137314. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkészülék
2 137.314 F2 = Fi + F 3 Ha a Ci, C 2 és C3 kondenzátorok a találmány egy jellemzője szerint ugyanazon a tengelyen vannak felékelve és kapacitásváltozásuk törvénye ugyanaz, másfelől a szélső kapacitásaik közötti arány is (beleszámítva az áramkörök maradékkapacitásait) a találmány egy másik jellemzője szerint mind a három kondenzátornál ugyanaz, akkor a K, = 'Ci 1 c 2 arányok állandók. írható tehát, hogy Fi = K, F3 F2 = K 2 F 3 F2 = (Ki + 1) F 3 Eszerint az áramkörök szabatos együttfutásának találmány szerinti biztosításához elegendő a hangolt körök oly elrendezése, amelynél K2 = Ki + 1 vagyis C3 c7 S±' Az F2 középfrekvencia harmonikusai nem zavarhatják az Fi frekvenciájú jeleket. Elegendő ugyanis, ha ezt a feltételt a hullámskála egyetlen pontján teljesítjük és akkor teljesül minden más ponton is. Hasonlóképpen kerülhetők el a lebegtető oszcillátor harmonikusai okozta áthallások is. Ha ugyanis ezt az oszcillátort olyan változtatható kondenzátor hangolja, amelyet ugyanarra a tengelyre ékeltünk fel, mint a többi áramkör kondenzátorait és frekvenciája körülbelül 1 ikH eltéréssel kisebb vagy nagyobb a középfrekvenciánál, akkor pl. az n-edrendű harmonikus nagyjából n kilohertznyire tér el a középfrekvencia ugyanolyan rendű harmonikusától. Ily módon e harmonikus és a jel közötti minden keveredés könnyen megszüntethető. Több hullámskálájú vevőnél az 1. ábra szerinti Li önindukciót az A és B pontok között és az L2 önindukciót a C és D pontok között kell hullámkörzetenként cserélnünk. Az áramikörök szabatos együttfutásának megtartásához elegendő a maradék kapacitás hullámfcörzetenikénti kiigazítása. E célból pl. az igazítható Cai és Ca2 kis kondenzátorokat rendezzük el oly módon, hogy a változtatható kondenzátor két szélső helyzetének megfelelő kapacitások aránya ugyanaz legyen az Li, Ci, Cai, az L2, C 2 , Ca 2 és az L 3 , C 3 áramkörökben. A vételi skálák könnyen választhatók úgy, hogy a jel frekvenciája sohase legyen a középfrekvenciához oly közel, ahol a vételben zavart okozhat. Sőt az a frekvenciasáv, amelyet a középfrekvencia elfoglal, akár benne is lehet a vétel skálaterjedelmében. Ha például a középfrekvenciát 500 kH és 1500 kH között változtatjuk, a két legközelebbi skálakörzet 333-tól 1000 kH-ig és 1000-től 3000 kH-ig terjedhet. E sávok szélső frekvenciáinak megfelelő középfrekvenciák ez esetben a következők: Jelfrekvencia (Fi) Középfrekvencia <F3 ) 1. hullám- 2. hullámkörzet körzet 333 1O00 1000 3000 500 1500 500 1500 Látjuk tehát, hogy a jel átlépheti a középfrekvenciával kitöltött frekvenciasáv határait anélkül, hogy ez bármily zavart idézne elő. A találmány egy kiviteli alakja több egymásutáni frekvenciaváltásos rendszerű vevőkészülék, amelyben minden váltás az előbbinél kisebb frekvenciára transzponál. Előnyös ez esetben, ha a választott helyi frekvenciák egy további jellemző szerint egymásnak, illetőleg a legkisebbiknek, egész számú többszörösei. így ugyanis elegendő egyetlen oszcillátor, amelynek alaprezgése és harmonikusai használhatók fel a különböző frekvenciaváltásoknál, A 2. ábra ilyen vevőt szemléltet, amelynek azonban csak a találmány ismertetéséhez szükséges elemeit tünteti fel. A jel Fi • frekvenciájára hangolt Li, Ci bemenő nagyfrekvenciakör a Vi első transzponáló lámpát gerjeszti, amelynek V2 oszcillátorlámpától származó helyi rezgését az F2 első helyi frekvenciára hangolt L 2 , C 2 rezgőkör szolgáltatja. Az F3 első középfrekvencia L 3 , C3 hangolt köre a Vi fokozat kimenő rezgését V3 második frekvenciatranszponáló fokozatba továbbítja, amelynek helyi rezgését az F4 második helyi frekvenciára hangolt L4, C4 rezgőkör szolgáltatja. Az L5, C5 áramkör az Fr> második középfrekvenciára hangolt. A tárgyalt példában az L2 , C 2 kör a V 2 oszcillátor 11F4 harmonikusának kiszűrésére alkalmas, Tehát F2 = nF4 Ha itt is azokat az összefüggéseket fogadjuk el, amelyeket az 1. ábra kapcsán az Fi, F2 és F3 frekvenciákra vonatkozóan megadtunk, akkor hasonlóképpen F4 = F 3 ± F 5 F3 = K 3 F 5 F4 = K 4 F 5 = (K 3 + 1) F 5 , ahol a K3 és K4 együtthatók a illetőleg C5 arányokat jelentik. Az áramkörök szabatos együttfutásának feltételei tehát K2 = Ki + lés K 4 = K 3 +n Másrészt a fenti egyenletekből levezethető, hogy F2 = K4 nF5 = K 2 K 3 F5, ebből pedig K2 K 3 =nK 4 és K 4 = K 3 + 1 ami elegendő adat a talámány szerinti elrendezések minden idevonatkozó áramkörelemének meghatározásához. Ahelyett, hogy harmonikus frekvenciákat választunk helyi frekvenciáknak, elérhetjük a több frekvenciaváltásos vevőben az áramkörök együttfutását oly módon, hogy minden változtatható kondenzátorát ugyanazon a tengelyen ékeljük fel.
