137095. lajstromszámú szabadalom • Fényképező készülék, melynek beépített fotoelektromos megvilágításmérője van

137.095 3 másrészt az ilyen szűk résekkel szabatosan dol­gozó fényszabályozó gyakorlatilag nem szerkeszt­hető. E nehézségek kiküszöbölése végett a talál­mány értelmében a 14 ha sítek szűk részét bővebb 15 hasítékkal helyettesítjük, viszont a hasitokon áteső fény mennyiségét a hasitokban elrendezett 28 fényszűrővel csökkentjük. Ezt a hasítékot is előnyösen úgy szerkesztjük, hogy annak sugár­irányú méretei az óramutató értelmében haladva folytonosan csökkennek, mely esetben a hasitok­ban egyenletes fedésű szűrőt alkalmazunk. A ha­sítok azonban azonos sugárirányú méretekkel is szerkeszthető és a beeső fény mennyiségét ön­magában ismert, változó fedésű szűrővel, tehát például az óramutató irányában haladva, fokoza­tosan erősebb fedésű szűrővel befolyásolhatjuk. Egymás mögött több ily szűrővel fedett hasí­tékot is alkalmazhatunk és azzal a 10 fotocellára eső fény mennyiségét tág határok között a gya­korlatot kielégítő finomsággal szabályozhatjuk. A találmány szerinti megoldás hasonló célokra ismert oly megoldásokkal szemben, amelyeknél e célra szürke ékeket alkalmaznak, azzal az előny­nyel jár, hogy amazoknál lényegesen egyszerűbb kivitelű és olcsóbban állítható elő. Ez az előny különösen akkor jelentkezik, ha egy-egy hasíték­ban állandó fedésű szűrőt alkalmazunk. Mint fent már említettük, arról kell gondos­kodni, hogy 1 másodpercnél hosszabb megvilágí­tási időknél, valamint abban a körzetben, amely­ben a zársebességet szabályozó eszköz szögelfor­dulásai a beállított zársebességgel már nem lineá­risan' változnak, a fényképező készülék fénysza­bályozóinak mozgásait a leírt kapcsolat a 19 Din­skálára, illetőleg a megvilágításmérő fényszabá­lyozójára ne vigye át. Egy másodpercnél hosszabb megvilágítási időt igénylő felvételeknél a félig önműködő beállításnak már nincs célja, mert ilyen felvételek kézből úgy sem készíthetők, vi­szont a legrövidebb megvilágítási időknél, ame­lyek elérése végett az ismert központos zárszer­kezetekbe segédrugókat iktatnak be, a megvilá­gításmérő fényszabályozójának a zársebesség szabályozójával való fent leírt kapcsolatba téves megvilágításokhoz vezetne. A találmány értelmé­ben előnyösen alkalmazzuk a 4. ábrabeli rete­szelő szerkezetet. Az ábrában 6 a zársebesség szabályozójának állítógyűrűje. Az állítógyűrűben ágyazott 29 csapon 30 forgattyúkar van, mely­nek szabad végén rúd alakú 31 reteszt rendez­tünk el. A 6 zárgyűrű mögött helytálló 32 gyűrű van, amelyben a gyűrű központjából vont körív mentén 33 hasítékot alakítottunk ki. A 33 ha­síték mindkét végéhez rézsútosan lefelé irányuló egy-egy 34, illetőleg 35 haisíték csatlakozik. A rajzban feltüntetett helyzetében a 33 hasitékon átnyúló 31 retesz 36 gyűrű 37 hasítékán is át­nyúlik. E hasítékhoz ugyancsak két lefelé irányuló 38 és 39 hasíték csatlakozik. A 33—35 és 37—39 hasítékokat úgy méretez­tük, hogy a 6 gyűrű forgatása közben a 31 retesz mindaddig a körív alakú 33 hasitokban mozog, amíg a beállított zársebességek és a beállításhoz szükséges utak között a fent leírt lineáris tör­vényszerűség fennáll, amíg tehát a 6 zárgyűrűt, a 19 állítógyűrűt, valamint a 13 tárcsát egymás­sal kényszerű kapcsolatban kell mozgatni. Ha azonban a zársebességet állító 6 zárgyűrűt &z 1 másodpercnek magfelelő osztásból B-felé moz­gatjuk, akkor a 31 retesz a 32 gyűrűben levő lefelé irányuló 34 hasitokba, egyidejűleg wedig a 30 gyűrűben kialakított 38 hasítékba jut. E moz­gások közben a 30 forgattyúkar elfordul, úgyhogy a 6 zárgyűrű időközben végzett elfordulása köz­ben a 31 retesz az ebben a helyzetben egymás­sal párhuzamos 34 és 38 hasítékokfoan tovább mozdul el, azonban a 36 gyűrűt már nem viszi magával. A működés módja hasonló, ha a 6 zár­gyűrűt az 1. ábra kapcsán ismertetett felső határ­helyzeten, tehát a felvett példában 1/250 másod­percen túl állítjuk, miközben a 31 retesz a 35 és 39 hasítékokban eltolódik anélkül, hogy a 19 gyűrűt magával vinné. A megvilágításmérő fény­rekeszének 13 tárcsája a 36 gyűrűvel tetszőleges módon kapcsolható. A fent leírt két körzetben, tehát a zárgyűrű állításai a (megvilágításmérő fényszabályozóját nem befolyásolják. • Gyakorlati célokra elegendő, ha a kézi felvé­telekre használható beállítási körzet 30 luxtól 15 000 luxig terjed. 30 lux megvilágítás mellett fényerős objektívekkel kézből való felvétel még készíthető. Viszont 15 000 lux a legfényesebb felvételi tárgyaknak, például napsütéses hónak vagy fehér felhőnek felel meg. A három függet­len változó, tehát a fényképező készülék fény­rekeszének nyílása, a zársebesség és a felvételi anyag fényérzékenysége, különleges intézkedések nélkül oly beállításokat is lehetővé tenne, ame­lyek 30 lux alatti és 15 000 lux, fölötti világos­ságoknak felelnek meg. 30 lux alatti világosság­nál azonban kézi felvételek készítése, különösen műkedvelő fényképészeknél, nem kívánatos és arra sincs szükség, hogy a fényképező a három eleimet oly kombinációba állíthassa be. amely 15 000 luxnál nagyobb világosságnak felelne meg, mert ilyen a gyakorlatban rendszerint nem fordul elő és az ilyen beállítási lehetőség csak rontott felvételeket eredményezne. Másrészt 30. luxnál gyengébb világosságú felvételi tárgyak időfelvé­telekkel való fényképezését még lehetővé kell tenni, anélkül azonban, hogy az ilyen beállítás mellett a fényképező készülék fényrekeszének vagy zársebessépének mozgásait a megvilágítás­mérőre átwinnők. Evégből a találmány értelmé­ben egyrészt a 12 tárcsán, másrészt a 13 tárcsán ütközőket, például csapokat rendezhetünk el, amelyek a fenti körzetekbe eső mozgásoknak a megvilágításmérőre való átvitelét meggátolják. Ilyen ütközők, vagy általában az elforgatást gátló más eszközök alkalmazására azért is szükség van, nehogy a 13 és 12 tárcsák túlságos mértékű köl­csönös elfordítása következtében a fotocella a fényképező készülék két fényszabályozójának két különböző kölcsönös beállításában ugyanazt a fénymennyiséget kapja. Ily gátló eszközök alkal­mazása esetén a találmány értelmében a meg­világításmérő és a fényképező készülék fény­rekeszei közötti mechanikus kapcsolatot úgy ala­kítjuk ki, hogy ez a kapcsolat önműködően ol­dódik, ha a beállító szerkezetet a fent megadott határokon túl forgatjuk. E feladat legegyszerűbb megoldása, hogy a 6 zárgyűrű és a 19 gyűrű között oly súrlódó kaipcsolót alkaknazunk, amely megcsúszik, ha a 12 és 13 tárcsán alkalmazott ütközők határhelyzetüket elérték, úgyhogy a fény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom