137231. lajstromszámú szabadalom • Villamos berendezések meghibásodását jelző készülék

2 137.231 fázis esetén R—T, S—T, T—R fázisok (láncoltfeszültség), vagy pedig R—O, S—O, T—O kapcsok közé (fázis-feszültség) vannak kötve. Megoldható az R—S, illetve S—T fázisokra való kapcsolással is, ez esetben azonban a készülék nem mutatja mindig pontosan, hogy melyik vezetőben van a hiba. Ennél a megoldásnál, feltételezve, hogy egy háromfázisú Y/Y kapcsolású transzformátor szekunder vezetékére van a készülék kapcsolva, az a következőképp működik: hiba keletkezik az R fázisban, akkor jelzi az R—S kapcsokra kötött vezérlővoltmérő; meghibásodik az S fázis vezetéke, úgy mindkét vezérlővoltmérő jelzi; zavar keletkezik a T fázis vezetékénél, ez esetben, az S—T kapcsokra kötött vezérlővoltmérő jelzi. Hátránya ennek a kapcsolásnak az, hogy két fázis meghibásodásakor, hasonlóan az S fázis meghibásodása szerint, a készülék mindkét vezérlővoltmérője jelzést ad. Abban az esetben, ha delta/csillag kapcsolású transzformátor szekunder kapcsaira 3 vezérlővoltmérőt kapcsolunk, akkor az említett bekötési sorrend mellett, a T fázis meghibásodása esetén az S és T fázisokban, az S fázis meghibásodásával az R és S fázisokban, végül az R fázisban fellépő zavar esetén az R és T fázisokban kapunk jelzést. A készülék fázisfeszültségére való kapcsolódásánál ott kapunk jelzést, ahol a hiba keletkezett. Ez az előny teszi indokolttá azt, hogy a készüléket, ha csak lehet, minden esetben fázisfeszültségre kapcsoljuk. Amennyiben az ellenőrzött berendezésben nincs kivezetett (földéletlen, földzárlat esetén földelt) nullpont, akkor mesterséges nullpontot kell alkamazni. Miután egy háromfázisú berendezés valamely fázisában — ha delta/csillag elkötésű a tápláló transzformátor — történt vezetékszakadás (biztosító olvadás, tekercsszakadás stb.) folytán a keletkezett feszültségcsökkenés az üzemfeszültségnek közel 1.73-da, azért a vezérlővoltmérő érintkezőinek beállítását ezen érték fölé kell rögzíteni. Ez határozza meg feszültségcsökkenés esetére az alsó beállítási határt, illetve értéket. A túlfeszültség jelzését szolgáló felső beállítási érték az előbbitől független. Azt, hogy az üzemfeszültségnek hány %-os csökkenése vagy emelkedése esetén kívánjuk — az említett értéken belül — a készüléket működtetni, arra az illető üzem jellege a mérvadó. Egy 10%-os + értékű beállítás a legtöbb üzemnél annál is inkább tartható, mert a készülék kellő feszültségleesés vagy túlfeszültség esetén csupán, jelzést ad — ez addig áll fenn, amíg a zavar is fenn áll — és csak akkor kapcsolja le a berendezést, ha a hiba időtartama meghaladja az időrelén beállított értéket. A vezérlővoltmérő' érintkezői a két beállítási határérték között egymástól függetlenül állíthatók. A mutató helyett alkalmazott kapcsolókarnak a mindenkori feszültségtől függő kilengése csupán az említett határértékek, illetve az ezen belül rögzített segédérintkezők között történik. A- két beállítási határérték közötti sávon a feszültség leolvasásra alkalmas beosztást kell alkalmazni. A példakénti kivitelnél a vezérlővoltmérő mutatója van kapcsolókarnak kiképezve. Ferraris , tárcsás indukciós voltmérőnél a tárcsa oldalán helyezhető el az érintkezést létesítő kapcsolókar. Az ilyen rendszerű voltmérőknél alkalmazott mutató elhagyható, mert a beállítást szolgáló mutató elhelyezése a tárcsa élén történik. A készülék vezérlővoltmérője a berendezésben keletkezett feszültségcsökkenés és túlfeszültség esetén, a kapott impulzusnak megfelelően, a feszültségcsökketés, illetve túlfeszültség jelzésére elhelyezett segédérintkezőkkel érintkezve adja tovább a parancsot,, amellyel egy-egy mágnestekercset működtet. A mágnestekercs egy billenős kapcsolókar magához rántásával közvetíti a kapott parancsot. A billenős kapcsolókar két segédérintkező között létesít összeköttetést, amivel a készülékbe szerelt jelzőlámpa és a készüléken kívül elhelyezett csengő, duda, valamint időrelé működtetésével a kívánt jelzést megadja. Amennyiben földzárlatjelzés céljára kívánjuk a készüléket felhasználni, úgy a vezérlővoltmérők említett fázisfeszültségre való kapcsolása mellett, a vezérlővoltmérők segédérintkezőinek elkötése a következőképp történik: 1. a feszültségcsökkenés jelzésére elhelyezett segédérintkezők egymással össze vannak kötve s ezekbe van vezetve a segédfeszültség, 2. a vezérlővoltmérők kapcsolókarjainak csatlakozói ugyancsak össze vannak egymással kötve, 3. a túlfeszültség jelzésére elhelyezett segédérintkezőkről vannak a billenős kapcsolókarokat működtető mágnestekercsek csatlakozta fcva. Eszerint, ha valamelyik fázisban földzárlat keletkezik, akkor az erre kapcsolt vezérlővoltmérő a zárlat mértékének megfelelő null irányú kitérést végez, a kapcsolókar érintkezésbe kerül a feszültség alatt levő segédérintkezővel, a másik két vezérlővoltmérő pedig túlfeszültséget kap s ezáltal érintkezést létesít a túlfeszültség jelzésére szolgáló segédérintkezőkkel, miáltal a mágnestekercsek feszültséget kapnak. A készülék tehát ilyen elkötés mellett csak földzárlatra működik, eltekintve attól az egészen valószínűtlen esettől, hogy a védett berendezésben egj?zerre lép fel feszültségleesés és túlfeszültség. A billenős segédkapcsoló (hasonlóan a számtáblákhoz) alkalmas egy leeső tárcsa reteszelésére is. Az optikai jelzés célját szolgáló burkolatba zárt jelzőlámpák piros-fehér-zöld színű s R—S—-T felírású üvegen keresztül bocsátják ki fényüket. Az optikai jelzésnél az egyes fázisok megszokott (R—S—T) jelölésén kívül azért szükséges a pirosfehér-zöld színű jelzés is, mert ezek a színek nálunk a nagyfeszültségű berendezéseknél általánosan használtak s így könnyebb, illetve azonnali áttekintést ad a meghibásodásról. Amenyínyiben valamely telep más színeket alkalmazna a vezetékek megjelölésére — ez általában országonként változik —, úgy a jelzőlámpáknál is azzal megegyező színű üveglapokat kell alkalmazni. Az R—S—T megjelölés a színek meg' választásától független. Mememlítem még azt, hogy ha tárcsajelzés is van a készülékben, akkor a fenti megjelöléseket kell azon is alkalmazni. A példakénti kivitelt tüntetik fel az ábrák. Az I. ábra vázlatosan, mutatja a készülékben elhelyezett kapcsolókat, tekercseket s magát a kar>csolást is. A kapcsolás itt láncolt feszültség feltételezésével van rajzolva. -Az la ábra azt tünteti fel, hogy a fémházban