137182. lajstromszámú szabadalom • Filmvetítőgép

Megjelent: 1952. augusztus 31. MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG •r^ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 137.182. SZÁM 57. a. 33—63. OSZTÁLY — L-8860. ALAPSZÁM Filmvetítő gép Liedl Gyula műszerész, Budapest A bejelentés napja: 1942. július 31. A vetítőgépek annyira szorosan igazodnak mindenkori feladatukhoz, hogy 'minden egyes célra rendszerint külön-külön gépet gyártanak. Nevezetesen általában más gépeket szerkesztenek álló és ismét másokat mozgó képek vetítéséhez". Az elkülönülés még az egyes szakokon belül is oly messzemenő, hogy egymástól merőben elütő gépeket építenek, aszerint amint keskeny vagy rendes, ill. kisebb vagy nagyobb kockaméretű filmek vetítéséről van szó. A gyakorlat mégis magával hozta, hogy egyazon géppel többféle képet lehessen vetítenünk, így pl. a kisebb igényű, főként a hordozható és falukra, sőt tanyákra kerülő gépektől meg szoktak követelni, hogy állóképek mozgókkal váltakozhassanak bennük. Az ebbéli követelményt eddig úgy elégítették ki, hogy azonos vetítőgép homloklapjára többféle fejet adtak, amelyeket a mindenkori szükség szerint cserélgettek egymással. E megoldás fő hátrányai, hogy az alkatrészek csere-heréje szakértelmet, sőt a vetítéshez megkívántató sötétben különös kézügyességet igénylő, körülményes művelet, valamint hogy az egyes alaktrészek a gép ide-oda szállítása és új meg új felállítása közben, de ezenkívül a sötétben is, könnyen elkallódtak. E hátrányok különös súllyal esnek latba éppen az oly, kezdetleges berendezésű előadóhelyeken, mint ahova a kérdéses gépeknek rendeltetésszerűen eljutatok kell. A találmány célja, hogy e hátrányokat kiküszöböljük. A találmány lényegileg oly filmvetítő gép, melynek egy vagy több vetítésváltó szerve a gép filmvezető kapujához van kötve. Az új gép előnye mindenekelőtt, hogy a váltőszervek, bármely állásukban, szervesen a filmvezető kapuhoz és ennek révén magához a tulajdonképpeni géphez kötötten maradnak és így sohasem veszhetnek el. További előny, hogy az eddigi csere-bere mellőzhető, vagyis hogy nem szükséges többé az egyik váltószervet levennünk és eltávolítanunk, a másikat viszont az előbbi helyére illesztenünk. hanerr sötétben is gépiesen végezhető fogások, mégpedig pusztíi nyitások, és zárások elegendők " bármely váltáshoz. Az eddigi kapkodások és melléfogások tehát elmaradnaik és így a váltások alkalmával nem csupán munkát, hanem időt is megtakarítunk. Az új megoldás emellett sem a gép szerkezetét nem terheli említésreméltó módon, sem pedig a vetítés műveletét nem zavarja. A rajzok vázlatosan tüntetik fel az új vetítőgép egyik kiviteli példáját. Az 1. ábra a teljes vetítőgép oldalnézete és részben hosszmetszete, a 2. ábra pedig ugyanennek a tárgylencse mögött vett keresztmetszete'. A fényforrást is magában rejtő —1— házban van a —2— sugárpárhuzaniosító (kondenzor) lencse. A —3— beállítóosavarok az —1— házhoz kapcsolják a —4— jármot, amelynek —5— csavarhoronnyal ellátott, heiytmaradó —6— hüvelyében a —7— tárgylencse, a —8— gombnál fogva, tengelyirányban beállítható. A —2— lencse' előtt van a —9— pajzs, amely a —10— betétgyűrűk segélyével úgy illeszkedik az —1— házhoz, hogy e pajzs, a vetítőtengely körül, ömagában ismeretes -módon, mindenestül elforgatható. Az ebbéli elforgathatóság, amint látni fogjuk, változatossá teszi a vetítési lehetőségeket. A —9— pajzsban van a vetítendő üveg, vagy egyéb, gyakorlatilag merev állóképeket felvevő —11— csatorna. Az ilyen képeket rendszerint felülről rakjuk a csatornáiba, mégpedig az apróbbakat úgy, hogy ezek kitöltik a csatornát és egyegy lejtászott képet alul kiveszünk, midőn egyegy. újat teszünk be felül. A képek nagyságát úgy szabjuk meg és a legalsó képet úgy támasztjuk alá, hogy a mindenkori vetítendő kép pontosan a —2— lencse közepe elé kerüljön. Ha a —9— pajzsot elforgatjuk és a —11— csatorna p. o. vízszintes, akkor a szóban forgó képeket