137159. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés távközlési vezetéknyalábokhoz
137.159 3 jük. Ez esetben tehát 490 első csoportválasztó (100 osztású) és 700 második csoportválasztó (100 osztású) elrendezése szükséges. A 13. ábra mutatja, hogy keverőválasztók alkalmazásával hogyan csökkenthetjük a második csoportválasztók számát. Egyszerűség kedvéért az egész bejövő multiplikációt 10 almezőre osztjuk, mindegyikben 49 első csoportválasztóval (100 osztású). Ez esetben az Erlang-képlet alapján minden almezőt 50 érintkezőn át, amelyeket természetesen multiplikálunk, közvetlenül kell 50 második csoportválasztóval összekötnünk. Ezt úgy végezzük, hogy az első csoportválasztók tíz: dekádjának mindegyikét két egyenlő részre osztjuk; minden dekád érintkezőinek egyik felét (tehát ,öt érintkezőjét) közvetlenül kötjük a második csoportválasztóhoz menő csatlakozóvezetékekhez, míg az érintkezők másik felét (tehát ugyancsak 5 érintkezőt) minden dekádban keverőválasztókkal kapcsoljuk össze. Ilyen keverőválasztóból tehát 10 X 5 = 50 szükséges minden almezőben, vagyis összesen 500. Minden almező forgalma így az első csoportválasztókon át 70%-ban közvetlen csatlakozóvezetékeken jut a csoportválasztókhoz és 30%-ban keverőválasztókon át, amelyek átlagos terhelése a forgalmas órában 12 perc. Ez esetben 490 első csoportválasztó (1 GK), 500 keverőválasztó (MK) és 500 második csoportválasztó (2 GK) szükséges. A keverőválasztók és kerülőválasztók alkalmazása közötti lényeges különbség a 13. és 14. ábrák összehasonlításából látható. A 14. ábra elrendezése a 13. ábráétól csak abban különbözik, hogy a 13. ábra szerinti minden első csoportválasztó öt-öt dekádérintkezős tíz csoportját egyetlen csoport helyettesíti, amely mind a tíz dekád többletforgalmát ellátja. E tíz csoport egyetlen csoportba foglalásával -azt érjük el, hogy már nem 50, hanem csak 23 érintkező, illetőleg érintkezőkészlet szükséges almezőnként és így a kerülőválasztók száma összesen 230. Ez az elrendezés azonban még nem adhatja a legnagyobb teljesítményt, mert az első csoportválasztók száz kijáratából csak 73 kijáratot használ fel. A kijáratok teljes hasznosítására alkalmasabb a 15. ábra szerint tagozott elrendezés. E célból második csoportválasztók közvetlen csatlakozóvezetékeit még 20 kijárathoz kötjük a 14. ábra szerinti elrendezés 27 használatlan kijáratából és így minden dekádnak az előbbi öt helyett hét, vagyis minden első csoportválasztónak 70 közvetlen csatlakozóvezetéke van a legközelebbi választási fokozat felé. Ennek megfelelően azonban az almezők száma tízről ismét hétre csökkenthető, ami a kábelezési költségben jelent számottevő megtakarítást. Most tehát egy-egy almező forgalmi teljesítménye nagyobb, mint a 14. ábra szerinti elrendezésnél, miután azonban a második csoportválasztók felé több közvetlen kijárat áll rendelkezésre, az almező dekádjaiban csak kissé növekszik a többletforgalom, úgyhogy az alniezőben 24 kijárat ellátja tíz dekád együttes többletforgalmát. Ily módon a kerülőválasztók száma 7X24= 168-ra csökken. Azonban még ennél az elrendezésnél is használatlan marad az első csoportválasztók hat érintkezője. Ha a kerülőválasiztók bekötésére 30 érintkezőt, illetőleg érintkezőkészletet használunk fel, úgy az első csoportválasztók almezőinek számát e 30 érintkezőhöz, illetőleg készlethez ötre csökkenthetjük és ezzel a kerülőválasztók szükséges számának további csökkenését érjük el; ez esetben összesen 150 kerülőválasztó szükséges. Ezt szemlélteti egyszerűsített módon a 16. ábra. Ennél az elrendezésnél egy kerülőválasztó terhelése a forgalmas órában 28,93 perc. Megjegyezzük, hogy a kerülőválasztók pontosan ugyanakkora méretűek, mint a második csoportválasztók ugyanabban a helyi központban. Ha tehát ezt az elrendezést csak a helyi központ belső forgalmánál hasznosítjuk is, megtakarítunk csoportválasztókban 700 — (490 + 150)= 60 választógépet a 12. ábra szerinti elrendezéshez képest. Még nagyobb azonban a megtakarítás, ha az elrendezést távforgalomra, vagyis az egyes központok közötti forgalomra hasznosítjuk; ekkor a csatlakozóvezetékek száma 70-ről 49-re csökken. Az 1—3. ábrák csoportválasztói mind azonos típusú, mégpedig egy mozgásirányú (például csupán forgó mozgású) választógépek, amelyek egy vagy több kefekészlete valamennyi kivezetésen végigmozgatható. Az érintkezők, illetve érintkezőkészletek például tíz csoportra vagy dekádra oszthatók fel a további fokozatok választóinak megfelelő számcsoportok szerint. Az 1. ábra első csoportválasztót vagyis oly csoportválasztó fokozatot szemléltet, amelynek néhány dekád ja helyi vezetékeken át helyi csoportválasztók forgalmát látja el, míg a többi dekád kimenő csatlakozóvezetékeken át távoli második csoportválasztókkal ad összeköttetést. A kimenő csatlakozóvezetékek hatásfokának növelése végett alkalmas elrendezéssel lehetővé tesszük, hogy a különböző dekádokra vezetett oly hívások, amelyeknél a választógép túlforog, e dekádokhoz közösen rendelt túlforgási érintkezőkre átvezetődjenek. E túlforgási érintkezőkhöz OK kerülőválasztók tartoznak, amelyek az összeköttetést ugyanazon kimenő irányokba más csatlakozóvezetékeken továbbítják. Az ábrázolt példában a csoportválasztó ériratkezőmezejenek rendelkezésre álló száz érintkezőjét beosztjuk a helyi vezetékekkel való forgalomhoz, 5 csoportba 14—Í4 érintkezővel és a kimenő forgalomhoz további 5 csoportba mindegyikben 5 érintkezővel és az' így még fennmaradó 5 érintkezőből álló csoporthoz kötjük a kerülőválasztók ötös csoportját. Ezzel elérjük, hogy a helyi vezetékek hatásfoka aránylag nagy, mert 14-as csoport egy vezetékének hatásfoka lényegesen nagyobb, mint például tízes csoportban egy vezeték hatásfoka. Egyúttal egészen jelentékenyen növekszik a kimenő vezetékek hatásfoka is, mert az öt csoport mindegyikének összesen 25 kijárat áll rendelkezésére, mégpedig az ALI kimenő vezetékekkel közvetlenül összekötött 5 érintkező és az AL2 kimenő vezetékekkel kerülőválasztókon át összekötött 20 érintkező. Az OK kerülőválasztó 100 osztású érintkezőmezeje ugyanis az 1 GK csoportválasztó öt dekádjának megfelelően, amelyek forgalma a kerülőválasztón át folyik, 20—20 érintkezőből álló csoportokra oszlik. A csoportválasztók működése a következő:
