137129. lajstromszámú szabadalom • Szárazegyenirányító-lemez
2 137.129 feltételnek a gyakorlatban eddigelé . úgy tettek — közelítőleg — elegei, hogy bizonyos áramerősségeket, pl. 0,1—0,6—4)0 A-nyi terheléseket normalizáltak, ezek mindegyikéhez más-más méretű lemezeket (tárcsákat) gyártottak s a közbenső áramerősségekhez pedig a legközelebb eső méretű tárcsát használták. Ha azonban a fedőelektródákat a találmány szerint részekre osztjuk, akkor egyrészt a gyártandó méretek számát is tetemesen — felére, harmadára — csökkenthetjük, másrészt a terhelés áramsűrűséget (A/cm2 ) is fínemabb^ fokozatokban állíthatjuk be. Evégből úgy járunk el, hogy a tárcsát a megkívánt' legnagyobb áramerősségre méretezvén, osztott elektródával látjuk el s a részelektródák egy részét utólag, pl. belakkozással, vagy beiragasztással elszigeteljük úgy. hogy ezek a részek az árarn. elvezető elektródával nem kerülnek érintkezésbe s a működésben nem vesznek részt. Ha pl. egy 600 mA-re méretezett tárcsa íedőelektródájat a 3. ábra szerint hat részre osztjuk, akkor a tárcsát, egy, két, vagy három részelektródának lefedése által 500, 400 és 300 mA terhelésre a íeg' előnyösebben felhasználhatjuk. A ' különböző szempontokat (anyagielhasználás), tárcsa, mérete és helyszükséglete, típusok száma, raktározása, stb.) egybevetve, körülbelül 1:2 lesz- az.a határ, ameddig a működő felületeknek ez az utólagos csökkentése általában előnyösebbnek bizonyul: ennél- kisebb terhelés esetén már előnyösebb a kisebb méretű tárcsára áttérni. A találmány alapgondolata azonban még tovább is fejleszthető: ,/ftemcsak a fedőelektródát lehet részekre osztani, hanem a már kész tárcsát is. a csupaszon hagyott szelénsávok mentéri utólag feldarabolhatjuk s ily módon több különálló kisebb egyenirányító lemezt készíthetünk belőle. Ennek az eljárásnak főleg a kisebb, 250 mA-en aluli terhelésre szánt egyenirányító' iemezekxgyártásánál van nagy jelentősége. Eddigelé ugyanis a szelénegyenirányítókat a legkisebbtől a legnagyobbig egyazon alakban, — aminőt az, 1. ábra mutat — és kezdettől végig ugyanazon 'eljárással készítették, nevezetesen a készen kipréselt alaplemezből indultak ki és ezeket egyenként vetették alá a gyártási folyamat minden lépésének. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen gyártási eljárás a kisebb típusok gyártásánál aprólékossá, nehézkessé, időrablóvá és túlságosan költségessé lesz. Ezzel szemben'•a fent vázolt eljárás: a teljesen kész, osztott fedőelektródával ellátott tárcsa utólagos feldarabolása kisebb egységekké, tetemes munkaidő- és költségmegtakarítást hoz magával, mert hiszen az egyetlen tárcsa elkészítéséhez szükséges műveletekkel és idő alatt több lemez készül el s amellett a gyártási műveietek sem olyan aprólékosak és „időrablók, mint a kicsiny méretű lemezek gyártásáé. -^ Az eljárást a'4—9. ábrával kapcsolatban még részletesebben is ismertetni kívánjuk. Ha például 100 mA terhelésű lemezeket óhajtunk gyártarii, i a 600 mA-es típus alaplemezéből indulunk ki, azt a szokott módon elkészítjük s a második hőkezelés után négy részre osztott fedőelektródával borítjuk be, mint azt a 4. ábra mutatja, ahol — az előző ábrákkal egyezően — a vonalkázott 3'; 3"... területek a ^fémmel borított, a pontokkal beszórt 2'; 2"; ... területrészek pedig a csupaszon hagyott szelénfelületeket jelzik. l Az így elkészített lemezt azután a villamos formálásnak vetjük alá, — mialatt természetesen a különálló részelektródákat, pl. a 2. ábra1 szerinti rugós érintkezővel egymással vezetőileg összekötjük, majd a 2'; 2";'... csupasz körterületeket központos környílássál látjuk el s • végül a tárcsát az aa és bb egyenesek mentén feldaraboljuk. Ily m,ódon az egyetlen körtárcsából' 4 darab olyan körcikk alakú, 100 mA-el terhelhető egyenirányító lemezt kapunk, aminőt az" 5. ábra mutat. Természetesen az ily módon feldarabolással készült lemezek fedőelektródája is lehet még ré-. székre osztott, miként azt az önmagában érthető 6.) ábra mutatja. Ugyancsak lehet feldarabolással nemcsak körcikk, hanem egyéb alakú lemezeket is készíteni. Ha például a körtárcsa alakhoz ra- , gaszkodunk, akkor a kiindulásul szolgáló tárcsát az utolsó hőkezelés után — megfelelő sablon segítségével — fedőfémmel úgy fújjuk be, amint azt a 7. ábra mutatja s abból dolgozzuk ki a 8. ábra szerinti kicsiny körtárcsákat. Ez a munkafolyamat fúrással, marással avagy —: legegyszerűbben — sajtolással is történhet. A tapasztalat ugyanis azt bizony hja, hogy megfelelően kialakított szerszámmal a kis tárcsákat a nagyobból kisajtolhatjuk anélkül, hogy villamos tulajdonságaik megváltoznának. Megfelelő fúvósablon alkalmazásával itt is elérhetjük azt, hogy a feldarabolással nyert kis körtáicsák gyűrű alakú fedőelektródája kettéosztott legyen, miként 'azt az önmagában érthető 9. ábra mutatja. Az eddigiekben a könnyebb kifejezés kedvéért mindenütt szelénegyenirányitóról volt szó-. A találmány és annak minden változata azonban nemcsak a szelénegyenirányítóra, hanem mindén fezárazegyenirányítóra kiterjed, amely fémből való alaplemezből, ezen helyetfoglaló félvezető-rétegből és ezt beborító fedőelektródából áll. Szabadalmi igénypontok: 1. Szárazegyenirányító lemez, amely fémből való alaplemezből, ezen helyetfoglaló félvezető-rétegből és ezt beborító fedőelektródából áll, azzal jellemezve, hogy fedőelektródája két vagy több különálló; egymástól elszigetelt részre (részelektródára) van felosztva. 2. Az 1.' igénypont alatti szárazegyenirányítö lemez kiviteli alakja, melynek részelektródái körcikk alakúak. 3. Az 1. igénypont szerinti szárazegyenirányító lemez kiviteli alakja, melynek részelektródái körgyűrű alakúak: 4. Eljárás szárazegyenirányító lemezeknek oly módon való 'előállítására, hogy az 1. ill. 2. és 3. igénypontok szerinti szárazegyenirányító lemezt utólag kisebb lemezekre daraboljuk fel, illetve kisebb lemezeket vágunk ki belőle.
