137179. lajstromszámú szabadalom • Takarmányaprítógép
Megjeleni: 1962. október 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.179. SZÁM 45. e. 32—34. OSZTÁLY — K—15859. ALAPSZÁM Takarmányaprító gép Kálmán József, Budapest A bejelentés napja: 1942. március 21. Az ismeretes takarmányaprító gépeknek általában forgórészre szerelt forgókéseik (tépőelemeik) és ezekkel együttműködő, a forgórész burkolóköpenyére szerelt állókéseik (ellentépőelemeik) vannak. Az egyik ismert megoldásnál a forgókéseik a forgórész tengelyére merőlegesen álló tárcsákra vannak erősítve, amelyek között az állandó távolságot hengeres vagy szögletes közdarabok biztosítják, amelyeknek átmérője (átlója) a tárcsák átmérőjénél jóval kisebb, úgyhogy a tárcsák között gyűrű alakú csatornák vannak. Minthogy pedig az állókések üzemi és szerelési okokból csak a tárcsákig nyúlnák, a nevezett gyűrű alakú csatornák, amelyek a rendelkezésre álló aprítótér tekintélyes részét teszik ki, holt térként, szerepeidnek és azokba bejutó termék úgyszólván aprítás nélkül távozik. A találmány értelmében e hátrányokon úgy segíthetünk, hogy a forgórészt folytonos felületű dobként alakítjuk ki, amelynek palástjára vannak a forgókések felszerelve, és az állókések gyakorlatilag egészen a dob palástjáig nyúlnak. A „gyakorlatilag" szó pl. úgy értendő, hogy a dobpalást és az állókéseknek ehhez legközelebb eső felülete közötti távolság mintegy 3—12 mm lehet. Ilyen kialakítás mellett az egész rendelkezésre álló teret az aprítás szempontjából kihasználjuk és nem marad fenn olyan holt tér, amelyből az anyag kellő aprítás nélkül távoznék. Emellett a találmány előnyös kiviteli alakja szerint a forgókések U alakú elemek, amelyeknek gerince a dobpalásthoz van erősítve. Célszerűen az U alakú elemek szárai a dob megfelelő kivágásain vannak átvezetve és azok gerince a dobpalást belső felületére fekszik fel. Hasonlóképpen U-elemek lehetnek az állókések is, mimellett ezek úgy alakíthatók ki és a forgókések pályájához képest úgy helyezhetők el, hogy forgáás közben a forgókések szárai az állókések szárai között a középen haladnak el. A forgókések az egész dobpaláston, előnyösen több függélyes sorban vannak elosztva, mimellett a szomszédos sorok kései egymáshoz képest el lehetnek tolva, amivel az egyenletes működést biztosítjuk. Az állókések ugyancsak több, célszerűen két sorban vannak elhelyezve. Az állókéssorok között terelőléc és több ütközőelem helyezhető el, az aprítóhatás fokozása céljából. A raja a találmány példaképpeni kiviteli alakját vázlatosan mutatja. A rajzon az 1. ábra az aprítógép keresztmetszete, a 2. ábra a forgórész részleges elölnézete a II—II nyilak irányában nézve, középen elmetszett állórésszel, a 3. ábra az állókéseket hordó köpenyrész réezleges elölnézete a III—III nyilak irányában nézve, az állórész hasonló elmetszése mellett, és a 4. ábra a forgó- és állókések együttműködését szemléltető vázlat. A forgórészt az 1 tengelyre erősített, 2 küllős 3 dob alkotja, amelynek palástjára az U alakú 4 kések vannak szerelve. A bemutatott kiviteli alaknál a kések felszerelése úgy történik, hogy a kések 41; 4 2 száraiti a dobpalást megfelelő kivágásain át a dob belseje felől áttoljuk, úgy, hogy a kések 43 gerincei a dobpalást belső felületére fekszenek fel. E gerinceket azután pl. csavarokkal a dobpalásthoz erősítjük. A 41; 4 2 késszárak metszőfelületei a bemutatott kiviteli alaknál a dob sugárirányába esnek, lehetnek azonban más helyzetűek és pl. fogazottak is. A 4 kések a dobpalástra több függélyes sorban vannak felszerelve és a szomszédos sorok kései egymáshoz képest el lehetnek tolva. A bemutatott esetben mindegyik függélyes sorhoz három, egymástól 120°-nyira fekvő kés tartozik, a szomszédos sorok kései pedig egymáshoz képest 60°-kal vannak eltolva, úgy, hogy minden második sor
