137229. lajstromszámú szabadalom • Távközlési kapcsolóberendezés

2 137.229 az' —X-— és —Z— központokon át. A —C— központ felé rendelkezésre álló útvonalak c—1 közvetlen a —C— központba, c—2 az —Y— központon át, c—3 a -—Z— és —Y— központokon át. Hasonlóképpen választhatók különböző kerülőutak minden választott központ vagy irány számára. Például az A—Z irány, amely másodsorban vehető igénybe a —B— félé és harmadsorban a —-C— felé menő kapcsolásokhoz, felhasználható még a —Z— központhoz menő kapcsolásokra, vagy bármely más kapcsolásnál kerülőútként a hálózat többi központjába. A 2. ábrán szemléltetett csatlakozási vázlat az 1. ábrabeli állapotnak felel meg. A kapcsolások a —B— és —C— központok felé, tehát a felsorolt összekötő vonalcsoportokon keresztül irányíthatók. E célra a csatlakozási vázlat alapján —P— irányító áramkörök és hátrafordított 100 ívpontos —D—• keresők alkalmazhatók. Ha a központban száznál több, irányító áramkör van, ezek százas alcsoportokba oszthatók és teljes hozzáférésüket mindegyik csoport valamennyi összekötő vonalához a szaggatott vonallal ábrázolt —D'— segédkeresők elrendezése biztosítja. Több irányító áramkörnek kisebb számú közös vezérlő áramköre van. Egy ilyen —H— vezérlő áramkör a —P— irányító áramköre —N— csatlakoztató -kapcsoló útján kapcsolódik, amint az irányító áramkör foglalttá válik. A vezérlő áramkör a választott központot vagy irányt megjelölő számjegyet vagy számjegyeket egy vagy vagy több Q számjegyikapcsolón vagy jelfogócsoporton veszi fel. Eszerint jelöli ki ai irányt vagy kerülő irányt és indítja a keresők megfelelő csoportjait. Ha a kapcsolást kerülővel kell létesíteni, a vezérlő áramkör szükség szerint még egy vagy több áramlökéssorozatot küld ki, amellyel a közbeiktatott újabb választási fokozatokban a kívánt központ vagy irány felé tereli a hívást. A vezérlő áraimkör az összeköttetésiből kikapcsolódik, amint a kívánt irányba menő szabad összekötő vonal bekapcsolódott, illetőleg ha a kapcsolás felépítésére a kívánt központig további választások végzendők, közvetlenül e választásoknak a távoli központba való kiadása után szabadul fel. A 3. ábra nagyobb befogadóképességű központ jellegzetes csatlakozási vázlata, amelyben a —P— irányító áramkörök három alcsoportra, az —X— központba menő összekötő vonalak pedig két csoportra oszlanak. A —H— vezérlő áramkör feladata a helyes csoport kijelölése és a -—D— keresők egy vagy több megfelelő alcsoportjának indítása, amelyeken át a kapcsolás' felépíthető az olyan csoportok útján, amelyekben legalább egy szabad áramkör van. A 4. ábra az 1. és 2. ábra szerinti példaképpeni hálózathoz való áramkör elrendezést szemléltet. E kiviteli példában hátrafordított választás van. Az áramkör elemei általában ismeretesek és ezért csak a találmány ismertetéséhez szükséges részleteket ábrázoltuk. Az elrendezés működését az —A— központból közvetlen összekötő vonalon vagy egy vagy két közbenső központon átmenő útvonalon a —B— központba irányi boti kapcsolásnál az alábbiakban ismertetjük. Amikor egy —>P— irányító áramkör foglalttá válik, egy —H— vezérlő áramkör rákapcsolódik —N— csatlakoztató kapcsolója útján. A vezérlő áramkör felveszi a központot vagy irányt meghatározó egy vagy két számjegyet, amely felé a hívás irányul. E számjegyeket egy vagy két — Q— szánijegykapcsolón ismeretes módon jegyzi. A vezérlő áramkör —TR, M— kijelölő kapcsolója a forgási idő csökkentése végett az áramlökések vétele közben forgásnak indul és attól áll meg, hogy a -—Tr— jelfogó működik e kapcsoló e-keféje útján az első helyzetben a négy —b— helyzet közül, amelyet az —Q— számjegy kapcsoló jelöl ki —S— keféjével ä 3. helyzetben. A —Tr— jelfogó az —Ar— jelfogót működteti, amely ekkor vizsgáló feszültséget kapcsol a —TR, M— kapcsoló a-keféjén és az —N— kapcsoló b-keféjén át az irányító áramkör kivezetéseire a —B-—• központ felé kimenő összekötő vonalak vagy segédkereső áramkörök keresőinek íveiben, a kijelölő kapcsoló b-keféje útján pedig a szabad összekötő vonalak —D— keresőinek vagy esetleges -.—D'— segédkeresőinek indító áramkörét zárja. Amikor a kimenő összekötő vonalak egyike a —P— irányító áramkörre kapcsolódott, a —H— vezérlő áramkör az —N— kapcsoló tnkeféje útján az —^Er— jelfogót működtető jelzést kap, amely az —Ar— és —Tr—• jefogókat elengedteti. A —B— központig közvetlenül kiterjesztett kapcsolásnál az ilyen jel a kijelölő kapcsoló h-keféjének vezérlése alatt a —H— vezérlőáramkört az —Er— jelfogó működése után azonnal elengedteti. Ha a —B— központ felé nincs szabad összekötő vonal, illetőleg segédkereső áramkör nem áll rendelkezésre, a megfelelő, csupán a —B— központba menő iránnyal kapcsolatban ábrázolt —Gbf— jelfogó működtetett állapotban van. Ha ilyenkor vizsgáljuk, hogy a —B— központtal összekötő vonalcsoportban van-e szabad vonal, az —Ar— jelfogó működése a —Cr— jelfogót működteti. A —Cr— jelfogó ugyanis vágy a —TR, M— kijelölő kapcsoló c-keféjén, a —Gbr— jelfogó érintkezőjén és az —Fr— jelfogón, vagy segédkereső áramkörök elrendezése esetén a b-kefén és a —Jr— jelfogón át kap áramot, ha összekötő vonal nem áll rendelkezésre. A —Cr—• jelfogóval soros kapcsolásban az —Fr—, illetőleg —Jr— jelfogó is, vagy ha minden kereső és minden segédkereső áramkör foglalt, mind a kettő működik és a megfelelő Ti, vagy T2 többlethívás számlálót működteti. A —Cr— jelfogó záróérintkezőjén és a —TR, M— kapcsoló e-keféjén át az —Or— jelfogó gerjed, mire a —Tr—, —Ar—, —Cr— jelfogók, továbbá az —Fr— vagy —Jr— jelfogó, illetőleg mind a kettő és így a —Ti—, —T2—

számlálók is egymásután elengednek. Az —Or— jelfogó saját záróérintkezőjén át tart. Ekkor a kijelölő kapcsoló —TR— hajtószerkezetének áramköre zárul. A kapcsoló az első —b— helyzetből a második —b— helyzetbe mozog. Az —Or— jelfogót az e-kefe nyitása elengedteti, amikor a kapcsoló elhagyja helyzetét, —TR— pedig ismét működik, amint az e-kefe ismét zár