137424. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó szerkezet valamely hajtott, körülforgó szerv sebességének állandósítására

Megjelent: 1962. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.424. §ZÁM 83. a. 20—32. OSZTÁLY — S—19606. ALAPSZÁM Szabályozó szerkezet valamely hajtott, körülforgó szerv sebességének állandósítására Straumann Reinhard mérnök, Waldenburg (Svájc) A bejelentés napja: 1943. augusztus 13. Az óraművek járását eddigelé, mint ismeretes, rendszerint csigarugóból és lendítőkerékből (billegőből) álló lengőrendszerrel szabályozták, mely minden lengésnél a kerékművet és így a mutatókat a maga lengésének ütemében, lökésszerűen hagyta lejárni. Az eddigelé erre a célra használt lengőrendszerek és gátszerkezetek mint súrlódó részeket, pl. csapokat, horgonykörmöket, horgonykerék-impul' zusfogakat stb. foglaltak magukban, melyek kenésre' szorultak. Az ilyen járásszabályozó szerkezetek szabályozó képességének tartama elsősorban a kenési állapottól függ, mely kis gátszerkezeteknél, mint ismeretes, már rövid idő múltán annyira rosszabbodott, hogy az óra járását károsan befolyásolta. A találmány lengőnyelvvel felszerelt, valamely hajtott, körülforgó szerv sebességének állandósítására szánt szabályozó szerkezet, melynél a fent említett hátrányok úgy vannak kiküszöbölve, hogy a* lengőnyelv szabad végén lengőtömeg, a körülforgó szerv tengelye körül pedig több a lengő tömeg lengését befolyásoló oly sarok van elhelyezve, melyek a lengőtömeghez képest, a körülforgó szerv járása közben viszonylagos forgómozgásban vannak, aholis a lengőtömeg és a sarkok ferromágneses anyagúak s a lengőtömeg és/vagy a sarkok állandó mágnest alkotnak. A rajz a találmány szerinti szerkezet négy megoldási példáját szemlélteti. Az 1. ábra az első megoldási alak szerinti szabályozó szerkezet keresztmetszete, a 2. ábra ugyanannak oldalnézete. A 3. és 4. ábrákon a második megoldási alak szerinti szabályozószerkezet felülnézetben, ill. metszetben látható. Az 5. és 6. ábrák a harmadik és negyedik megoldási alak szerinti szabályozószerkezetet felülnézetben, ill. metszetben ábrázolják. Az 1. éa~2. ábrák szerinti megoldási alaknál az —a—- foglalatban a —b— lemezrugó van megerősítve, mely szabad, végén, a —o— tömeget hordja; ezt kisebb rúdmágnes alkotja. A —b— rugó és a —c— tömeg lengőrendszert alkotnak, melynek rendeltetése, hogy a maga lengési frekvenciájával egyezően pl. egy óra járását szabályozza. A —d.— gátkeréknek két, a rúdmágnes két oldalán elhelyezett —d1

— oldalrésze, pl. korongja van, melyek —e— ill. —f— pedkékniek egy-egy külső ill. belső koszorúját hordják. A két oldalkorong két-két megfelelő —e— éá —f— pecke egymással közös tengelyvonal mentén van egymás felé irányítva és mindegyik oldalkorongon a külső és belső peckek egymáshoz képest el vannak tolva. Mindezek a peckek a mágnességét áteresztő anyagból, pl. lágyvasból1 állanak. A —d— gátkereket az óramű a —g— áttételi kerékmű közvetítésével hajtja. A —d— gátkerék körülforgása közben a —c— mágnesrúd váltakozva a két —d1

— oldalkorong belső és külső —e— és —-f— peckeinek vonzása alá jut és ennélfogva felfelé és lefelé kileng. Ha a —d— kerék sebessége az 1. ábrán látható nyíl irányában oly nagy, hogy az —e, f—• peckek áthaladási frekvenciája a —b, c— lengőrendszer lengési frekvenciájával egyezik, akkor ez a lengőrendszer rezonanciába jut és nagy amplitúdóval leng. A —d— kerékkel közölt hajtóerőnek oly nagynak kell lennie, hogy a —d— kerék valamivel nagyobb sebességű forgásra legyen hajlamos, mint amekkora a —b, c— lengőrendszer gerjesztésére szükség volna., A —o-i- mágnes azonban az —e— és —f— peckeknek a maguk járási irányában való további gyorsítására 'gátló hatást fejt ki, vagyis a —c— mágnesrúdnak az a törekvése, hogy a tovafutó —f— peckekeket (hogy ezekkel kezdjük), visszatartsa mindaddig, míg ez a mágnes a maga hatókörzetén túlérve a legnagyobb amplitúdónak megfelelő helyzetet el nem éri, amikor is az az —-f— peckeket szabadjukra engedi. Ugyanez a folyamat a —e— mágnes és az —e— peckek között egy féllengéssel később ismétlődik. Így az áthaladási frekvencia vagyis a —d— kerék forgássebessége a —b, ci— lengőrendszer frekvenciájához igazodik és ennek folytán az a lengőrendszerrel szabályozott, állandó forgássebességet kap. A járásszabályozó szerkezet részeinek tényezőit és méreteit úgy választhatjuk meg, hogy a —d— kerék másodpercenként pl. egy fordulatot, tesz,