137359. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nem normál film résézre készült fényképezőgépekhez a normálfilmmel való fényképezés lehetővé tételére

2 137.359 vezethető; e bevágás egyben lehetővé teszi a? —f—• léceknek kézzel való könnyű letörését, Az —f—• lécek által határolt keretablak hossza 36 mm. A keretablak mindkét végénél további keresztirányú —i— lécek csatlakoznak az —f— keretlécekhez. Ezek a lécek a betét két végéből a betét síkjában előreálló —k— villaágakra vannak kengyelszerűen visszagörbített —j— végeik segélyével ráhúzva és azokon ide-oda csúsztathatók, azokról lehúzhatok és azokra lapjukkal átfordított helyzetben .újból ráhúzhatok. Mindegyik —i— lécnek egyik szélén lépcsőszerű —m— szegély van kialakítva, mely a hozzácsatlakozó —i— keresztléc szélét túlfedi. A keretablak két hosszirányú —b— oldallécén, a —h— film perforálásának pályája alatt egy-egy rugalmas —n— nyelvecske van elrendezve, mely a —b— lécből kisajtolt —o— vezetékben ide-oda csúsztatható. E nyelvecskéknek csúszós vége a Eilm haladásának irányába néz és a film haladásakor sorjában egymás után beleugrik annak perforációs lyukaiba. A nyelvecskék másik vége —p— fejjé van kialakítva; e fej mozgási pályájának útjában a —b— lécből az —r— ütköző áll ki. Az —a— keretfal külső oldalán a keretfaltól elálló —s— rugók vannak megerősítve. A keretfal két oldalszéléből a —t— nyelv van kisajtolva úgy, hogy a keretfal síkjából kézzel ki görbíthető. A keretbetétet a következőképpen használjuk: Ha a nagyobb méretű, pl. 4V2X6-OS fényképezőgéppel Leica méretű (36 mm hosszú) filmképeket akarunk készíteni, akkor meghagyjuk a betétnek —f— léceit, melyek a 36 mm ablakhosszt határolják és a többi keresztirányú —i— lécet a —k— villaágakról lehúzzuk. A betétnek a sötétkamrába való helyezésekor a —t— nyelveket kézzel, illetve lapos fogóval kigörbítjük oly helyzetbe, hogy pontosan nekifeküdjenek a sötétkamra keretfalának, a film telt orsója felé nyúló —k— villaágakat pedig az 5. ábrán látható vagy ahhoz hasonló a célnak megfelelő helyzetbe görbítjük, mely helyzetben a villaágákat ráakasztjuk a sötétkamra -*v— filmcsúsztató hengerére. Ezáltal a betét rögzítődik a sötétkamrában és —k— villaágai kétoldalról közrefogják a film —z— telt orsóját. Az ellenkező irányba nyúló —k— villaágakat, mint feleslegeseket, felfelé görbíthetjük, vagy le is vághatjuk, Az üres felhúzó orsónak ágyazására két kis perselyt helyezünk be a gépbe úgy, hogy azok a rendes nagyságú felhúzó orsót tartó, illetve forgató csapokon nyugszanak. A —h— filmet az —a— kerethátfal, valamint a —fo, f— keretlécek között vezetjük el, miáltal egy-egy filmkép nagysága a keretablak nagyságával lesz egyenlő. Ha a sötétkamra fedelét lecsuktuk, a fedél ráfekszik az —s— rugókra és a keretet pontosan belenyomja a gép eredeti képsíkjába. A film haladásakor az —n— nyelvecskék csúszós vége sorjában egymás után beleugrik a film perforációs lyukaiba és kattanásával jelzi a film haladását. Ha egy filmképre eső perforációk számát előre feljegyeztük, akkor a kattanások számából megállapíthatjuk, hogy az exponált film feltekercselődött-e már a felhúzóorsóra, illetve megállapíthatjuk a már megvilágított filmképek számát. Ha a filmet a keretbetétből ki akarjuk fűzni, illetőleg a leexponált filmet az eredeti orsóba visszafűzni, a —p— fejnél fogva az —n— nyelvecskéket hátrahúzzuk egészen az —r— ütközőkig. Ezáltal a nyelvek csúcsos vége felhúzódik a —b— keretlécek külső oldalára és így nem tud többé 'beléugrani a film perforációs lyukaiba, miáltal a film kitűzését nem akadályozza. Ha 36 mm-nél nagyobb hosszúságú filmképeket akarunk készíteni, pl. egy 6X6-os gépben, akkor a betétnek a gépbe való helyezése előtt az —f— keretléceket letörjük és most az —i— lécekkel határoljuk a keretablak hosszát. Ha pl. a filmkép hosszát csak annyival akarjuk növelni, mint amennyit az egyik —f— keretléc szélessége tesz ki, akkor meghagyjuk helyükön a letört —f— keretlécekhez közvetlenül csatlakozó keresztirányú —i— léceket, úgy hogy most már ezek határolják a keretablak hosszát. A többi —i— lécet a —k— villaágakról lehúzzuk. Ha még ennél is nagyobb hosszúságú filmképet akarunk készíteni, pl. 6X9-es gépben, akkor a letört —f— keretlécekhez közvetlenül csatlakozó —i— lécet (még hosszabb filmképnél esetleg több egymás mellett levő —i— lécet) lapjukkal átfordított helyzetben húzzuk rá a —k— villaágakra, úgy hogy e lécek az —a— hátfal síkjába kerülnek és az ablakot nem határolják. A megfelelő —i— léceket viszont, melyekkel a keretablak hosszát akarjuk megszabni, utolsókul úgy húzzuk rá a —k— ágakra, hogy a —b— keretlécek síkjában feküsznek és azokkal együtt alkotják az ablakkeretet. A 4. ábrán pl. a letört —f— lécekhez közvetlenül csatlakozó egy-egy —i— léc a keret mindkét végében lapjával át van fordítva, úgy hogy az —a— hátfal síkjában fekszik és csak az utánuk következő —i— léc alkotja az ablak keretlécét. Itt tehát az ablakhossz meg van növelve a letört —f— léceknek, valamint egy-egy —i— lécnek a szélességével. A keretbetét a film befűzött helyzetében is bármikor kiemelhető a gépből, napfénynél is, úgy hogy megszakíthatjuk a normálfilmmel való fényképezést, majd pedig később a betét visszahelyezésével ismét folytathatjuk a normálfilmmel való fényképezést; ilyen esetben mindössze az ablakkeretbe eső filmdarab ég el a napfénynél, amit a fényképezés újbóli megkezdése előtt természetesen az ablakból tovább kell mozgatni. Természetesen, ha a —k— villaágakra való ráhúzás helyett az —i— lapocskák egymásba esetleg redőnyszerűen kapcsolva, vagy másként egymás mellé helyezve, illetve egy darabban határolják a'képet, vagy a filmet fénymentesen zsákszerűén vezetjük a képkeretig, azonkívül, ha a vezérlő betét pontos képsíkban fekvését spirálrugóval, gumival vagy más ruganyos anyag beillesztésével megoldjuk, vagy ha a számláló hangokat előidéző szerkezet elhelyezése nem éppen a mozgó film mentén, hanem bárhol máshol van elhelyezve, de a film haladásával összefüggésbe van hozva, mindezek a változtatások megoldhatók anélkül, hogy ez a találmány lényegét érintené.