137343. lajstromszámú szabadalom • Sebességcsökkentő, főleg gépfegyverek töltényhozzávezetőjéhez

137.343 E feladat megoldására súrlódó fék nem megfelelő. Ha ugyanis a súrlódó féket a tüzeléskor fellépő nagy mozgási energia felvételére méretezzük, akkor a géppuska kézi felhúzásakor a csapórugó nem képes a fék erőhatása ellenében, a himbát az alsó határhelyzetbe lenyomni. A himba lefékezéséhez a találmány szerinti sebességcsökkentőt használjuk. A lefékezendő tömeg az 1 himba (1. ábra); a mozgatható járulékos tömeg a fel- és lecsúsztatható 4 féktömbpár. A himba a járulékos tömeggel közvetítő-emelők útján jut kapcsolatba. A himba és a sebességcsökkentő a függélyes középsíkhoz képest szimmetrikus. Az alábbiakban a szimmetriasíknak csak az egyik oldalát tartjuk szem előtt; jobb áttekinthetőség végett a hivatkozási számokat az egész 1. és 2. ábrára elosztottuk. Az 1 himba, közvetlenül mielőtt az alsó határhelyzetbe érkezik, 5 vállával ráüt az oldalt kifelé elhelyezett, közvetítő emelőként szereplő 2 kétkarú gördülőemelőre. Amint az 5 váll rácsap a 2 gördülőemelő 6 ütközőkarjára, a gördülőemelő 7 alsó felületével legördül a 3 alaplapon. Ekkor a 2 emelő 8 fékkarja felemelkedik és 9 felső felületével megemeli a 4 féktömböt. Minél tovább gördül a 2 emelő, annál nagyobb áttétellel emeli a 4 féktömböt, minthogy a 6, 8 karok áttételi viszonya gördülés közben megváltozik. A féktömb fölött központosító tartórúdon lazán elrendezve ismert 10 lemezek vannak, melyeket a 4 féktömb emelkedés közben összesajtol. A himba alsó határhelyzetét 11 állítócsavarral szabályozhatjuk, mely rögzíthető. Az 1 himba közvetlenül mielőtt a felső határhelyzetbe érkezik, ugyancsak közvetítő emelőként szereplő és a 2 emelő fölött elrendezett, csap körül elforduló 12 kétkarú forgóemelő 13 ütközőkarja alá üt, A 12 emelő 14 fékkarja a 4 féktömbbe nyúlik. Amikor az 1 himba lecsapódott és a 2 emelő felemeli a 4 féktömböt, a 12 emelő 13 ütközőkarja lehajlik. Viszont a himba, emelkedése utolsó szakaszán, a 12 emelő 14 fék-^ karja révén belekapaszkodik a 4 féktömbbe és lelassul, közben pedig a 4 féktömböt és a 2 gördülőemelőt eredeti helyzetébe segíti vissza. A második kiviteli alaknál a találmány szerinti Eebességcsökkentőt a himbában vitt töltény lefékezésére használjuk. A lefékezendő tömeg a 22 töltény (5. ábra); a mozgatható járulékos tömeg egy-egy súllyal terhelt, elforgatható 17 pofás fékpár. A töltény közvetlenül kapcsolódik a fékpárral. A 22 töltényt a nem ábrázolt töltényvonó a nem ábrázolt hevederből már előzőleg az 1 himbába húzta. Amint a 22 töltény hegye elhagyja a hevedervezetéket, a himba a tölténnyel együtt a 15 csapórugó hatására lefelé bukik. A csapórugó 16 töltényszorító útján a töltényt közvetlenül is terheli és így ez nagyobb sebességgel halad, mint a himba. A töltényt alsó állásába érkezése előtt le kell fékezni, különben ütközés következtében a lövedék meglazul, esetleg ki is esik a töltényhüvelyből. Erre a lefékezésre való egy-egy 19 tengely körül ágyazott, szimmetrikusan elhelyezett és 20 rugóktól a nyugalmi helyzetben tartott 17 fékpár; mindegyik fékrész még külön 21 súllyal van terhelve. A fékpár 18 pofái a 15 csapórugó hatása alatt nagy sebességgel érkező töltény útjában állnak (3. ábra). A töltény ekkor a két 18 fékpofa közé csap ;(4. ábra) és ezeket maga előtt nagy sebességgel szétnyitja (5. ábra); a fékpofák most abban a helyzetben vannak, amelyet eredményvonallal tüntettünk fel. A töltény ilyen, módon mozgási energiájának túlnyomó részét a 17, 18, 21 járulékos tömegnek adja át. A töltény ezután a szétfeszített 18 fékpofák közt (6. ábra) túllendül, mire a 20 rugók hatására a pofák ismét összecsapnak, miközben a töltény ütközésmentesen érkezett meg a helyére. Mindkét példában a lefékezendő tömeg sebességének csökkentését a járulékos féktömb gyorsításával érjük el. De míg az első módozatnál a lefékezendő tömeg lenti sebességcsökkentését változó áttételű, fenti sebességcsökkentését közel állandó áttételű közvetítőemelő közbeiktatásával oldottuk meg, addig a második módozatnál a lefékezendő tömeget közvetlenül hoztuk kapcsolatba a mozgatható járulékos tömeggel. A közölt két példa természetesen nem meríti ki a találmány alkalmazási lehetőségeit. Nem változtat a találmány lényegén, ha például az első módozatban, ahelyett hogy a 4 féktömböt lazán rétegezett lemezekből álló oszlophoz ütköztetnők, a féktömbnek szabad utat engednénk felfelé; ilyenkor a féktömböt pl. rugóval lehet visszahozni, de ekkor ügyelni kell arra, hogy a rugó az említett hatást osak akkor fejthesse ki, amikor a himba visszapattanásától már nem kell tartani. Ebben az esetben a himba alsó határhelyzetét valamilyen állandó ütköző szabhatja meg. A találmány szerinti sebességcsökkentő kényszermozgatású tömegek lefékezésére általában is felhasználható. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a lefékezendő tömeg kapcsolata a mozgatható járulékos tömeggel akkor következzék be, amikor a lefékezendő tömeg kényszermozgatása már megszűnt, vagy már nem hatályos. A sebességcsökkentő előnyt jelenthet minden olyan helyen, ahol nem állandó sebességű mozgó tömegek útköznek és ahol az ütközési energia változik. A fékező hatást a mozgási energiával arányban kívánjuk tartani. A sebességcsökkentő az ismertetett kiviteli alakokon kívül pl. gőzgépek vagy égési erőgépek szelepeivel kapcsolatban használható; itt szükség lehet annak az erőnek a tompítására, amellyel a szelep a szelepfészekhez ütközik, vagy pedig a szelep visszapattanását kell megakadályozni. Szabadalmi igénypontok: 1. Sebességcsökkentő, azzal jellemezve, hogy a lefékezendő tömeg, pályájának kívánt pontján, olyan mozgatható járulékos tömeggel kapcsolódik, amely a lefékezendő tömegen kívül, ettől függetlenül van ágyazva s így nem növeli a lefékezendő, tömeget, és hogy a járulékos tömeg a lefékezendő tömeg mozgási energiáját úgy veszi át, hogy a járulékos tömeg a lefékezendő tömegnek gyakorlati értelemben energiát nem ad vissza. 2. Az 1. igénypont szerinti sebességcsökkentő kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a leféke-