137311. lajstromszámú szabadalom • Dörzstárcsás hajtás

137.311 3 mészetes továbbá az is, hagy az e hüvely maga lehet mindjárt a dörzstárcsa is ós ez a megoldás egyaránt érvényes hengeres vagy kúpos felületű dörzstárcsák esetén is. A 9., 10., 11. ábrák ugyancsak olyan kiviteli módozatot tüntetnek fel, melynél az önműködően fellépő tengelyirányú szorítóerőt arra használjuk fel, hogy a hajtó és hajtott tengelyek egymástól való távolságát kisebbíteni és ezáltal az egymással érintkező dörzstárcsákat összeszorítani igyekezzék. Itt néhány emelőkar végzi el ezt a munkát. Az e dörzskerék lazán ül az 1 elektromotor tengelyén és agyának egyik véglapjával nekitámaszkodik az ö vállgyűrűnek, agyának másik vége pedig a már előbbiekben leírt módon jobb- és balmenetes részével érintkezésben van a h hajtó tengelyre csúszósán ékelt k bütyökkel. A h hajtó tengelyről itt is k bütyök közvetíti az erőt az e tárcsára és ha a tárcsa forgásában gátolva van, akkor a k bütyök a tárcsától megfelelő nyomóerővel távolodni akar. Az 1 elektromotor 2 alaplapja a 3 csukló körül lenghet, a 4 csaphoz kapcsolódó 5 csatlórúd segítségével tehát a hajtó motort oly módon lehet dönteni, hogy e dörzstárcsa hozzászoruljon a D hajtott tárcsához. Az 5 csatlórúd 6 csap útján kapcsolódik a 7 karhoz, mely utóbbi a 8 lengő csapra van ékelve; ugyanerre van ékelve a 9 emelőkar is. A motorbillentő szerkezet és a k bütyök elmozdulása között a 1!

0 villás kar létesít kapcsolatot, melynek villája a k bütyök hornyában fekszik s maga pedig a 11 lengő csapra van •ékelve. Ugyanerre a lengő csapra van ékelve a 12 ernelőkar is, mely a 9 kar kivágásába nyúlik és terhelés növekedésékor, mikor k bütyök elmozdul h tengelyen, a 12 kar megemeli a 9 kart és ezáltal az egész motort, illetőleg h hajtó tengely csapágyazását, a 3 csukló körül billentve e hajtótárcsát D hajtott tárcsához szorítja. A kezdeti szorítást a 10 karra ható u rugó fejti ki. A leírt önműködő szorító szerkezet nemcsak párhuzamos, hanem tetszőleges ferde, vagy kitérő helyzetű hajtó és hajtott tengelyek esetében is alkalmazható. A terhelés növekedésekor előidézendő tengelyirányú nyomóerőt az eddig említett k bütyök csavarfelületei helyett emelőkarok közvetítésével is létrehozhatjuk. Ilyen kiviteli alakot tüntet fel a 12. ábra. A tengelyen lazán ül a 13 tárcsa, melynek 14 hornyába a tengelyhez rögzített 15 kereszticsapon lengő 16 és 18 karok nyúlnak be. A tengelyirányú elmozdulást a 16 kar 17 csapjáról és a 18 kar 19 csapjáról vezetjük le. Minél nagyobb a 13 tárcsa, által átviendő kerületi erő, annál nagyobb a 17 és 19 csapokra visszaható erő, ez a szerkezet tehát bármely fordulat értelemnél épp azt a feladatot végezheti el, mint az előző esetekben említett k bütyök j és b csavarfelületei. Szabadalmi igénypontok: 1. Dörzstárcsás hajtás párhuzamos tengelyekhez, bármelyik értelmű forgásirányhcz, melynél egy vagy több kúpos felületükkel érintkező tárcsák közvetlenül hajtják egymást., azzal jellemezve, hogy az egyes érintkező felületeknél szükséges súrlódást tengelyirányú szorítással létrehozó dörzstárcsa saját tengelyének hosszirányában elmozdulhat. 2. Az 1. igénypont szerinti dörzshajtás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy egy vagy több elmozdulható dörzstárcsa olyan gépelem közvetítésével kapcsolódik saját tengelyéhez, mely az illető dörzstárcsának bármelyik forgásértelem esetén az átviendő kerületi erővel együtt nagyobbodó tengelyirányú szorító hatást kölcsönöz és így ez a terheléssel együtt növekvő szorítóerő hozzáadódik a nyugalmi vagy üres járású állapotban meglévő szorítóerőhöz. 3. Az 1. és 2. igénypont szeriti dörzstárcsás hajtás kiviteli alakja, jellemezve azzal, hogy az egyik tengely dörzstárcsái alkotó irányban hoszszabb kúpfelülettel vannak ellátva, mint a másik tengely dörzstárcsái és a hajtó meg a hajtott tengely kölcsönös helyzete olyképpen változtatható, hogy az érintkező felülethez tartozó forgási átmérők aránya is változik. 4. Az 1., 2. és 3. igénypont szerinti dörzstárcsás hajtás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy tengelyirányban elmozdulható váltakozva sorakozó hajtó és hajtott dörzstárcsékra a két külső tárcsa fejti ki az erőátvitelhez szükséges szorító hatást, míg ugyanannak a tengelynek bármely két szomszédos tárcsája a szorítóerőinél lényegesen kisebb erőhatás1

alatt egymástól távolodni igyekszik. 5. Az 1. és 2. igénypont szerinti dörzstárcsás hajtás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyik egyszerű ékhomyos tárcsa minden egyes hornyában az önműködő szorítást magában foglaló 'másik tárcsaszerkezetnek két-két dörzskúpos tárcsája működik. 6. Az 1., 2., 3., 4. és 5. igénypontokban védett dörzstárcsás hajtás kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a dözstárcsa sorozat olyan hüvelyre van szerelve, mely utólag bármely megfelelő tengelyre feltehető. 7. Az 1., 2., 3., 4. és 6. igénypontokkal meghatározott töhb dörzstárcsás hajtás kombinációja, azzal jellemezve, hogy valamennyi egymás után kapcsolt dörzshajtásnál a tengelytáv egyszerre változtatható oly módon, hogy ezáltal mindegyik dörzLshajtású elempárnál az áttétel vagy egyidejű-» leg növekszik, vagy egyidejűleg csökken. 8. Az 1., 2., 3., 4. és 6. igénypontokkal meghatározott több dörzstárcsás hajtás kiviteli alakja, jellemezve az egyik tengely hajtó és a másik tengely hajtott tárcsáival egyidejűleg kapcsolódó kettős kúp alakú közvetítő tárcsával, melynek tengelyhelyzetét változtatva, az áttételi viszony változik. 9. Dörzstárcsás hajtás tetszőleges helyzetű tengelyekhez, melynél a súrlódási erőt a hajtó és hajtott dörzstárcsák egymáshoz nyomásával hozzuk létre, jellemezve azzal, hogy a dörzEtárcsa és annak tengelye között az átviendő kerületi erőt olyan (pl. k) gépelem közvetíti, mély a hajtó és hajtott dörzstárcsákat egymáshoz szorító (pl. 9) szervre az átviendő kerületi erővel együtt nagyobbodó nyomóerővel hat. 10. A 2. ill. 9. igénypont szerinti hajtás kiviteli alakja, jellemezve az egymással kapcsolódó hajtó és hajtott dörzstárcsák tengelyirányú avagy sugárirányú összeszorítását előidéző jobb- és balme-