137091. lajstromszámú szabadalom • Rétegelt asztalosalapfa bútor- és épületasztalos ipari célokra és eljárás előállítására

2 137.091 A készre préselt, száraz tömbből, annak hossztengelyével párhuzamosan, szeleteket fűrészelünk le, amelyeknek vastagságát az alapfa kívánt vastagságának- megfelelőre választjuk; e szeletek alkotják az alapfa magját. Az így kapott magot, kétoldalt, egy- vagy többrétegű —6— borítófurnérlapok közé enyvezzük (2. ábra), mire az alapfa kész. A kész alapfát tetszőleges —7— színfurnérral boríthatjuk. A 3. és 4. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál ugyancsak —1, 2— jelöli az alsó és felső, vastagabb, egy- vagy többrétegű furnért vagy alap-és fedődeszkát, —3— a harántirányiban elrendezett, köztartó léceket és —4—- a közbenső furnérlapokat. Itt azonban a —3— léceket, soronként, az előző sor léceihez képest, fél osztással eltoltan rendezzük el úgy, hogy csak minden második sor lécei kerülnek egymást fedő helyzetbe. Emellett az —1— és —2— alap- illetőleg fedődeszkával határos —3— lécek vastagságát félakkorára vesszük, mint a közbenső —4— furnérlapok közötti —3— lécekét. A magtömb előállításánál ugyanúgy járunk el, mint az előzőleg leírt kiviteli alaknál. Az —1— alapdeszkára, a választott oisztásnak megfelelő helyeken, beenyvezett vagy enyvbe mártott, félvastagságú —3— léceket helyezünk el, azokra az első —4— közbenső furnérlapot helyezzük, erre a második, már rendes vastagságú —3— lécsor kerül, de a félosztásnak megfelelő távolságra eltolva, maid a második —4— furnérlapot helyezzük rá és így tovább. Végül az utolsó, ismét félvastagságú —3— lécsort rakjuk fel és erre helyezzük a —2— fedődeszkát. Most a tömböt a beenyvezett lécekkel présbe tesszük, mire a présnyomás alatt az eredetileg sík —4— furnérlapok hullámos alakra görbülnek és ezt a hullám alakot a présből való kivételük után is megtartják. A —4— furnérlapoknak a tömb szélességi irányában, a hullámosítás alkalmával bekövetkező méretváltozását, természetesen, figyelembe kell vennünk és a — 4— furnérlapok hosszát, a méretcsökkenésnek megfelelően, nagyobbra kell vennünk az —1, 2— deszkák hosszánál úgy, hogy préselés után a hullámos furnérlapok hossza egyenlő legyen az —1, 2— deszkák hosszával. A kész tömbből, a leírthoz hasonlóan, különböző vastagságú szeleteket fűrészelhetünk le, amelyek, mint magok, kétoldalt, egy- vagy többrétegű —6— borítólapok közé enyvezve adják a kész alapfát, melyet tetszőleges —7— színfurnérral boríthatunk. A rajz 5. és 6. ábráján feltüntetett kivitel az előzőleg leírt 3. és 4. ábra szerinti alapfától abban különbözik, hogy a —3— köztartó lécek itt csak az —1— és —2— alap- és fedődeszkák és a szomszédos —4— furnérlap között vannak meghagyva, míg a közbülső —4— furnér lapok között eltávolítható, hézagoló betétléceket alkalmazunk az előző kiviteli alak —3— léceinek megfelelő elrendezésben úgy, hogy ezek a —4— lapokra az —5—• helyeken fekszenek. E lécek csak a préselés tartamára maradnak a —4— furnérlapok között. Minthogy e betétlécek ugyancsak soronként felosztással eltolt elrendezésűek, préselésnél a —4— lapok itt is hullám alakot vesznék fel. Avégből, hogy ezt a hullám alakot a magtömbben rögzítsük, a —4— lapok közé, azokon a helyeken, amelyeiken a —4— lapok hullámsorai egymással érintkeznek, a magtömb összerakása alkalmával kétoldalt enyvezett —3—• rögzítő harántléceket, előnyösen vékony furnércsíkokat helyezünk úgy, hogy ha a hézagoló betétléc-soroknak és a —3— rögzítő harántlécsoroknak a —4— furnérlapok között való elhelyezése után a kapott tömböt összepréseljük, a —4— lapok hullám alakot vesznek fel és az egyes sorok hullámai a —3— rögzítőlécek útján egymással összekapcsolódnak. Száradás után a tömböt a présből kivesszük, a hézagoló betétléceiket kihúzzuk és a tömböt magszelietiekre fűrészeljük szét, ezekből a kétoldali —6— borítólapok ráenyvezésével az alapfát kapjuk, amelyet tetszőleges —7— színfurnérral láthatunk el. A 7. és 8. ábrán a találmány szerinti alapfának baraklapként használható kiviteli változata látható. A baraklapok viszonylagos nagy (pl. 15— 25 cm) vastagsága vastagabb magot igényel. Ilyen vastagabb magok előállításánál úgy is eljárhatunk, hogy a kívánt vastagságban előállított tömböt egészben alkalmazzuk, mert ebben az esetben a köztartó léceket teljesen elhagyhatjuk és a mag szerkezetét még jobban leegyszerűsíthetjük. Ebben az esetben ugyanis a magot előre hullámosított, élükre állított, egy- vagy többrétegű —4— furnércsíkok alkotják, melyeket alul és felül alap- és fedődeszka közé (a 7. ábrán csak az —1— alapdeszkát tüntettük fel), kétoldalt pedig —2— oldaldeszkák közé foglalunk, mely utóbbiak a hullámos furnércsíkok végeinek befogadására —3— hornyokkal vannak ellátva. E baraklapok előállításánál egyszerűen úgy járunk el, hogy az —1— alap- és fedődeszkák, valamint a —2— oldaldeszkák alkotta keretbe az előre hullámosított, egy- vagy többrétegű furnércsíkokat élükre állítva, egymás mellé berakjuk, azután a beenyvezett —6—• borítólapokat kétoldalt rájuk helyezzük és a présbe visszük. A —6— borítólapok esetleg előzetesen tetszőleges —7— védő és/vagy díszítőbevonattal lehetnek ellátva. Ennél a kivitelnél a baraklap faanyagában, térfogatához viszonyítva, a legnagyobb anyagmegtakarítást érjük el. A köztartó lécek szabályos elhelyezésére tetszőleges beosztást alkalmazhatunk. A találmány szerinti eljárás egyik célszerű foganatosítási módjánál, fényforrás felhasználásával, optikai eszközökkel visszük fel a beosztást, pl. úgy, hogy a fényforrással rács alakú árnyékot létesítünk az alapdeszkán, illetőleg a furnérlapokon, amikor is a rácsárnyékvonalak a lécek lerakási helyét jelzik. A leírt falap bútoripari célokra (bútorlapokra stb.), továbbá épületasztalosipari célokra (lemezeit ajtólapokra, burkolólapokra), a baraklap pedig építőelemként (pl. hétvégi házaknál vagy ideiglenes jellegű építményeknél) alkalmazható. Szabadalmi igénypontok: 1. Rétegelt asztalosalapfa, bútor- és épületasztalosipari célokra, azzal jellemezve, hogy egymással párhuzamos, egy- vagy többrétegű, két borítólemezből és ezek közé enyvezett magból áll, mimellett a magot oly tömbnek egy vagy