137379. lajstromszámú szabadalom • Galvántelep és eljárás annak előállítására

I 137.379 3 liumklorátnak vagy -hipokloritnak desztillált vízben való oldatát és dextrint vagy keményítőt öszszekeverünk; ezt az egész pasztaszerű anyagot állandó kavarás közben forró vízbe öntjük, az egészet lehűtjük és a víz visszatartására glicerint vadunk hozzá. Az —s— elektrolit alkatrészeinek példaképpeni mennyiségű aránya száraz elemékhez a következő: 50% szalmiáksó, 5% klórcink, 10% nátriumvagy káliumklorát vagy -hipoklorit, 20% víz, 15% keményítő vagy dextrin és 5% glicerin. Nedves, pl. magánvilágítási telepekhez a 20% víz helyett 25% vizet, ellenben a 15% keményítő vagy dextrin helyett csak 10% keményítőt vagy dextrint veszünk. N - Az —f— doboz —h— fenékére —i— szigetelőlemezt, pl. vastag papírlapot vagy műanyagból való lapot, pl. bakelitlapot helyezünk. A —k— elektrolitén belül a külső elemnek cinklemezből, edényalakban előállított negatív —m— elektródája, az —s— elektrolit körül pedig a belső elemnek ugyancsak cinklemezből készült, edény alakú negatív —r— elektródája van elhelyezve. A két negatív —s, r— elektróda közé oly —n— szigetelőlemez,' pl. enyvezett papír-, vulkánfíber, vagy bakelitlap van iktatva, melynek két oldalát egyegy —o— illetve*—p— szűrőpapír borítja. A —b— doboz —d— feneke és az —r— cinkelektróda közé az —i— szigetelőlemezhez hasonló —t— szigetelőlemezt iktatunk. A leírt módon összeállított telep tetejét ismert módon szurokréteggel borítjuk. Az —n— szigetelőlemez a két negatív elektróda közötti jó szigetelést biztosítja, az annak két oldalát borító —-o, p— szűrőpapír- vagy nedvszívólapoknak pedig az az előnyös szerepük van, hogy a cinklemezeknek pl. hosszú használat folytán bekövetkező kilyukadása esetén meggátolják az —n— szigetelőlemeznek a lyukon áthaladó elektrolit-vízzel való eláztatását és így a feszültség csökkenését; ezek a szűrőlapok ugyanis ezt a vizet felszívják, egyébként pedig az elektródák felületén szétosztják, azokon az áramtermelés folyamatosságát biztosítják; így a galvántelep élettartama ez okból is fokozódik. Ä két galvánelemnek a leírt egységgé való találmánybeli összeépítése lehetővé teszi, hogy ha több ily egységet, egymástól elszigetelten, egymás •' mellé helyezünk, kis helyszükséglettel érjük el azt, hogy a feszültség egységenként 3 Volt, tehát pl. a gyakran szükséges 120 Volt feszültséget negyven egységgel érjük el. Kívánt esetben azonban, ha-kisebb feszültségre van szükség, az elemenkénti 1,5 V feszültség egyszerű átkapcsolással érhető el. Evégből a feltüntetett telepnek, mint egységnek, négy I, II, III, IV áramkapcsa van. Ezeket ,1,5 V feszültséghez párhuzamosan vagyis úgy kapcsoljuk, hogy a két pozitív III, IV sarkot vagy kapcsot és a két negatív I, II kapcsot egy-egy huzal közvetítésével egymással összekötjük és a két huzalhoz egy-egy áramvezetéket kötünk. Ellenben 3 V feszültséghez soros kapcsolást kell alkalmaznunk vagyis az egyik áramvezetéket az I kapocshoz, a másikat a IV kapocshoz kötjük és a II, III kapcsokat egymással összekötjük. Ekkor az áram útja a követíkező: áramvezeték, I, m, k, g, e, III, II, r, s, c, a, IV és a másik áramvezeték. A találmány szerinti galvántelep egyik legfontosabb előnye, mint a bevezetésben jeleztük, az aránylag könnyű és gyors javíthatóság. Az egésznek a külső pozitív —e— elektródával alkotott tartálya állandóan megmarad. Javítás esetén a telep tetejéről leolvasztjuk a fent említett szurokréteget, amikor is a belső részek kiemelhetők, esetleg az alkalmazott fedéllel együtt, melyen •azok le választhatóan, pl. ragasztással vannak rög^zítve. A telep belsejének kiemelése után az —-e— tartályt jól kiöblítjük és megszárítjuk. Ezután a -telep belsejéből kiemeljük a külső •—m— cinkedényt a benne levő részékkel együtt, ezután lehúzzuk ezt a cinkedényt, majd az; —n,-o, p— szigetelő- és szűrőrétegeket és végül a belső —r— cinkedényt. Az —a, b, c— részek kellő megtisztítása után azokat az —r— cinkedénybe, miután ebbe elektrolitét öntöttünk, visszahelyezzük, az —r— edényre ráhúzzuk az —n, o, ~p— rétegeket, majd'ezekre ráhúzzuk a külső —m— cinkedényt és az egészet a —k— elektrolit beöntése után visszahelyezzük. A megfelelő kapcsolások foganatosításával és a felső szurokréteg felrakásával a javítást befejeztük. " Végül megjegyzendő, hogy a találmány szerinti telepek, a leírt előnyökkel, folyadékos telepek alakjában is, pl. villamos világítótelepekül is használhatók. Ebben az esetben a telep a szerkezet és az összállítás illetve anyagi összetétel tekintetében a leírtakkal mindenben megegyezik, eltérés csupán az, hogy az eléktroliteket hígabb állapotban használjuk. Szabadalmi igénypontok: 1. Galvántelep, melyre jellemző, hogy közös tokban egymásba helyezett két vagy több galvánelemből áll. 2. Az 1. igénypont szerinti galvántelep megoldási alakja, melyre jellemző, hogy a közös tokot maga a külső elem pozitív elektródája alkotja. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti galvántelep megoldási alakja, melyre jellemző, hogy a legbelső elektróda kivételével valamennyi elektróda edény alakú. 4. Az 1—3. igénypontok bármelyike szerinti galvántelep megoldási alakja, jellemezve a célszerűen barnakőből és kokszból vagy grafitból álló rendes depolarizátorhoz adott járulékos oxigénleadó anyaggal. 5. A 4. igénypont szerinti galvántelep megoldási alakja, melyre jellemző, hogy a járulékos oxigénleadó anyag ecetsav vizes oldatába kevert káliumhipermangán. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyike szerinti galvántelep megoldási alakja, melyet az elektrolitekhez adott oxigénleadó anyag jellemez. - 7. A 6. igénypont szerinti galvántelep megoldási alakja, melyre jellemző, hogy az oxigenleadó anyag nátrium- vagy káliumklorátnak vagy -hipokloritnak vizes oldata. 8. A 4—7. igénypontok bármelyike szerinti galvántelep megoldási alakja, melyre jellemző, hogy az oxigénleadó anyagok mennyisége ill. a belső