénypontban meghatározott csavarme­netvágó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a szerszámkés fogazása a szerszámkés kerületének vagy palástjának csak egy részére terjed ki (7. áb­ra). 5. Az 1. vagy 2. igénypontban meghatározott csavarmenetvágó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a szerszámkéseket a vágófejtestben elmoz­gatható csapok hordjak. 6. Az 5. igénypontban meghatározott csavarme­netvágó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a szerszámkéseket hordó csapok a vágófejtestben ágyazott orsókon excentrikusan vannak elrendez­ve. 7. Az 5. vagy 6. igénypontban meghatározott csavarmenetvágó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a szerszámkéseknek a vágófejtestet körül­vevő gyűrű csapjaival összeműködő, villás alátét­jei vannak. 8. A 7. igénypontban meghatározott csavarme­netvágó kiviteli alakja, melyre jellemző, hogy a vágófejtestet körülvevő gyűrűnek a vágófejtokon rögzített támaszokkal összeműködő ütközői van­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom