137379. lajstromszámú szabadalom • Galvántelep és eljárás annak előállítására

I 137.379 3 liumklorátnak vagy -hipokloritnak desztillált víz­ben való oldatát és dextrint vagy keményítőt ösz­szekeverünk; ezt az egész pasztaszerű anyagot ál­landó kavarás közben forró vízbe öntjük, az egé­szet lehűtjük és a víz visszatartására glicerint vadunk hozzá. Az —s— elektrolit alkatrészeinek példaképpeni mennyiségű aránya száraz elemékhez a követke­ző: 50% szalmiáksó, 5% klórcink, 10% nátrium­vagy káliumklorát vagy -hipoklorit, 20% víz, 15% keményítő vagy dextrin és 5% glicerin. Nedves, pl. magánvilágítási telepekhez a 20% víz helyett 25% vizet, ellenben a 15% keményítő vagy dext­rin helyett csak 10% keményítőt vagy dextrint veszünk. N - Az —f— doboz —h— fenékére —i— szigetelő­lemezt, pl. vastag papírlapot vagy műanyagból való lapot, pl. bakelitlapot helyezünk. A —k— elektrolitén belül a külső elemnek cinklemezből, edényalakban előállított negatív —m— elektródá­ja, az —s— elektrolit körül pedig a belső elem­nek ugyancsak cinklemezből készült, edény alakú negatív —r— elektródája van elhelyezve. A két negatív —s, r— elektróda közé oly —n— szigete­lőlemez,' pl. enyvezett papír-, vulkánfíber, vagy bakelitlap van iktatva, melynek két oldalát egy­egy —o— illetve*—p— szűrőpapír borítja. A —b— doboz —d— feneke és az —r— cinkelektróda kö­zé az —i— szigetelőlemezhez hasonló —t— szige­telőlemezt iktatunk. A leírt módon összeállított telep tetejét ismert módon szurokréteggel borít­juk. Az —n— szigetelőlemez a két negatív elektróda közötti jó szigetelést biztosítja, az annak két ol­dalát borító —-o, p— szűrőpapír- vagy nedvszívó­lapoknak pedig az az előnyös szerepük van, hogy a cinklemezeknek pl. hosszú használat folytán bekövetkező kilyukadása esetén meggátolják az —n— szigetelőlemeznek a lyukon áthaladó elekt­rolit-vízzel való eláztatását és így a feszültség csökkenését; ezek a szűrőlapok ugyanis ezt a vi­zet felszívják, egyébként pedig az elektródák fe­lületén szétosztják, azokon az áramtermelés fo­lyamatosságát biztosítják; így a galvántelep élet­tartama ez okból is fokozódik. Ä két galvánelemnek a leírt egységgé való ta­lálmánybeli összeépítése lehetővé teszi, hogy ha több ily egységet, egymástól elszigetelten, egymás •' mellé helyezünk, kis helyszükséglettel érjük el azt, hogy a feszültség egységenként 3 Volt, tehát pl. a gyakran szükséges 120 Volt feszültséget negy­ven egységgel érjük el. Kívánt esetben azonban, ha-kisebb feszültségre van szükség, az elemenkén­ti 1,5 V feszültség egyszerű átkapcsolással érhető el. Evégből a feltüntetett telepnek, mint egység­nek, négy I, II, III, IV áramkapcsa van. Ezeket ,1,5 V feszültséghez párhuzamosan vagyis úgy kapcsoljuk, hogy a két pozitív III, IV sarkot vagy kapcsot és a két negatív I, II kapcsot egy-egy huzal közvetítésével egymással összekötjük és a két huzalhoz egy-egy áramvezetéket kötünk. El­lenben 3 V feszültséghez soros kapcsolást kell al­kalmaznunk vagyis az egyik áramvezetéket az I kapocshoz, a másikat a IV kapocshoz kötjük és a II, III kapcsokat egymással összekötjük. Ekkor az áram útja a követíkező: áramvezeték, I, m, k, g, e, III, II, r, s, c, a, IV és a másik áramveze­ték. A találmány szerinti galvántelep egyik legfon­tosabb előnye, mint a bevezetésben jeleztük, az aránylag könnyű és gyors javíthatóság. Az egész­nek a külső pozitív —e— elektródával alkotott tartálya állandóan megmarad. Javítás esetén a telep tetejéről leolvasztjuk a fent említett szurok­réteget, amikor is a belső részek kiemelhetők, esetleg az alkalmazott fedéllel együtt, melyen •azok le választhatóan, pl. ragasztással vannak rög^­zítve. A telep belsejének kiemelése után az —-e— tartályt jól kiöblítjük és megszárítjuk. Ezután a -telep belsejéből kiemeljük a külső •—m— cink­edényt a benne levő részékkel együtt, ezután le­húzzuk ezt a cinkedényt, majd az; —n,-o, p— szi­getelő- és szűrőrétegeket és végül a belső —r— cinkedényt. Az —a, b, c— részek kellő megtisztí­tása után azokat az —r— cinkedénybe, miután ebbe elektrolitét öntöttünk, visszahelyezzük, az —r— edényre ráhúzzuk az —n, o, ~p— rétegeket, majd'ezekre ráhúzzuk a külső —m— cinkedényt és az egészet a —k— elektrolit beöntése után visszahelyezzük. A megfelelő kapcsolások fogana­tosításával és a felső szurokréteg felrakásával a javítást befejeztük. " Végül megjegyzendő, hogy a találmány szerin­ti telepek, a leírt előnyökkel, folyadékos telepek alakjában is, pl. villamos világítótelepekül is hasz­nálhatók. Ebben az esetben a telep a szerkezet és az összállítás illetve anyagi összetétel tekinte­tében a leírtakkal mindenben megegyezik, elté­rés csupán az, hogy az eléktroliteket hígabb álla­potban használjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Galvántelep, melyre jellemző, hogy közös tok­ban egymásba helyezett két vagy több galván­elemből áll. 2. Az 1. igénypont szerinti galvántelep megol­dási alakja, melyre jellemző, hogy a közös tokot maga a külső elem pozitív elektródája alkotja. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti galvántelep megoldási alakja, melyre jellemző, hogy a legbelső elektróda kivételével valamennyi elektróda edény alakú. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti galvántelep megoldási alakja, jellemezve a célsze­rűen barnakőből és kokszból vagy grafitból álló rendes depolarizátorhoz adott járulékos oxigénle­adó anyaggal. 5. A 4. igénypont szerinti galvántelep megoldási alakja, melyre jellemző, hogy a járulékos oxigén­leadó anyag ecetsav vizes oldatába kevert kálium­hipermangán. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti galvántelep megoldási alakja, melyet az elektroli­tekhez adott oxigénleadó anyag jellemez. - 7. A 6. igénypont szerinti galvántelep megoldási alakja, melyre jellemző, hogy az oxigenleadó anyag nátrium- vagy káliumklorátnak vagy -hi­pokloritnak vizes oldata. 8. A 4—7. igénypontok bármelyike szerinti gal­vántelep megoldási alakja, melyre jellemző, hogy az oxigénleadó anyagok mennyisége ill. a belső

Next

/
Oldalképek
Tartalom