137235. lajstromszámú szabadalom • Villamos hajtású fonrokka

Megjelent: 1962. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.235. SZÁM 76. c. OSZTÁLY — D—6107. ALAPSZÁM Villamos hajtású fonórokka Dénes Artúr, Budapest A bejelentés napja: 1946. január 15. Ez idő szerint többféle kivitelben készítenek rokkákat, éspedig: 1. Kengyeles, vagy szárnyasorsós, egylábbal hajtható parasztrokka, kemény- és puhafából, kis-és nagykerekű. 2. Kétlábas pedálú kengyeles vas-, illetve farokká. 3. Lábhajtásos gyűrűsfonó rokka. Ezek hátrányai: fárasztó és idegölő lábmunkát igényelnek, ami által a fonó nem tudja figyelmét teljesen a fonásra összpontosítani, a fonás egyenetlen, mert több órai munka után a láb kimerül és ezáltal a hajtás is egyenetlen, ami természetesen a fonás rovására megy. Munkateljesítménye kicsi és a rokkák amellett tetemes költségbe kerülnek. A találmány szerinti villanymotorral meghajtott fonórokka mindezeket a hiányokat kiküszöböli és előnyei a következők: Elmarad a fárasztó lábmunka, ami által a fonó teljes figyelmét a fonásra tudja összpontosítani, szerkezete egyszerű, kezelése könnyű, munkateljesítménye többszöröse a lábhajtású rokkáknak, s térfogata kicsi. Forgási sebessége és iránya változtatható, ennélfogva a gép nemcsak fonásra, hanem un. cérnázásra is használható. Áramfo-' gyasztása csekély. Használható angóra, gyapjú, kender és lenihez is. Mivel a gép forgási sebessége beállítható, ennélfogva a fonal állandóan egyenletes és tökéletes. Az egész gépnek a leglényegesebb része, amely a szabadalom tárgyát képezi, az, hogy amíg a többi rokkáknál a fonószárnyat és a fonóorsót külön-külön meg kell hajtani, addig a találmány ezerinti gépnél csupán a fonószárnyat kell meghajtani. A fonóorsón levő zsinór megfeszítése határozza meg, hogy milyen gyorsan húzza be a fonalat és ez adja meg a fonal sodratszámát. Miután itt lábmunka nincs, a találmány jelenleg különösen nagy fontosságú, mert sok lábnélküli rokkantnak megélhetését biztosítja. A rajzon a találmány egy kiviteli alakja a következőképpen van feltüntetve: 1. ábra a fonórokka oldalnézete a dörzsfékkel és a belsejében levő kis dobozban elhelyezett motorral, a 2. ábra a fönószárny felülnézete, a 3. ábra a fonórokka elölnézete. A fonórokka a következőképp működik: A fonalat (1) a fonócső (2) csatornáján és keresztfuratán (3) átvezetjük és a fonószárnyon (4) levő vezetőkaron (5) átfűzve a fonal végét ráerősítjük a fonóorsóra (6). Ezután az alaplap (7) oldalán (8) levő, áram bekapcsolására szolgáló gombot (9) megnyomjuk, mire az alaplap (7) alatt levő dobozban elhelyezett motor (10) megindul és a fonószárnyat (4) a, szíjhajtás útján mozgásba hozza és a felcsavarodó fonal útján magával viszi a tengelyén levő fonóorsót (6) is. Amikor a fonóorsón: (6) van, akkor az alaplap (7) oldalán levő dörzsf éket (11) úgy állítjuk be, hogy a kívánt sodratszámot érjük el. Az alaplap (7) elülső oldalán (8) levő karral (12) a gép forgási sebességét szabályozzuk. A fonószárny (4) forgása folytán a fonóörsóra (6) rávezetett fonal (1) összesodródik és a fonóorsóra (6) rácsévélődik. Ha már a fonóorsó (6) végére bizonyos mennyiségű fonal rácsavarodott, a fonószárnyon (4) levő vezetőkart (5) a szárnyon kissé balra toljuk, ami által a vezetőkar (5) a fonóorsó (6) közepe felé vezeti a fonalat. Ily módon a vezetőkarnak (5) időnkénti eltolásával elérjük, hogy a fonal egyenletesen csévélődik fel a fonóorsó (6) egész felületére. Szabadalmi igénypontok: 1. Villamos hajtású fonórokka, azzal jellemezve, hogy csak a fonószárny van meghajtva, míg a fonóorsó szabadon forog és dörzsféke van, 2. Az 1. igénypont szerinti fonórokka kiviteli