137301. lajstromszámú szabadalom • Vibrációs rosta

2 137.301 gyobb léptékben, a találmány szerinti rugócsoport egyik tartórugójának tengelyén át vett metszet­ben, a 3. ábra pedig a vibrációs rosta vázlatos oldal­nézete, Az 1. és 3. ábra szerinti ferdén elhelyezett —1— rostaszekrényhez —2, 2— forgáscsapok van­nak erősítve, ametyekhez az e csapok körül ide­oda lengethetően ágyazott —3, 3— függesztőru­dak csatlakoznak (1. ábra). A —3, 3— függesztő­rudak csavarmenetes felső végein elállítható —4, 4— csavaranyák vannak, amelyek —5, 5— rugó­tányérokat támasztanak meg. Ez utóbbiak a hen­geres —6, 8— csavarrugók felső végére támasz­kodnak, míg a rugók alsó vége a —7— tartóke­retre támaszkodik, mely viszont a rosta helyt­álló alsó —8— hossztartójára van erősítve. A —3, 3— függesztőrudak ennek a keretnek —7a, 7a— nyílásain vannak átvezetve. A rugók felső végeit a —4— és —5— részek közé befogott rugalmas —9— pánt köti egymással össze, és a rugók hossz­tengelyei, melyek a nyugalmi helyzetben a füg­gesztőszervek hossztengelyeivel egybeesnek, egy­mással hegyes szöget zárnak be. Ha a fentiekben ismertetett rugócsoportok által tartott rosta —1— szekrényét valamely önmagá­ban véve ismeretes rezgéskeltő berendezés segít­ségével rezgésbe hozzuk, a rostaszekrény egyes ion íjai függőleges síkban fekvő zárt idomokat, ^ül köröket vagy ellipsziseket. írnak le. Eköz­-6, 6— rugók periodikusan változtatják :s ezenkívül, a —?>, 3— függesztőru­itt lengést végeznek a —2, 2— csa­sőt a —9— összekötőszerv rugalmas :i;-ri közben egymáshoz képest is. A szer­keze, Jemző értékeinek — például a —6, 6— rugók méreteinek, a —9— összekötőszerv hosszá­nak — megfelelő megválasztásával, illetve beállí­tásával így különféle rezgéspályákat valósítha­tunk meg. Az a körülmény, hogy üzem közben a —2, 2— csapok palástján csapágysúrlódás lép fel, a rezgéseket kis mértékben csillapítja. E csilla­pítás a rezgések amplitúdójával együtt növekszik, minthogy a kifejtett súrlódási munka a függesz­tőszervek szögelfordulásával egyébként azonos vi­szonyok mellett arányos, a szögelfordulás pedig főleg a rezgések amplitúdójától függ. Ezért az így elért csillapítás a tapasztalat szerint legtöbb­ször már magában elegendő ahhoz, hogy a kriti­kus rezgésszámtartományon való áthaladáskor ve­szélyes nagyságú amplitúdóval rendelkező rezgé­sek kifejlődését megakadályozza, és szükség ese­tén megfelelő elrendezéssel, azaz nagyobb csillapí­tás biztosításával, e cél mindig könnyen és egy­szerűen elérhető, és a csillapítás beállítható is le­het, sőt azt a rezgési amplitúdókkal rohamosan növekvővé is tehetjük. Azonos rugóméretek és azonos rugóbeállítás mellett a fentismertetett szerkezet részei nyugal­mi helyzetben az 1. ábrán látható helyzetbe áll­nak be, azaz oly módon, hogy a —6, 6— rugók, illetve —3, 3— rudak tengelyei a térbeli függőle­gessel azonos szögeket zárnak be. A tapasztalat azt mutatta, hogy gyakran előnyösebb az a beál­lítás, amelynél a találmány szerinti rugócsopor­toknak a ferde rostaszekrény magasabb végéhez közelebb eső rugója kisebb, például csak 6—Í5°­os szöget zár be a függőlegessel, míg a másik, a rostaszekrény mélyebb végéhez közelebbi rugó ennél nagyobb szöget zár be, mely szög értéke célszerűen akkora, mint az egész rostaszekrény­nek a vízszintessel bezárt szöge, például 15—25°. Tekintettel arra, hogy az 1. ábrán feltüntetett előnyös foganatosítási alaknál a függesztőrudak­nak a rugókra való támaszkodási helye a —4— csavaranyák segítségével beállítható, módunkban van a két függesztőrúd egymástól eltérő beállítá­sával a terhelést a rugók között különféle módo­kon elosztani és ezzel a rugók tengelyeinek a tér­beli függőlegessel és egymással bezárt szögét be­szabályozni. Abból a célból, hogy a —2, 2— forgáscsapok ne legyenek hajlításra igénybeyéve, a 2. ábra szerinti megoldást választhatjuk. Itt a —2— csap a rosta­szekrénnyel a —10— szögvas útján összekötött —11— szegvasban van megfogva és vele a —3— függesztőrúd alsó villás —3a— vége kapcsolódik. A —2— csap ilyen módon szimmetrikusan, nyí­rásra van igénybevéve. A csapot helyzetében egy­részt —2a—- feje, másrészt —12— csavaranyája biztosítja. A 2. ábrán részben a —13— rostálófelület is látható, mely a —14— szögvas segítségével van az —1-— rostaszekrénybe erősítve. Minthogy a —3— függesztőrúd üzemközben a —2— csap körül lengéseket végez, túlnagy amp­litúdójú lengések esetén esetleg érintkezésbe jö­het valamely környezetében levő helytálló résszel, a rajzolt szerkezetek esetében például a helytálló —7— tartókeret —7 a— nyílásának falával. Az ezáltal netalán fellépő kopások elkerülésére lágy anyagú védőbevonatokat alkalmazhatunk. A 2. ábra , szerinti kivitelnél például a —7a— nyílást fíberből, bőrből, vagy más lágy anyagból készült —15— betéttel bélelhetjük ki, és/vagy a —3— rúdnak a —7a— nyílás környezetében levő részét hasonló anyagú —16— védőhüvellyel burkolhat­juk (2. ábra). Az ilyen elrendezéssel még azt is elérjük, hogy olyan rezgési amplitúdók esetén, melyek felléptekor a —15 és 18— szervek egy­mással periodikusan már érintkeznek, az itt fellé­pő súrlódási munka következtében erősen megnö­velt csillapító hatást biztosítunk, sőt ezen szer­vek deformálhatóságának mértékétől függő amp­ütudókorlátozást is érünk el, melyre nézve a —7a— hézag mérete is mérvadó. Ha bármely okból szükséges, a találmány sze­rinti tartórugó-csoportot a fentismertetett fogana­tosítási alak két rugóján kívül még további — esetleg eltérő irányban ható — rugóval, vagy ru­gókkal is elláthatjuk. Az 1. ábra szerinti foganato­sítási példa esetében például a rostaszekrénnyel összekötött —17— forgáscsap és az ezzel kapcso­lódó —18— rúd közvetítésével —19— rugó hat a rostaszekrény hosszirányában e rostaszekrényre. E rugó feladata az, hogy a rostaszekrényre erősí­tett rezgéskeltő berendezés —18— hajtószíjának a rostaszekrény hosszirányára ható húzóhatását el­lensúlyozza, ha a szíj, mint a 3. ábra szerinti el­rendezésnél, olyan irányú húzóerőt fejt ki a ros­taszekrényre, mely annak alacsonyabban' fekvő vé'ge felé mutat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom