137528. lajstromszámú szabadalom • Talajmechanikai- és talajvizsgáló eljárás, továbbá ezekhez való eljárás talajkutató fúrásnál megbízható talajminták vételére, valamint ehhez való eszköz és berendezés
2 137.528 Víz nyomással ezzel a berendezéssel talaj terheléspróbákat is végezhetünk. E célból a fúrt lyuk fenekére helyezzük a nyomófejet, amelynek felülete — célszerűen — kerekszámú cm2 -ben fejezhető ki. Ezt rudazat köti össze a víznyomásos sajtóval. A sajtó hengerében a nyomást növeljük, mely most a rudazat révén a lyuk fenekére hat és a talajt fokozatosan összenyomja. Ezután már a nyomás hatására csak a talaj összenyomódását kell rögzíteni. Ez alkalmasan feljegyző-szerkezettel oldható meg, mely a nyomásgörbét az Összenyomódás függvényében rajzolja fel. Ilyen feljegyző lehet pl. egy indikátor vagy öníró manometer, amelynek íróhengerét a víznyomásos sajtó dugattyúja hajtja. Ilyen módon a nyomást a lökethossz"" (talaj összenyomódás) függvényében mérhetjük, így tehát már a talaj mintavevővel is kaphatunk, mintavétel közben, a talaj szilárdságára vonatkozó, értékes adatokat, ha az említett szerkezettel a talaj mintavevő behatolását és a nyomás nagyságát minden időpillanatban rögzítjük. , A rajz 1. ábrája egy ilyen talaj mintavevő szerszámot, hosszmetszetben és alulnézetben' ábrázol, a 2. ábra pedig az eljárás foganatosításához szükséges összberendezást mutatja,' a részek vázlatos feltüntetésével. _, Az 1 magvágó szerszámot a kicsövezett 2 fúrólyukban mozgó 3 rudazat köti össze a 4 hengerben vezetett 5 dugattyú 8 dugattyúrúdj ával. A dugattyút a 7 nyomószivattyúból a 8 vezetéken betáplált és a 9 csőágakon elosztott, cseppfolyós vagy gáznemű nyomóközeg mozgatja, mégpedig a 10 csap beállítása szerint lefelé vagy felfelé. A 11 nyomásmérőkön a mindenkor alkalmazott, ismert nagyságrendű, állandó üzemi nyomás ellenőrizhető. Maga a magvevő eszkőz hosszúkás cső alakú, célszerűen, kettősfalú, alul nyitott, kiélezett oldalfalú tartány, az ábrázolt kivitelnél négyszögletes, külön felszerelt 12 vágósaruval, melynek élei kívülről befelé le vannak rézselve, hogy a kivágott mag oldalirányú erők hatására előálló alakváltozást ne szenvedjen. A belső 13 oldalfalakkal határolt üreg ezért pontosan megfelel a vágóélek szintjében vett keresztmetszet nyílásának. A külső 14 oldalfalak a vágósaru felső részével színeinek, ilyképp biztosítva a szerszám pontos és zavartalan vezetését. A szerszám lenyomása után az annak belsejébe nyomuló talajréteg vízszintes elválasztására, a találmány szerint, a fényképezőgépekez használatos redőnyzárakhoz hasonlóan működő, hajlékony pengeszerű 15 lemezt {célszerűen 0,2-—0,3 mm vastag acéllemezt) használunk, mely 16 huzallal a 13 és 14 falak közötti, hosszirányú nyugalmi helyzetéből a szerszámra harántirányú helyzetbe húzható, miközben a talajmagot elvágja és kellően, alátámasztva tartja mindaddig, amíg csak a szerszámot ki nem húzzuk és a talaj felszínére nem emeljük. A talaj mintavevő készülék alsó nyílását elzáró fémszalagot a sarkoknál, ahol mozgásiránya meg-. változik, lekerekített felületen vezetjük. A 3. ábrán a szalagvezetésnek egy még célszerűbb módját, hosszmetszetben mutatjuk be, amelynél a magot felvevő üreg két egymással szembenálló 13 oldalfalát (pl. homlok- és hátsófalát) 23 körív határolja és vezetékül szolgál a 15 rugólemeznek az egyik oldalról, a magon keresztül, a másik oldalra való áthúzásánál. Az 1 szerszámot lenyomó rudazatba állítható 17 nyomófej van iktatva, mely — lényegében — két egymáshoz illeszkedő, gömbsüvegfelületű tányérból áll, a nyomás tengelyirányú átadásának biztosítására. Az egész berendezés fúrótoronyszerű állvány 18 lábai k'özé van beépítve, amely a szerszám lenyomásakor keletkező reakcióerő felvételére kel-, lően le van horgonyozva és esetleg a 19 terhelő szekrényekkel van megterhelve. Főleg a 4 henger lefogására, célszerűen, beállítható 20 feszítőmű alkalmazható. A 3 rudazatot az 1 szerszámmal összekötő 21 kapcsolófejbe, célszerűen, 22 visszacsapó szelep iktatandó, mely a szerszám lesüllyesztésénél esetleg felszabaduló folyadékot kiengedi és a kihúzást megkönnyíti. A vizsgálandó talajréteg vízáteresztőképességének megállapítására üreges rudazatot használunk és ebben vízoszlopot létesítünk. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás megbízható, zavartalan talajminták vételére, amelyre az a jellemző, hogy a szögletes, cső alakú mintavevőeszközt, meghatározott nyomással, folyamatosan, rázkódásmentesen süllyesztjük le a vizsgált talajba, ezután (laza vagy folyékony talajok esetében) a mintavevő alsó nyílását elzárva, azt a belsejébe hatolt talajmintával együtt rázkódásmentes, egyenletes húzással kiemeljük. 2. Talajmintavevő eszköz az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítására, melyre az a jellemző, hogy nyomórudazattal kapcsolatba hozható, élekben végződő, négyszög-keresztmetszetű, üreges test, amelynek alsó nyílása — szükség szerint — elzárható. 3. A 2. igénypont szerinti talaj mintavevőeszköz kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy cserélhető, kívülről befelé lerézselt élű vágósarúja, továbbá a talajmagot befogadó, belső hüvelye és az eszközt a talajba vezető, külső védőhüvelye van és a két hüvely között a redőnyzárszerűen működő, a magcső nyílása élé húzható elzárólemez foglal helyet. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti talajmintavevőeszköz kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy a hajlékony fémszalagból álló zárólemez a nyomórudazat mentén vezetett huzallal működtethető. -5. A 4. igénypont szerinti talajmintavevőeszköz kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy a zárólemeznek a mintavevőüreg két sarkán — a belépés és kilépés helyein — ívelt vezetéke van. .6. A 2"—5. igénypontok bármelyike szerinti talaj mintavevőeszköz kiviteli alakja, jellemezve a talajmintavevőt a mozgatórudazattal összekötő darabba épített, visszacsapó szeleppel. 7. ' Berendezés 2—6. igénypontok bármelyike szerinti talajmintavevőeszközhöz, jellemezve meg-
