137379. lajstromszámú szabadalom • Galvántelep és eljárás annak előállítására

Megjelent: 1962^ október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.379 SZÁM 21. b. 1-5. OSZTÁLY — K-16895 ALAPSZÁM Galvántelep és eljárás annak előállítására If j. Konkoly Béla, Izsák A bejelentés napja: 1944. március 28. Tudvalevő, hogy a villamos áramhálózatokat nélkülöző helyeken, pl. kisebb vagy közepes igényű villamos világításhoz vagy pl. rádió-vevőkészülékek anód-telepeihez, a kellő feszültség elérésére nagyszámú galvánelem (száraz vagy folyadékos elem) szükséges. Így pl. 120 Volt feszültséghez 1,5 Voltos elemekből 80 darab szükséges. Ez aránytalanul nagy helyszükséglettel jár, az üzem fenntartása pedig az elhasználódott elemeknek meglehetősen nagyszámban, aránylag gyakran szükséges 'kicserélése miatt nagy költségeket okoz. A találmány a különálló elemek nagy számának illetve a helyszükségletnek, valamint a javítások szükségességének nagymérvű csökkentését és különösen száraz telepeknél az elemek teljes kicserélésének eddigi szükségessége helyett azok könynyű és gyors javítását teszi lehetővé. A találmány szerinti galvántelepet mindenekelőtt az jellemzi, hogy közös tokban egymásba helyezett két vagy több galvánelemékből áll. Már így is jelentékeny egyszerűsítést és helymegtakarítást' érünk el, azonban a találmány egyik előnyös megoldási alakja szerint a galvántelepet még továbbmenően úgy létesítjük, hogy maga a külső galvánelem pozitív elektródája a közös tokot vagyis az egész telepet magába záró külső tartályt, tehát edény alakú és az eddigi külön edényeket, pl. üvegedényeket feleslegessé teszi; Ennek folytán a fenti példa szerinti 120 Voltos galvántelep összeállításához a találmánybeli összetett, pl. kettős galvántelepekből, melyek mindegyike az alább leírt soros kapcsolásnál 3 Volt feszültséget ad, az eddigiekkel szemben csak 40 darab, azaz pl. nyolcas sorokat feltételezve, 5x8 darab szükséges. Az a tulajdonképpeni egyszerűsítés, hogy egy elektróda alkossa a galvánelem külső tartályát, magában véve ismeretes ugyan, azonban az eddigelé csakis szárazelemek negatív cinkelektródájával foganatosították, mely az elektrolittal közvetlen érintkezésben lévén, hamarosan tönkre ment. Ezzel szemben a találmány szerinti, a pozitív elektródából álló, tehát pl. a szokásos módon kokszból, grafitból és kátrányból készült külső edény gyakorlatilag korlátlan tartósságú; de még ha cinklemezből készítenők is a pozitív elektródát, mint külső edényt, ez, mint pozitív elektróda összehasonlíthatatlanul tartósabb a negatív cinkelektródából álló eddigi külső edényeknél, mert a pozitív elektróda nem az elektrolittel, hanem a depolarizátorral érintkezik. A találmány szerint továbbá, a legbelső, rúd' alakú pozitív elektróda kivitelével, a többi cella elektródáját is, tehát kettős cella esetén a két negatív elektródát is edény alakúra készítjük; ha- " sonlóképpen az ezen elektródák közötti közt kitöltő, alább leírt szigetelő és szűrőrétegeket is doboz alakúan állítjuk elő. Mindezek a' belső részek tehát úgy vannak egymásba helyezve, hogy szükség esetén, különösen javítások esetén, együttesen vagy külön-külön is kiemelhetők. Ezeket a belső részeket célszerűen a külső edényt alkotó pozitív elektróda felső szélére helyezett fedélen erősíthetjük meg, mikor is a belső részek szükség esetén a fedéllel együtt könnyen kiemelhetők. Ezek az előnyös sajátságok a legnagyobb mértékben száraz elemeknél érvényesülnek, mert a könnyű és gyors javíthatóság tekintetében a száraz elemeknél eddigelé egyáltalán el nem ért lehetőséget nyújtanak. Az eddigi száraz eleméket ugyanis elhasználás után el kellett dobni vagyis . azokat nem lehetett javítani, de még ha erre törekedtek volna is, az a száraz elemek eddigi szerkezete, Ü-«. letve összeállítása folytán igen körülményes lett volna és nagy idő- s anyagveszteséggel járt volna és a javítást akkor is csak tökéletlenül lehetett volna elvégezni. A találmány szerinti, a pozitív elektródát alkotó külső tartály tartóssága, valamint a belső részek imént jelzett javíthatósága a galvántelepnek az eddigiekkel szemben gyakorlatilag szinte korlátlan élettartamát eredményezi. Világos, hogy a tartósság, valamint a könnyű és gyors javíthatóság, mely jelentékeny idő-, munka-és anyagmegtakarítással jár, a galvántelep fenntartási költségeit tetemesen csökkenti. A találmány szerint a tartósság még további fokozására, valamint a kívánt áramfejlesztés állandóságának különösen az alább leírt feltételek közötti biztosítására úgy járunk el, hogy a szokásos depolarizátorhoz, pl. koksszal kevert barna-