137120. lajstromszámú szabadalom • Tartós-hajhullám-csipeszhez való fűtőberendezés

Megjelent: 1962. szeptember 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 137.120. SZÁM ^ 33. c. 9—29. OSZTÁLY — T-7027. ALAPSZÁM Tartós hajhullám-csipeszekhez való fűtőberendezés Török Ferenc műszerész, Budapest A bejelentés napja: 1943. március 6. A tartós hajhullámcsipeszekhez való ismert fűtőberendezések egy női hajhulláimosításhoz szükséges teljes csipeszfeészlet, összesen 30 vagy 32 db csipesz befogadására és felfűtésére szolgálnák. Ezeknek az ismert fűtőberendezéseknek fűtése vagy villamosáramimal vagy gázzal történik. Mindkét megoldás közös hátránya, hogy a fűtés, az alábbiakban ismertetett okakból, nem gazdaságos. Az ismert villamos fűtőberendezéseknél óránként kb. 800 wattóra az áramfogyasztás, függetlenül attól, hogy a teljes csipeszkészletnek vagy csak a csipeszek egy részének melegítésére van szükség. Rendes körülmények között minden egyes tartóshullám-kezelés, az úgynevezett „első kezelés", legalább egy utókezelést igényel. Hátul a nyaknál ugyanis a rövid fürtök az első kezeléskor nem hullámosíthatók, úgyhogy későbbi időpontban a közben megnőtt hátsó nyakfürtöket külön műveletben kell bullámosítani. Ezeknél az utókezeléseknél legfeljebb 4—5, csipeszre van szükség és ezen 4—5 csipesz 'miatt a fűtőberendezést fel kell hevíteni. Ez a felhevítés felesleges, árampoűsékolás. Utókezelés esetén nincsen értelme és amellett hátrányos a felhasználásra nem kerülő csipeszeknek a berendezésiből való eltávolítása, mivel ez -a munka felesleges időveszteséget jelent, függetlenül attól, hogy számottevő áramsmegtakarítást nem biztosít, amennyiben a fűtőszekrény légterét minden körülményeik között fel kell fűteni, az összes fűtőtesteket be kell kapcsolni, mimellett a- berendezés falai is jelentős mélegmennyiséget vesznek fel. Ha a berendezésiben nincsenek benne az összes csipeszek, úgy a fűtőcsövek melegedése különböző, amenynyiben a csipeszek nélkül hagyott fűtőcsövek túlmelegednek és ily imódon utóbbiak, illetve azok fűtőszálai gyorsabban pusztulnak. A csipeszek élettartama szempontjából is hátrányos, hogy egyes csipeszéket gyakrabban, míg más csipeszeket ritkábban melegítenek. A gyors munkában a fodrász nem figyelhet arra, hogy:

az utókezeléseknél váltakozva más és más csipeszek kerüljenek alkalmazásba. Árammegtaikarítás céljából kísérleteztek továbbá oly megoldással is, hogy a fűtőcsöveknek csak egy részét kapcsolták be. Ennek a megoldásnak is az a hátránya', hogy a teljes légteret fel kellett melegíteni, mimellett az áramkörbe be nem kapcsolt fűtőcsövek és az utóbbiakon ülő csipeszek is felvettek meleget, miáltal egyrészt felesleges áramveszteség lépett fel, másreszt kevesebb csővel hosszabb ideig kellett fűteni, hogy a légtér hőmérsékletét mutató hőmérő ugyanazt a hőmérsékletet elérje, amelyre a fodrász a tartós hajhullámosítás első .kezelésénél a fűtést beállítja. Itt még az a további hátrány is mutatkozik, hogy a fűtött csövek a kívánt légtér-hőmérséklet elérésekor túlmelegednek és így a túlfűtött csipeszek a hajat elégethetik. Nem érünk- célt azzal sem, ha a fűtőcsövek egy részének bekapcsolása esetén a légteret a szokott hőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékletre fűtjük fel, mivel a hálózati feszültség gyakori ingadozása a megbízható csipeszhőmérsékletbeállítást — amely hőmérséklet a fűtőszekrény légterének hőmrésékleténél magasabb — kizárja. Egy berendezéssel évente, középforgaUmú női fodrászüzemben átlag 1500 hajhullámosítást végeznek. 1500 hajhullámosítással kb. 1500 utókezelés van' egybekötve. Óránként átlag három hajhullámosítás vagy három utókezelés végezhető, tehát kezelésenként vagy utókezeléseként az ismert megoldásnál 270 wattóra az áramfogyasztás. A találmány szerinti berendezés úgy a villamosfűtésű, mint a gázfűtésű fűtőberendezéseknél áramban, illetve gázban számottevő* megtakarítást biztosít és amellett óránként kétszer annyi utókezelés végezhető, mint az ismert megoldásoknál. A megtakarítás utókezeléseknél — ha